A gyors hóolvadás és a rendkívül sok csapadék miatt a túra útvonalát módosítottuk. Pécsvárad, Komlós-völgyi vadászház, Diós-kút, Püspökszentlászló, Hosszúhetény.

A pécsváradi buszmegállóban védve az esőtől vesszük magunkra az eső és sár elleni védőeszközeinket. Elindulunk a városon keresztül a vár irányába. Furcsán tekintenek ránk az éppen arra járók, hogy hova megyünk ebben az esőben ilyen furcsa maskarában. A várfal alatti parkban állunk meg egy fedett helyen, hogy az érdekesebb tudnivalókat elmondjam a környékről. Csend van, körülöttünk csak a túratársaim esőkabátjai zizegnek a gyenge szélben.

A várfal és a szép faragott szobrok mellett haladunk fel a Mosó-kúthoz, melyet 2010-ben készítettünk a helybéliekkel és hamarosan elkészül a táblája is a természetbarátok jóvoltából. A szűk utcák, színes házai mellett haladunk egyre feljebb és csak a fénykeresztnél állunk meg egy rövid időre, hogy ismertessem építésének történetét. A lőtérig haladás közben a partoldalakban nézegetjük a dunai csillagvirág, vagy kétlevelű csillagvirág kék szirmait a mellette csörgedező kis ér mentén.

Fent a sorompó után már erdő szegélyezi utunkat. A partoldalakban sárga szártalan kankalinok virítanak és odébb kék, májvirágok láthatók. Elérjük a Komlós kanyarban a vadászházat, amit mi csak mézeskalács háznak nevezünk és készítünk néhány fotót róla. Az eső mintha csitulna egy kicsit, ezért jókedvűen vágunk neki a következő szakasznak. Megmutatom a tölgyfába vésett keresztet, melyet egy vadászbaleset emlékére véstek a fába már nagyon régen. Elhaladunk a Réka-kunyóhoz vezető útelágazás mellett és célunk, hogy a Zengő-kő melletti esőbeálló háznál megpihenjünk. Ismét jobban nekiered az eső és mi is szaporábban lépkedünk. A Gizella-forrás közelében haladva megmutatom, hol a forrás helye, hol keressék, ha erre járnak szebb időben.

A Zengő nyeregbe vezető út éppen a kanyar közepén indul neki a hegynek, de mi tovább haladunk és hamarosan megpillantjuk a kőből épített menedéket. Szerencsére nem mindenütt ázik be, így lehetőségünk van a hátizsákjainkból kipakolni a szükséges enni és innivalókat. Hörpintünk a finom lélek és testmelegítő italokból és harapunk egy kis ennivalót. Kattintunk néhány fotót a bátor és kitartó társaságról és a vizes tájról. Lassan indulni kell, mert átnedvesedett ruháink lehűltek és kezd fázni a kis csapatunk. Pécsváradi túratársunk innen visszamegy Pécsváradra, mert neki a visszautazás Hosszúhetényből körülményes lenne.

Megkérem, ha hazaért, akkor jelezze felém telefonon, hogy minden rendben van. Így innen öten vágunk neki a következő útszakasznak. Az út szélén még látni vastagabb hófoltokat az árnyékosabb oldalakban, de mellettük a tavaszi virágok is kipattintották gyenge szirmaikat. A Zengőre vezető sárga sávjelzésű turistautat elhagyva megmutatom társaimnak, merre kell felmenni a Róka-hegyre. Nem messze innen a jobb oldali partoldalban tábla jelzi, a Bánáti bazsarózsa helyét, ami május elején látható itt. Néhány kanyar után elérjük a Diós-kút előtti esőbeállót. Itt mivel csizmában vagyok, elindulok fel a Diós-kúthoz. Vastag fenyő dőlt keresztbe az úton a legutóbbi viharban, de szerencsére az erdészet egy darabot kivágott belőle, hogy az út gyalogosan járható legyen.

Fentről, akis árokban csobog a víz és nagyon csúszik a löszös talaj. A forrás most átlagos vízhozamának többszörösével folyik a medencébe. Készítek néhány felvételt és óvatosan elindulok lefele a vízmosásba. Társaimat hamar utón érem és együtt küzdjük le az akadályokat a Hettyey-forrásig. A forrásház ajtaja nyitva és ömlik ki a víz belőle, mert a túlfolyó cső nem győzi elnyelni. Lemossuk a sarat a lábbelinkről és elindulunk a Bazsarózsa kulcsos háznál lévő Csokonay Sándor emlékkereszthez.

A ház előterénél látjuk, hogy az üvegajtón belül ég a villany, tehát vannak a háznál, így benézünk az itt tartózkodókhoz. Ismerős arcok néznek ránk és kedvesen invitálnak bennünket, hogy üljünk le a konyhában és melegítsük át testünket. Öröm levenni egy kis időre átázott felsőruházatunkat és leülni a jó meleg szobában. Kedvesen étellel és itallal kínálnak bennünket és mi is kedveskedünk nekik a mi tartalékainkból. Jó hangulatban és kellemes melegben töltöttünk el fél órát, de indulnunk kell, hogy a buszt elérjük.

A gangon készítek egy gyors fotót vendéglátóinkról és társaimról. Fotót készítek Csokonay Sanyi bácsi emlékkeresztjéről a kertben. Az eső kitartóan zuhog, nem csillapodik intenzitása. Gyorsan haladunk a kihalt utcán, csak néhány helyen áll gépkocsi és füstöl a ház kéménye. A régi malom pincebejáratát elhagyva egyre közelebb jutunk a zuhogó felduzzadt patakmederhez. A Mária kép után az oldalvölgyből újabb vízmennyiség társul a főágba, ami így még jobban felduzzad, és sáros folyamként hömpölyög. Készítünk fotókat és egy rövid videót a sáros vízfolyamról és igyekszünk a falu felé. A falu kihalt, csak a vendéglő közelében találkozunk emberekkel. Még van annyi időnk, hogy egy kis lélekmelegítőt lehajtsunk, és egy kicsit megpihenjünk a melegben.

Elpakoljuk a vizes esőkabátokat a hátizsákokba és sietve megyünk a közeli buszmegállóba, ahol hamarosan megérkezik a busz. Így zajlott le hat kitartó turistával a XXXV. Csokonay Sándor emléktúra.

Baumann József túravezető