December 11-e a „Hegyek Nemzetközi Napja”. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2016-ban csatlakozott e jeles nap megünnepléséhez. Idén a december 11-ére meghirdetett programot egy héttel elhalasztottuk, mivel a meteorológiai előrejelzés szerint aznap igen kedvezőtlen időjárás ígérkezett. Ez a döntés most „bejött”: 18-án, vasárnap gyönyörű napsütésben, szélmentes időben és kevéssel fagypont alatti hőmérsékleten (sár kiküszöbölve!) túrázhattak fel a Jakab-hegyre az érdeklődők.

A Jakab-hegyen zúzmarás, napsütötte, gyönyörű táj fogadta a résztvevőket. A legnagyobb élményt azonban ez alkalommal kivételesen nem a hegy, hanem a völgy adta! Mi kettesben, az Éger-völgy alatti parkolótól indultunk a lányommal, és később a Farkas-forrásnál csatlakozott hozzánk atiKA is. Az Éger-völgyi tóhoz közeledve már különleges, régóta nem hallott hangokat hallhattunk.

Közelebb érve láttuk a fahíd előtt a mesterségesen épített gáton alázúduló vízáradatot, melynek hangos zúgása jutott el már messziről a fülünkhöz. Amikor utoljára, néhány hete erre túráztunk, bizony itt csak csöpögött a víz. Az Éger-völgybe betérve, a patakmederben – ahol nemrég csak csordogált egy kis patakocska – hatalmas mennyiségű víz áramlott, és a látvány mellett a zúgó csobogás hangját is élvezhettük – az elmúlt években, de főleg idén, az aszályos nyárban és azt követően ilyet nemigen láthattunk. A kék kereszt és a piros sáv jelzésű utak kereszteződésénél a lenti mederből kilépve, egy feljebb lévő szintről zubogott alá a víz, látványos kis vízesést formázva. Tovább haladva a patak mellett újabb látványos vízesésekkel találkozhattunk. Aztán elérve a Farkas-forrást, jött az újabb meglepetés: a forrás vize a kifolyócső teljes keresztmetszetében áramlott ki! Az utóbbi időkben a forrást leginkább csak épp hogy csordogálva, vagy többnyire teljesen elapadva láthattuk. Ez a csodálatos látvány (ami évtizedekkel ezelőtt még mindennapi volt) valószínűleg az elmúlt napok csapadékos időjárásának volt köszönhető. Bízzunk benne, hogy továbbra is megmarad!

A Jakab-hegyre felérve atiKA vezényletével rögtön tüzet raktunk, hogy mire felérnek a túrázók, már a szalonnasütéshez szükséges parázs, illetve – az előző héten már felcipelt bográcsban elkészített – forralt bor várhassa őket. Nem is kellett sokat várakozni. Nem sokkal 10 óra után már érkeztek is az első túrázók, akiket sorra követtek a többiek. Soha ennyien még nem jöttünk össze e nap alkalmából: az előző évek létszáma 30-40 fő volt, most közel hetvenen voltunk! A találkozó, a Hegyek Napjának megünneplése igazi téli hangulatban zajlott: finomabbnál finomabb sütemények, birssajtok, gyümölcsök és különböző „szíverősítő” italok kerültek elő a hátizsákokból, aztán beindult a szalonnasütés is! A gasztronómiai élményeket az atiKA által készített forralt bor tetőzte, ami Balog Árpi kiváló gyűdi vörösborából készült. Ezúton is köszönjük az adományt!

Ahogy az már lenni szokott, most is volt lehetőség egy kis „mecseki ki-mit-tudra”, amit ezúttal „Mecseki géniusz” címmel hirdettünk meg. Egy kis dobozban 120, a Mecsekkel kapcsolatos kérdést tartalmazó papírdarabka volt, ezekből lehetett sorra húzni, és jó válasz esetén tovább lépni. A „Mecseki géniusz” címet az nyerte volna el, aki legalább 10 sikeres válaszig eljut. A géniusz címet sajnos senkinek nem sikerült elérni, csapatban nyolc, egyéni vállalkozóként hét kérdésig jutottak el a legjobbak. Viszont mindenki sokat tanulhatott, és valamennyi játékos nagyon élvezte a játékot! Hát, kedves mecseki túrázók, van még mit pótolni. Ne csak járjuk az erdőt, hanem ismerjük meg alaposan a látnivalókat is!

A Hegyek Napja program délben zárult. Valamennyi résztvevő emlékül kapott egy kitűzőt, mely ez évben egy, az István-kilátóról készült archív felvételt ábrázolt (jó lenne, ha egyszer a felújított kilátó képe is rákerülhetne a jelvényre!). Mi, a hegyre feljött túrázók kiváló hangulatban tölthettünk el két órát a Jakab-hegyen. Sok réglátott ismerős jött el a rendezvényre és a beszélgetésekkel tovább mélyítették a turista barátságokat. A Jakab-hegy a magasságában ugyan egy nullával elmarad a „hatezres” társaitól, de nekünk ő a szeretett hegyünk, ahol évről évre – e találkozó keretében – együtt emlékezhetünk meg a hegyek és a természet védelméről és fontosságáról, és erősíthetjük egymást lélekben is mi, természetjárók.

Strasser Péter

Képek itt.