Fesztivál a Börzsöny szívében

Idén első alkalommal rendezte meg a Magyar Természetjáró Szövetség a Természetjáró Fesztivált a Börzsöny ölelésében, Verőcén.
Lelkes csapatunk pénteken a kora esti órákban érkezett meg a kempingbe, ahol már minden készen állt egy fantasztikus hétvégéhez. Utunkat Verőcére érve már a fesztiválra irányító táblák terelték egészen a fesztivál kapujáig, ahol a parkolást segítő rendezők igazítottak minket útba. Zökkenőmentes, gyors beléptetés következett, ahonnan a recepcióra siettünk. Itt megkaptuk a reggelihez szükséges tiketteket, majd egy újabb segítőkész rendező mutatta meg, hol verhetünk tábort és röviden ismertette a házirendet.

A kemping ezen részén ekkor még nem voltak sokan, azonban mire végeztünk a sátrak felverésével örömmel tapasztaltuk, hogy szépen, lassan apró utcák alakultak ki a sátorsorok között. Újabb és újabb természetjárók érkeztek az ország minden pontjáról és szépen lassan benépesedett a kemping. A hétköznapokban ritkán tapasztalható nyitottsággal és mosolygó szemekkel találkoztunk bármerre jártunk, kicsit úgy tűnt, mindenki ismeri a másikat. Nem sokáig tétováztunk és felfedező útra indultunk. A fesztivál helyszíne praktikusan és logikusan volt felépítve, minden szempontot alaposan figyelembe vettek a szervezők. A kitelepült standoknál különböző szervezetek: Magyar Madártani Egyesület, Duna-Ipoly Nemzeti Park, barlangászok stb. kiállításaival, szakmai anyagaival lehetett megismerkedni, és a hozzájuk kapcsolódó feladatokat megoldani. Akik a feladatokat megoldották, a kezükre két fát ábrázoló matricát kaptak: az egyik egy fenyőfa, ami az erdőt, a másik egy almafa gitárral, ami az esti bulit szimbolizálta („nappal túra, este buli” – ahogyan a fesztivál szlogenje szólt).

Szombaton reggel apró várakozás után megkezdtük kombinált túránkat Kismarosra. Velünk egyidőben számos túra indult a létező összes variációban: gyalogos, kerékpáros, gyalogos-kenus, gyalogos-kerékpáros, természetesen különböző távok közül választhattak a vendégek. 18 km-es túránk 680 m szintemelkedést rejtett magában, ami kellemes szakaszokból adódott össze. Nem maradhatott el az első kilátóponttól azonnal elénk táruló Dunakanyar-panoráma és természetesen a nap sugaraiban büszkén sütkérező Visegrádi vár megcsodálása sem. Utunk változatos terepen vezetett egészen a Duna-partig, ahol hajóba szálltunk. A szükséges és elégséges oktatást követően 5 kenura osztottak bennünket, amiket gyorsan el is foglaltunk és megkezdtük a vízi programot. Pár perc evezés után ki is kötöttünk egy apró szigeten a Duna közepén, itt újra elképesztő kilátás tárult elénk. A kenutúra második felére már néha kibontakozott egy-egy „verseny” a hajók között, amit csak a hatalmas hullámokat csapó hajók szakítottak félbe. Kellemes izomlázzal a vállunkban és temérdek élménnyel a szívünkben sétáltunk vissza a kempingbe, ahol már nyüzsgő élet fogadott minket. Este a Vegas Show Bandnek köszönhetően közel 300-an táncoltunk a jobbnál jobb zenékre. Volt ott tűztánc, vonatozás, kolo, retro és friss dalok, de ami a legfontosabb, hogy egy nagy "család" benyomását keltette minden egyes pillanat.

A hajnal már csípős hideggel érkezett, így örömmel ébredtünk a reggeli nap első melegére. Az utolsó napon is elrajtolt a fent említett túrák nagy része, ismét szép létszámokkal. Mi a kiállító sátrak felé vettük az irányt és egy kényelmes séta alatt bebarangoltuk mindet. A lángos most sem maradhatott el, ahogy a kézműves sátrak megtekintése és a "fesztivál póló" vásárlása sem. Rengeteg vicces és érdekes programot volt lehetőség kipróbálni a Teq Balltól kezdve egészen a fészek-felismerésig. Kora délután már egyre kevesebb volt a sátor, egyre halkabb lett a kemping és nem sokkal 15 óra után után már a zene is elhallgatott... Szomorú volt látni, ahogy apránként véget ér ez a három napos csoda és minden elpakolt paddal, lebontott sátorral, leengedett matraccal, kiguruló autóval közelebb kerülünk az induláshoz...

Összességében azt kaptuk, amit vártunk: egy karakteres, egyszerű, letisztult fesztivált Magyarország egyik ékszerdobozában. Tökéletes helyszín volt ez a turisták számára a magával ragadó faházaival, égig érő fáival, csendes völgyével. Köszönjük!
Várjuk a folytatást 2019-ben!

Kispál Péter
Dél-Zselic Természetbarát Klub