A túra, amelynek során felkerestük a zengővárkonyi „hős” gesztenyefát, az apátvarasdi elágazástól indult. Szép erdőben, szemerkélő esőtől felfrissülve haladtunk a Fodor-gyöpön át, a kék kereszttel jelzett turistaúton. Az erdő minden gazdagságát mutatta: madárdal kísérte utunkat, gombák sokasága virított az avar alól (míg a gondosan felkészültek vászonszatyrába nem kerültek), az út mellett a nyári vadvirágokkal teli mezőben gyönyörködhettünk, majd eliramló szarvasokat is láthattunk, akik a közel 30 fős csoport elején haladtunk.

Fotó: Baranyai Pál

Az erdőből kiérve már messziről látszott, hogy a gyönyörűen zöldellő gesztenyefákon ismét nem hajtott ki néhány ág, csupaszon meredeznek az ég felé. A”mi fánk” a gesztenyés észak-keleti sarkában áll. Kissé eltávolodtunk tőle, hogy teljes szépségében lássunk rá. No meg azért is, hogy az egyik repedésből előbúvó darazsaknak ne szolgáltassunk támadási felületet. Beszéltünk a szelídgesztenyék értékéről, sajátosságairól. S mivel a virágzásról már csak a földön fekvő, megbarnult füzérek sokasága árulkodott, Baranyai Pál fotóin tekintettük meg a látványos barkavirágzatot. Körbejártuk, megcsodáltuk a sokat megélt fa kérgét, „sebhelyeit”, s a tövében növő új sarjakat is. Azután lesétáltunk a falu központjába, elköltöttük tízórainkat. Közben Kutas Éva, a Pécsváradért Alapítvány kuratóriumának tagja tájékoztatott minket AZ ÉV FÁJA versenyre való nevezés előzményeiről, az indítékokról. Azután beszélt arról is, hogy milyen módszerrel igyekeznek a fákat pusztító betegség terjedését megállítani, a szelídgesztenyefákat immunissá tenni a kórokozóval szemben. E rövid (a vendéglői látogatást is lehetővé tevő) pihenő után folytattuk utunkat. Betértünk Rockenbauer Pál sírjához, ahol megemlékeztünk arról, hogy neki is kedves fái voltak a szelídgesztenyék, s nem véletlen, hogy végső nyughelyéül is ezt a helyet választotta. Elénekeltük kedvenc népdalait, majd haladtunk tovább Pécsvárad északi utcáit járva.

Mielőtt lekanyarodtunk volna az üdülőtelepre a Dombay-tóhoz vezető úton, kitérőt tettünk a Kisnádasdi-forráshoz. Most is igen bővízű, a belőle kifolyó víz által táplált patak végig kísért bennünket az üdülőtelepen. A tó környezete a nyári vízparti képet mutatta. Játszó gyerekek, pihenő felnőttek élvezték a kellemes napsütést, a természetes, szép környezetet.

Itt búcsúztunk el egymástól. Ki elindult a buszhoz, ki megpihent a vendéglőnél, ahol jégkrémmel, üdítővel és egyéb frissítőkkel jutalmazhattuk magunkat az aktív, szép teljesítményért. A reggeli, szemerkélő esőt leszámítva az időjárás is mellénk állt, kellemes kirándulóidőben tettük meg a 13 km-t. A csoport fegyelmezett, érdeklődő volt, jó hangulatban haladtunk. A korai indulásnak köszönhetően már a 12.45-ös busszal indulhattunk haza. Köszönöm a jó társaságot, a figyelmet, az érdeklődést!

A túráról készült fényképeket ( Nagy Balázs ) itt nézhetitek meg!

Tóth Klára
túravezető