A Mecsek házánál gyülekezünk a túrára, ahol az Orfűi Turisztikai Egyesület TDM szervezete meleg teával és finom reggelivel vár bennünket. Jólesik mindenkinek a kedves fogadtatás, és egyre többen veszik fel az elkészített kenyérszeleteket. Egy rövid túraismertetőt tartok a kellemes meleg helyiségben majd utána a ház előtt csapatunkról Nagy Balázs készít egy panoráma csoportképet.

Felvesszük a hátizsákokat és indultunk is a hegyre. Néhány lépés után meglepve látjuk, hogy az erdészeti útról géppel letolták a faleveleket, hogy hamarabb száradjon a talaj. Szép sima az út, de borzalmasan csúszik úgy, hogy fel kell kapaszkodni az erdő fái közé, mert csak ott tudunk haladni. Sajnos egészen a kövesútig a fákat és bokrokat kerülgetve egymást segítve haladunk, meg megállva a nyíló illatos hunyorok és hóvirágokat nézegetve, fényképezve. Mindenki megkönnyebbül a szilárd utat elérve, ahol már gyorsabban és kényelmesebben haladunk. A Lóri-vadászházhoz és forráshoz betérünk és iszunk a forrás vasban gazdag vizéből. Innen ismét emelkedő következik egy szép és meredek völgy oldalában. Itt a lehullott levelek és a köves talaj segíti lépteinket a szép szálerdőben. Ahogy elérjük az erdészeti utat, ismét sárosabb szakasz következik. Vágotpuszta központjában a kút mellett állunk meg pihenni. Van lehetőség egy kis kiegészítő étkezésre és lélekmelegítő elfogyasztására. Ismertetem a település történetét, majd nekivágunk az újabb útszakasznak. Már a szemünk sem rebben, amikor meglátjuk a sártól dagadó utat. A temetőt elhagyva látjuk, hogy az erdészet a téli fakitermeléseket végzi a környéken és a szállítóútjuk a mi túránk egy következő szakasza. Egyre magasabban sározódnak be bakancsaink, csizmáink, lábszárvédőink.

A zöld kőrjelzést követve elérjük az első Koponya-kúthoz vezető beágazást. Éppen ránk fér egy kis pihenés, és amíg szusszanunk egyet, ez alatt elmondom a forráshoz vezető úton való biztonságos haladás feltételeit. Mivel sokan vagyunk és a forrás egy meredek völgy oldalában van, ezért kisebb csoportokban kell majd alul haladnunk. A forrástól felfele haladóknak van elsőbbségük, ezért a lefele igyekvők egy biztonságos helyre álljanak félre, amíg ők elhaladnak mellettük. Szépen tisztított füves szakaszon haladunk lefele, egy fiatal erdőrészen, majd egy keskeny kis völgytalpon kell átmászni. Itt az erdészet néhány napja kérésünkre megtisztította az ösvényt egy vastag útra dőlt bükkfától, ami miatt nem tudtuk volna a forrást megnézni, köszönet érte az erdészeti dolgozóknak. A forrás tiszta vize csobog az alatta levő sárga homokkőre és vízcseppek szóródnak szét a gímpáfrányok hosszú leveleire. A forrás fölötti sziklafal tetejéről kíváncsi tekintetek figyelnek bennünket és várják, hogy ők is közelebbről megnézhessék a forrást és a homokkő falakat. A vége felé már innen is csúszóssá válik a kifele vezető ösvény, segíteni kell néhány társunknak a feljutásban.

Ismét fent vagyunk a tetőn és elbúcsúzunk három túratársunktól, akik a Görgetegi úton mennek Kőlyuk irányába. A fiatal erdő felett messze látni Komló házait és a sötétebb foltoknál látni a hulló hódarát, amit arcunkon is érzékelünk. Hátat fordítunk a látványnak és egy erdészeti úton elindulunk Bános irányába. Itt viszonylag kevesebb a sár, csak a lovak hátrahagyott patalenyomataiba lépve fröccsennek össze, vissza a sárdarabok, vízcseppek ruháinkra. Szép szálerdőben haladunk, ahol kisebb nagyobb völgyeket kerülgetünk. Amikor éppen nem a lábunk elé nézünk, akkor csodáljuk az erdő látványát. Elérjük a volt bánosi legelő területét, ahol ma már a fű helyett a fiatal erdő akar a delelőfák magasságába nőni.

Az idős fák itt is állva halnak meg, vaskos ágaik elkorhadnak, és a földre zuhannak, és az évek múlásával a törzsük is e sorsra jut. A fák közt gyalogolva túratársaink tarka színben pompázó ruháik élénkítik az erdőt. Az utolsó sáros száz méter következik a sárga sávjelzést elérve. A falu végénél megállunk a köves út szélénél és botokkal vakargatjuk a sáros lábbeliket és lábszárvédőinket. A falu központjában a kútnál elmondom az ismertetőt a település történetéről, majd turistaúton ereszkedünk le a völgybe. A völgyen sziklafal magasodik odébb üde zöld mohákkal borított hatalmas kőtömbök. Hamar elérjük a toplicai forrásmezőt és tovább haladva magasra nőtt kinyílt illatos hunyorokat figyelünk meg. Elérjük az első házakat, melyek nagy része szépen felújított, és tiszta rendezett az udvaruk is. Vendéglátóink meghívnak mindenkit a faluházba, hogy rendbe szedjük ruházatunkat és a kinti kútnál lemoshassuk bakancsainkat. Két gyakorlott túratársunk hátizsákjából előkerül a kis nyeles mosókefe, ami nagy segítségére lesz a tisztálkodó társaságnak. Egy kissé fárasztó túra után pirosló arccal, örömmel ülünk fel a kellemesen meleg autóbuszra.

Kovács József fotói itt!

Baumann József túravezető