Borult felhős idő ellenére a találkozónál 28 fő várakozott a túra indulására. Tüskés-rét felé vettük az irányt.
A patak mellett haladva még eléggé nedves volt a fű,akik elöl mentek jó vizesek is lettek ,na de akin volt kamásli az előre látó volt azon lefolyt a vizecske.
Tónál még nem működött a vízi sí elektromos pályája, hiszen most kezd el ébredezni minden, talán mi voltunk a legfrissebbek és hangosabbak.
Nagyárpádon a Vígadó vendéglő udvarában volt az első pihenőnk. Padok ,asztalok mellett pihenve fogyasztottuk el a reggelinket,de volt aki inkább kávét kapucinot fogyasztott.
A helyiek nagy érdeklődéssel vettek körül bennünket, volt aki meg szólított a menésünk célja iránt ,egy kis beszélgetésbe elegyedtünk.

Tovább haladva a átkeltünk a patak fölötti kis hídon,majd legközelebb a gyurgyalagok fészkelő helyénél álltunk meg,amik még üresek voltak hiszen kb:2 hét múlva érkeznek meg hozzánk a madarak. Legalább nem zavartuk meg őket, habár sokan lettek volna rájuk kíváncsiak, mert jellegzetes hangjukat aki egyszer meg hallja nem felejti el.
Diósi domb mellett lévő réten legelésztek a bárányok, feketék, fehérek, meg picikék. Aztán már meg is feledkeztünk a madarakról, mert volt a nyájjal egy kutyus aki terelte őket, de egy kossal nem bírt állandóan a kos meg támadta és zavarta őt, győzött el futni előle. Nagyon elfáradhatott, ki tudja mikor adta fel, mert mi mentünk tovább.
Az ártéri réten már felszáradt a harmat, itt nem lettünk vizesek,csodáltuk a gyorsan növekvő zsurló füveket. Az autó pálya alatti alagútban természetesen egy túra társunk éneklő akusztikáját hallgattuk nagy elismeréssel. Tovább haladva az út mellett egy egész mezőnyi tavaszi héricsben gyönyörködhettünk.
Utunkat most már a pogányi szőlő hegy felé vettük, menet közben a búzában legelésző szarvasokat zavartuk meg, láttuk el futni őket.
A szőlő hegyen vagyis mi lementünk a völgybe a házaknál néztük a takaros virágos kerteket, udvarokat. A Zsálya ligetnél elég nagy volt a csend még a kecskék sem jöttek füvet kérni, pedig vittünk nekik.
Ebédünket a pogányi tónál fogyasztottuk el, itt kerültek elő a sütis dobozok, de volt aki a Tópiás nevű sörözőben egy kávé vagy sör mellett múlatta az időt.
Na innen már nehezebb volt elindulni a finom koszt és kvártély után, de menni kellett már csak 3 km volt a célig és az időnk is egyre melegebb lett a napocska jó voltából, mert kellemesen sütött.
Szőkéd határába érve a birkás dombok mesés szépsége lenyűgözött minket. A tónál volt aki le maradt meg pihent, fürdőzött a napsütésben,voltak akik még jártak egy kicsit közelebbről is megnézték a dombokat.
A nagyobb fele a szőkédi kocsmába ment ahol várt bennünket a polgár mester Bunyevácz Mátyás és neje fehér abrosszal terített asztallal rajta finom házi kolbásszal meg sfifikkel és sajtokkal, paprikával, paradicsommal.
Meg vártuk a szét maradozott túra társakat,majd neki láttunk az evésnek.
Hát volt fogyasztás, isteni finom volt minden. Majd megmutatta nekünk a falu horvát tájházát ahol nagyon szép, értékes gyűjteményt csodálhattunk meg.
Köszönjük neki ezt a szívélyes fogadtatást és vendéglátást.

Bízom benne aki ott volt jól érezte magát, és jövőre is részesei lesznek egy ilyen kellemes , élmény dús napnak

Üdvözlettel:Várnainé Meng Hajnalka