Kb. 25 évvel ezelőtt jártam utoljára a Farkas-árokban, s akkori emlékeim miatt is évek óta vágyódtam erre a vidékre. Néhány éve tettem egy kísérletet egy Kuglóf-fesztivál kora délutánján, de akkora zivatar támadt alighogy elhagytuk a parkerdőt, hogy a besötétedett völgyből vissza kellett fordulni, mert a patak vize pillanatok alatt komoly akadályokat állított elénk.

Így aztán az idei nyílt túrák közé beterveztem október 3-ára a Váralja - Farkas-árok – Dobogó - Szászvár útvonalon a nyílt túrát.

Igazi ajándék volt ez a nap! Nem is tudom rangsorolni, mi volt a szebb, a jobb: az előző napok esőzései utáni bővizű patak, a mészlerakódásoktól izgalmas kis vízesések, sziklák, a rőt avar, a friss vadnyomok, a még zöld, csak az ágvégeken sárguló lombok, az elődeink által kiépített és karbantartott források (Jágerok kútja, Kalán Miska kútja, Vadvirág-forrás, Lendület-forrás) , a Szószékről elénk táruló látvány, a Zengő, Hármas-hegy és Villányi-hegység távlatai, vagy a Dobogón a Tolna megyei természetjárók emlékét őrző kopjafa méltósága

.

Mindez így együtt.

De amitől igazán gazdagnak érezhettem magam, az a 15 fős csoport értelmes, üdítő társasága. A nehézségeket leküzdő kezdő túrázók, a jó szemű fotósok, az emelkedőn felfelé is vidám és beszédes túravezető-társ (Takács Feri - HOTE), a Tolna megyei túratársak, a szászvári pizzériában (egy-két sör mellett) nagy horderejű beszélgetést folytató kedves természetbarátok - mind-mind hozzájárultak, hogy ajándéknak érezzem ezt a napot, ami a18km-rel és 450 méteres szintemelkedéssel túl van a korosztályom által ideálisnak tartott távon. Megérte!

Köszönöm mindenkinek!

Tóth Klára