2022.04.10-én vasárnap reggel 9-kor indultunk a komlói Spar parkolójából 3 fős csapatunkkal a Bikádi-völgybe. Hogy az előző napi felhőszakadás, vagy az aznapi többi túra miatt volt ilyen szerény a csapat mérete, azt csak az tudhatja, aki nem jött el.

Hűvös időt hozott ez a nap, csak emelkedőkön volt kellemesen meleg. Ellenben a szél kicsit sem volt mérsékelt. Erre utaló megjegyzések kb. 20 percenként el is hangzottak a túra folyamán. Az út kb. 80%-a jelzetlen utakon haladt.

Kezdetnek elgyalogoltunk Jánosi-pusztára, ahol a kiszáradt faóriás alól megszemlélhettük Komlót - hátulról. (Ez az élmény egyébként még kétszer megvolt a nap folyamán.) Innen irány egy régi földút, ami felvitt minket a Nagy Cserfához a Vajda-hegyre. Régen vadászok találkozóhelye volt. Onnan rég elfeledett földutakon haladtunk a Tibi-Gábor-kút irányába. Ezt a forrást egy valahai erdész nevezte el ikreiről. A Bikádi-völgy szélénél helyezkedik el egy égeresben. Mivel ez egy nagyvadban igen gazdag környék, a vadászok is rendszeresen oltják (oltották) itt szomjukat. A legnagyobb aszályban is van vízkilépés legalább az egyik kifolyócsövénél (kettő van neki). Itt tartottunk egy kis pihenőt - forrásvíz, medvehagyma és a szendvics jól összeillettek.

Végig mentünk a réteken, majd jött az emelkedő. A Bikádi-völgyből a Lapos-mezőre egy szinte egyenes "út" vezet. Az út csupán azért van idézőjelben, mert bizony nem minden szakaszát szánták útnak, de azért járható gyalog rendesen. Közben egy kis vad snidlinget majszoltunk. A vidék nem hazudtolta meg magát: több rudlit láttunk, de őzeket is. Leérve a Lapos-mezőre egy kis pihenő egy magaslesen. Pontosabban pár perc után mellette, mert kifújta belőlünk a hideg szél a lelket is. No igen. A sár. Eddig nem említettem, de bizony volt két túrára is elegendő. Itt egy újabb dagonya jött. Felfedeztünk egy valahai házat az erdő közepében, amit egy csokornyi nárcisz árult el. Elmentünk a valahai kőfejtő mellett és kiértünk a Kisbattyán melletti rétekre.

Meglátogattuk szegény Csonka Ferenc-forrást. Azért szegény, mert víz, az jóformán sosincs benne. Most se volt. Ellenben találtunk mellette nárciszokat, tavaszi héricset és egy olyan virágot, amihez vissza kell menni lefotózni egy hét múlva, amikor kinyílik. Vélhetően keleti bazsarózsa, egyik túratársam szerint. Itt elhatároztuk, hogy nincs rövidítés, hanem irány a Szöge-hegy, és Aranypohár-dűlőn keresztül megyünk vissza Szilvásba. Valóban így is lett - közben azért egy kis sóskát is megkóstoltam.

Pár esés a sárban, finom forrásvíz, sok szép rét, számos őz és szarvas jellemezte a túrát mindenféle vad - és kivadult virággal.

Ujfalusi Máté - túravezető