A tél utolsó napjának nyílt túráján a tavaszt idézte időjárásunk.

41-en indultunk Zobákpusztáról kalandos körtúránkra, hogy bebarangoljuk a Kelet-Mecsek néhány vadregényes völgyét. A mindig varázslatos Hidasi-völgykissé megáradt patakján már érzékelhettük, hogy nem lesz könnyű galopp...
A Csurgó mésztufavízesése az éjjel egy kicsit megfagyott,így annak meseszép látványában is gyönyörködhettünk.

A Hidasi-forrás melletti kis zúgókat elhagyva egy kemény emelkedőn felkapaszkodtunk a gerincre,majd a Szederindás-kúthoz vezetett utunk.

A völgy 2-300 méteres első szakasza "gyalázatos" állapotokat mutatott,nem gyenge idegzetű kirándulóknak való volt a hatalmas sár és a rengetekott hagyott "fahulladék".
Cserébe a Mecsek egyik legvadregényesebb szurdokvölgye, a Sín-gödör várt ránk.

Ez volt ám a nekünk való "játszótér", patakátugrás, hatalmas, kidőlt fák törzsein való átmászás, vagy átkúszás. A meanderező patak, és a számos kisebb zúgó tette emlékezetessé a túra ezen szakaszát. Ami bizonyos, bakancs nem maradt szárazon.

A Völgységi-patakon való átkelés még egyszer felrázta a társaságot,majd következett a túra legvadabb emelkedője - 700 méteren 100 méter szintet gyűrtünk le.

14 kilométerrel a lábunkban, néhány kiló sárral a cipőtalpakon érkeztünk vissza Zobákpusztára.

A buszt majdnem mindenki elérte..., megnyugtatásként jelzem,hogy akik nem, azok is időben hazaértek...

Túránknak volt még egy tanulsága: felkészületlenül, nem megfelelő fizikai állapotban, hiányos ruházatban, étlen-szomjan nem szabad ilyen nehéz túrákra elindulni. (Zárójelben jegyzem meg, könnyebb kirándulásokra sem).

Ez felelőtlenség önmagunkkal és a túratársakkal szemben is.

Szöveg, képek: Müller Nándor túravezető

 Még több kép itt (Nagy Balázs)