„Tenkes-hegyi bolyongás” volt a neve Balog Árpi túrájának 2020. február 23.-n

A nevet most Gombás-hegyi lehetett volna módosítani, mivel ott volt a forduló pont. Negyven ketten indultunk el a siklósi autóbusz pályaudvarról kilenc óra után. Kellemes időben ment ez a „téli” túra is.

Az egykor szebb napokat megélt vasútállomás mellett jutottunk el a Göntéri dombhoz. Itt bevártuk a csapat lemaradó tagjait és egy kis pihenőt tartottunk. Szerelvény igazításra és folyadék pótlásra is jutott idő. De aki kíváncsi volt a néha már omladozó épületek múltjára az is megtudhatta Árpitól, akinek édesapja dolgozott ezen a területen is.

Közben volt, akiben felrémlett, hogy az ördög szántotta hegy legendájában is hallhatta a domb nevét. Amikor az ördög nagy mérgében elhajigálta a saruit, az abból kihullott földből keletkezett a Göntéri-domb és a Siklósi várhegy. A szőlők között, a domb északi oldalán található szerb emlékhelynél tartottunk még egy rövidebb pihenőt, ahol az érdeklődőbbek meg tudhatták a hely és a környéken élő szerb nemzetiség történetét.

Jelzetlen utakon jutottunk fel a Mandolás dűlő mellett lévő egykori vadászházhoz. Közben áthaladtunk Nagytótfalun és a dűlő kezdeténél csodálhattuk a kilátást Siklósra és a Tenkesre. „Bolyongásunk” itt pár méteren megszakadt, mert volt vagy tíz méter kék sávval jelzett utunk.

A Gombás-hegy felé egy kis oldalvölgyben hóvirág mezőre és pár korai kankalinra bukkantunk. Az egykori „Írisz” kulcsosházat egy meredek oldalon közelítettük meg. Szomorú látvány volt, főleg nekünk, akik segíttek egykoron a tető cserénél... A szarvas még ugyanúgy bőg a falon, de már ezt is megbontotta az idő vas foga. Voltunk páran, akik beálltunk bőgni a szarvak közé... Itt tartottuk az igazi ebédidőt, ahol előkerültek a maradék szőlőből készült italok fehér és vörös változatai és egyéb, gyümölcsből készült párlatok is. Az egykori kék négyzettel jelzett úton jutottunk le a kék sáv jelzésre, ahonnan pár száz méter megtétele után irány az ismeretlen Gombás-hegy.

Az oldaláról szép kilátás nyílt keleti irányba, még a palkonyai templom is belefért a panorámába. Itt a Gombás-dűlő szélénél jutottunk el a Mandolás-dűlő nyugati végébe. Ezek a dűlő nevek ismerősen csengenek azoknak, akik szokták kóstolgatni a Vylyan-pincészet kiváló borait! Egy kis emelkedő után a diófás ültetvénynél kanyarodtunk be a Koldus-árokba több elhagyottnak tűnő épületet láthattunk a löszös mélyút mentén. Az árokból kiérve már közel volt a Szőlőskert borozó terasza, ahol túravezetőnk egyesülete a Tenkes TE látta vendégül a túrázókat. A zsíros kenyér mellé fehér és vörösbor is volt a kínálatban! Az autóbusz állomás már csak félórai járásra volt a vendéglőtől...

Köszönjük Árpinak a túravezetést, a Tenkes TE-nek pedig a vendéglátást!

Szöveg: atiKA 

Képek: atiKA,  Vass Tibor