Talán ugyanilyen ködös, borús, szürke hétköznap volt 1987. november 26-án (mint ma), amikor Rockenbauer Pál az örök álmot választotta a Naszály északnyugati lejtőjén, nem messze a kéktúra útvonalától .
Mi, baranyai természetbarátok különös kapcsolatban vagyunk vele. Hiszen - végakaratának megfelelően – itt nyugszik, a zengővárkonyi gesztenyésben. Halála óta sírja a természetjárók zarándokhelye. Szövetségünk a kezdetektől fogva emléktúrával tiszteleg a természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtője életműve előtt.
Sajnos a jelen helyzetben érvényes járványügyi szigorítások az emléktúrát is törölték eseménynaptárunkból. Én azért a mai napon kimentem Zengővárkonyba. Gyertyát gyújtottam, virágot vittem. Hazaérve pedig megnéztem Szabados Tamás: Nekem ne lenne hazám? című sorozatából a Roki Előttem jár minden utamon című filmjét.
Nézhettem volna mást is. Nemrég készült el Gyenes Károly: Ércnél maradandóbb című filmje. Ennek megnézését azért halogatom, mert Károlytól van egy ígéretünk, hogy közösen megnézhetjük. Eljönne szívesen alkotótársaival a baranyai természetbarátokhoz, s ezt a legutóbb készült filmet megmutatná nekünk.
Reméljük, jövőre sor kerülhet rá. Aki szeretne ebben a világban - amely „Roki” filmjeit idézi, vagy róla szól - egy kicsit ma elmélyülni, a You Tube csatornán számtalan filmet, filmrészletet talál.
Szabados Tamás filmje (amit a Csorba Győző Könyvtár archivált, s tett közkinccsé) azért is megkülönböztetett helyen áll ezek között, mert vele és az alkotó társakkal évről-évre gazdagító, szép órákat töltöttünk el Zengővárkonyban. Reméljük, lehet majd újra jelen időben beszélni, emlékezni, borozni, énekelni velük. Mert „ha valamikor, akkor most lenne rá a legnagyobb szükség”.
Tóth Klára túravezető