Reggelre megvastagodtak a fák, bokrok ágain a fehér zúzmara párnák öröm volt nézni őket az ablakból. Mivel a karácsonyfa feldíszítését csak délután kell elkezdenem, ezért úgy döntöttem, hogy az erdőben készítek néhány téli fényképet. Napok óta mínuszok voltak, ezért bíztam benne, hogy a vízfolyások részben befagytak és érdekes fotókat tudok róluk készíteni. A szentkúti beágazásnál felkerestem a Kancsal-forrást és az alatta lévő új vízelvezető falat, ahol gondoltan van néhány jégcsap. Valóban találtam jégfalat és alatta bugyborékoló vízfolyást. A forrás a megszokott vízmennyiséget adta, kortyoltam belőle, majd mentem tovább Remete-rétre. A fákat, bokrokat vastagon borította a zúzmara, az esőbeálló feketén terült el a rét szélén, csak a nagy térkép virított sárga és zöld színeivel. Felfele haladva az úton a Lapis irányába mindenütt fehérség, az út csúszik a lehullott zúzmarától. Idilli téli táj, minden hófehér!

A vágotpusztai elágazásnál lefényképezem a térképtartó új esővédő tetejét, amire néhány információt festettek. A Lapisi kanyarnál félreállok és fotókat készítek a keresztről, és az Erdész emlékműről. Csend van, csak az erdei fenyők reccsennek meg az ágaikat lehúzó hideg tehertől. A Lapisi kereszt szinte világít sárga színnel a fehér háttérben, és az Erdész emlékmű köveinek színei most sokkal harsányabbak. Tovább haladok a kanyargós úton és a Tripammer-fánál állok meg. Itt már vékonyabb a zúzmara, de így is szépek az öreg tölgyek, bükkök és gyertyánok. Az emlékoszlop és környéke rendezett a tölgy vastag fekete ágai feketén nyúlnak a fehér ég felé. A vadászház előtti tisztáson néhány fotót készítek, majd haladok Árpádtető felé. Az Erzsébet úton hamar a Jó szerencsét vadászházhoz érek, ahonnan a völgyben lévő forráshoz megyek. A vörös kőrjelzést követve megpillantom a csordogáló Jószerencsét-forrást. Szépen mutat az ősszel felújított előtérrel. Innen a Kálmán-forráshoz igyekszem. Az út szélén rendezték az útszegélyt, így sokkal szélesebbnek tűnik az erdészeti szállítóút. A forrásnál minden rendben egyre szebb a környezete a vastagodó szép fák tövében. Ujjaimat összekulcsolva iszok néhány kortyot, majd elindulok a Petnyák-völgy felé. A lefele vezető út szélét bozótvágóval megtisztították, így nem kell bujkálni a belógó ágak között. Egyre kevesebb a zúzmara a fák ágain, mivel itt melegebb a hőmérséklet. A magas saspáfrányok most barnán fekszenek az avarban, csak a bodzabokrok magasodnak föléjük. A Barátság-forráshoz vezető lépcsősor már nagyon elhasználódott, felújításra szorulna, ezért óvatosan lépkedek felfelé a fagyott erdei talajon. A forrás szépen adja a vizet a környezetében a lágyszárú növények már elfeküdtek, csak a sásfélék zöldellnek a vízerek mentén. Készítek fotókat és indulok visszafelé, hogy átmenjek a Meleg-mányi-völgybe. A patakon való átkeléseket régen tölgyfapadlók segítették, de ezek tönkrementek és évek óta nincsenek pótolva. Vastag magas szárú bakancsommal bátran átkelek a patakon a bedobált köveken és ágakon lépkedve. Egyre meredekebben haladok felfelé és nézem a mésztufa gátakon csillogó jégcsapokat. Egy ösvényen lemegyek a patak partjára, ahol csobogó vízlépcsőkön sok szép jégképződést tudok fotózni. Alig tudom abbahagyni a kattintgatást, olyan sok az érdekesség. Visszamászok a turistaútra és hamar odaérek a nagy mésztufa vízeséshez. Csodálatos látvány a vöröslő avarban a szűrkés jeges jégvarázs. Régen láttam már ilyen szépnek, szétterülőnek. A Melegmányi-forrást sem hagyom cserben, őt is lefotózom. A mésztufa vízesés szélén az avarban haladok egyre feljebb és fotózok minden részletet. Feljebb érve az Anyák-kútjának bőséges forrásvízétől a patak vize nem tud megfagyni, itt szépen csobog a víz a köveken, ágakon átbukva. A forrásnál minden rendben, csak a kis előtér mederébe dobált köveket kell eltávolítanom. Egy kisebb felső légáram lehet, mert a magas fák koronáiról zúzmara hullik a száraz avarra csörgetve a leveleket. Telefonon megnézem mennyi az idő és meglepődöm, hogy van térerő a völgyben. Kihasználom az alkalmat és hazatelefonálok, hogy minden rendben szép az erdő és a megbeszélt időre otthon leszek. Mivel visszafele gyorsabban haladok, jut időm, hogy a Zsolnay-kutat és a Bokor-forrást is felkeressem. Csodálatosan szép délelőttöt töltöttem el a téli Mecseken és tele élményekkel, jó kedvel, állok majd neki a fenyőfa feldíszítésének.

Szöveg, képek: Baumann József