Az aradi Zaránd Barangolói Turistaegyesület 8. alkalommal szervezte meg a Közép-európai Turista Találkozót 2019. január 11-13-ig.   A szervezők képviseletében Nagy Árpád, az egyesület elnöke több alkalommal hívott bennünket, ígérve a havat és a jó programokat. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség tagszervezetei körében terjesztettük a meghívót, s végül heten indultunk útnak, szövetségünk és  a Dráva TSE képviseletében.

Útközben megálltunk Aradon, megnéztük a Megbékélés Parkban a Szabadság szobrot, majd a 13 Aradi Vértanú Obeliszkjét az aradi vár közelében.

Következő megállónk Borosjenő, Malom vendéglő volt, ahol a sidney-i operára hasonlító épületet csodáltuk meg. Folytatva utunkat egyre inkább havas lett a táj, s autónk egyre magasabb szinteket gyűrt le. Estefelé érkeztünk meg Kishalmágyra ( Románia, Partium, Arad megye). Szállásunk a Minerva panzióban volt, igényes berendezésű szálláshelyen, két-három ágyas szobákban.  A környezet csodálatos, a falu körül hóval borított hegyeket, domboldalakat láttunk.

A találkozón 133 fő vett részt. Többek között Beregszászról. Szabadkáról. Békéscsabáról, Debrecenből, Salgótarjánból, Székesfehérvárról, Aradról, stb.. Este Nagy Árpád minden csoportot emléklappal köszöntött, majd ismertette a másnapra tervezett túrákat.

 

Szombaton Kishalmágyról Felső Hosszúsor faluig autóval mentünk, majd innen jelzés nélküli ösvényen kezdtük meg utunkat, érintve Morkanesti hegyi  falut, majd a Gyalóc fennsíkon át a főgerinc felé. A fennsíkról a rövidebb túra (össz.: 9 km, 495 m szint) résztvevői visszafordultak. A hosszú túra célpontja az Arad Sziklája csúcs volt, amely 1429 méter. Elől a hótalpasok és sílécesek törték az utat. Sajnos, a több mint 1 méter magas  hó és a bedőlt fák miatt a kb. 400 méteres szintről a  kb. 1150 méter magasságig  jutottunk csak el. 

 

A táj mesebeli volt. A párás idő miatt  sajnos nem láthattuk meg a Retyezát csúcsait (előzetesen ezt is ígérték). Többször derékig süllyedtünk a hóban. A nehéz útviszonyok miatt lassabban haladtunk. A túravezető javaslatára visszafordultunk, hogy a vacsorára visszaérjünk. 

A szállásunkon 3 fogásos vacsorával, és borral kínáltak bennünket.  Helyi szilvapálinkát kaptunk ajándékba, amelyről Nagy Árpád elmondta, hogy a két turistaházuk területén lévő szilvafák terméséből készíttették, s bazsalikom virágával ízesítették. (Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy „csókos” pálinkaként ajándékozták, miszerint csak üvegből szabad inni belőle!)

 Örömünkre szolgált, hogy Török Zsolt aradi hegymászó is velünk tartott az úton, illetve élménybeszámolót tartott a vacsora után. Szüleivel (akik bakancsos turisták voltak) 3 éves korában kezdte a túrázást, és 5 éves kora óta hegyet mászik. Megmászta a Himalája legnehezebb csúcsát, a  NANGA PARBAT is, ami 8126 méter. Patagóniában a CERRO TORRÉT hódította meg. Élményeiről vetítés is volt, amit köszönünk neki.

A második napon levezető túra volt, amit –többek kérésére- lerövidítettek a rendezők, mivel hosszú út állt még előttünk hazáig. A túra Dánfalva hegyi falu környékén  kb 5 km hosszú volt. A hó itt jóval kisebb volt, viszont a táj itt is szép, de sajnos a párás, ködös idő miatt itt is rövid volt a látótávolság.

Visszaérkezésünkkor egytál étel várt bennünket, majd fényképezkedtünk még, s a búcsúzás következett. Nagy Árpádnak és Török Zsoltnak emlékül átadtuk az idei naptárunkat, Müller Nándi fotóival a dunántúli várakról, várromokról, s elköszöntünk. Nagy Árpád arra biztatott bennünket, hogy jövőre még többen vegyünk részt a találkozón.

A hangulat, a sok-sok kedves ember, a gyönyörű, havas hegyvidék, a kiváló vendéglátás miatt szívesen útra kelünk máskor is. Nem volt könnyű a hosszú autóút (oda-vissza kb.900km), nem volt könnyű a havas utakon túrázni, de gyönyörű volt, nehézségei ellenére is örök, örömteli élmény volt mindannyiunknak. 

 

Braun Andrea