Reggel –6,5 fokot mutatott a hőmérő, igazi hideg téli reggelre ébredtünk. Ha az ember téli fotós túrára indul, akkor legyen télies az időjárás is. Irány Zobákpuszta, a kirándulás  találkozási helye. Kitehettük volna a „Zobákpusza megtelt” táblát, mert buszokkal és autóval közel hatvanan érkeztek a helyszínre. Hosszú kígyózó sorban indultunk aTakanyó völgye felé, majd a vadregényes szurdokvölgyben felfedeztük a Takanyó-forrás által „kialakított” mésztufalépcső befagyott vízesését.

A Kiskaszáló tisztására felkapaszkodva egy hosszabb pihenő és uzsonna következett, majd a nagy létszámú túracsapat kettévált. Az egyik csoport a rövidebb, 7 kilométeres kört választva lesétált a Hidasi-völgybe a S+ jelzésen. Mi pedig a K háromszögön elgyalogoltunk
Pusztabányára, ahol az ősi üvegmesterséggel ismerkedtünk. A tavasziasra fordult napos időben a szép réten megebédeltünk, majd lesétáltunk a Betyár-forráshoz, ahol a természet egy újabb csodaszép „jégeséssel” ajándékozott meg minket. Innen már a Hidasi-völgyben folytattuk tovább utunkat. Felfedeztük a völgy kiapadt forrásait, a csordogáló Hidasi-forrásnál pedig megtölthettük kulacsainkat. A kígyózó patakvölgyben a Csurgó meseszép vízesése fogadott minket. Közel 10 kilométerrel a lábunkban a végén jól bele kellett húznunk, hogy Zobákpusztán elérjük a pécsi buszt. Jól sikerült, szép fotós túra volt, szép tavaszi napot kaptunk kora délutánra.

Ahogy a túravezető látta   és ahogy a résztvevők látták.

Müller Nándor túravezető