A büdös-kúti Természetjárók Panteonjánál mindenki elidőzik néhány csendes percet, aki erre jár. Helybéli, vagy az ország távoli pontjáról érkező, átutazó erdőjáró, fejet hajt az emléktáblák előtt. Mi, akiknek az emléktáblákon lévő nevek felidéznek egy-egy kedves ismerőst, turistatársat, nagyra becsült természetjárót, segítőtársat, 2013 óta minden évben felkeressük ilyenkor az emlékhelyet, külön is megemlékezve azokról, akik az év során távoztak az égi utakra.

Október 30-án, pénteken is elindultunk a Remete-rétről, idén a megszokottnál kissé korábban és kissé népesebb csapattal. Ugyanis a 2020. májusában elhunyt Kazal Györgyre nem csak mi, természetjárók emlékezünk tisztelettel, szeretettel, hanem a Tájak, Korok Múzeumok Egyesület Pécsi Klubjának tagjai is Tillai Gábor vezetésével, hiszen az ő közösségüknek is megbecsült tagja volt.

Varga Jenő, a ház gondnoka már érkezésünkre kellemes meleget varázsolt a házba. A „sparheltben” és a cserépkályhában is duruzsolt a tűz, mire odaértünk. A kulcsosház megtekintése után rövid sétát tettünk a ház körül. Ahogy az mostanában lenni szokott, csak a Feri-forrás adott vizet, a „többiek” már a téli hótakarót várják, hogy jövőre újra megindulhassanak. Később a Spirál-barlang lejáratáig sétáltunk a gyönyörű őszi levélhullásban.

Majd finom pogácsák, sütemények kerültek az asztalra (később forralt bor is), s közben előjöttek a régi emlékek. Géber Sanyi is itt volt, ahogy szinte minden évben. Nagy figyelemmel hallgattuk emlékeit a házról, a turistatársakról, a múlt eseményeiről. Közben megérkezett a fél egyes busszal érkező csapat is. A nagy létszámra való tekintettel a ház előtt maradtunk, s itt gyújtottuk az első gyertyákat is. Tillai Gábor Kazal Gyuriról a szeretet és megbecsülés hangján szólt. Mi, természetjárók Gyuri emlékét leginkább a Bazsarózsa kulcsosház történetét felidézve emlegettük, ill. a Vörös Meteor csapat eseményeit, értékes múltját megemlegetve, hisz Gyuri ennek az egyesületnek volt hűséges, hasznos tagja.

Jancsi Ibolya, Hugi, aki szintén ez év folyamán távozott közülünk, a Tenkes teljesítménytúrák állandó pontőreként, mosolygó, vidám sporttársként marad meg emlékezetünkben. A Dráva TSE tagjaként igazi közösségi ember volt.
Azután persze a panteonnál is gyertyát gyújtottunk, kisebb csoportokban. Itt is beszélgettünk még, idézve a baranyai természetjárás történetének nagy öregjeit, akikre mindig fel lehetett nézni, becsülni önzetlenségüket, az erdőért, a természetjárókért végzett munkájukat. Örülünk, hogy ismerhettük őket, emlékezhetünk rájuk. Nem csak ezen a napon, hanem túráinkon, találkozásainkkor, ünnepeinken is ott annak velünk, „előttünk járnak”.

Nem felejtjük őket, máig tanulhatunk tőlük, s ettől magunk is gazdagabbak leszünk.
Baumann Józsi , akinek rendszeres, kétkezi munkája nyomán alakult ki és marad fenn e hely rendje, méltósága, az alábbi képeken örökítette meg az október 30-i eseményt.

Tóth Klára