A fél nyolcas busszal utaztunk Orfűre, a községházától indult a túra. Mivel hosszú út állt előttünk, a buszmegállóban rögtön elvégeztük a bemelegítő gyakorlatokat. Először a Mecsekrákosi Szent Márton kápolnát néztük meg, aztán Bános felé indultunk a sárga sáv jelzésen. Hangulatos házacskák között értünk a falu szélére. A domboldalon álló, félig földbe épített ház elől csodálatos kilátás nyílik a völgyre.

A Lóri völgyben folytattuk az utat. A patakmederben most alig volt víz, de a fára, kőre rátelepülő zöld moha hangulatossá tette az őszi színeket. A lepketapló is nagy érték, annak, aki szereti a szépet. Van belőle fehér, egészen sötét, de a bársonyos barna a legszebb. És a természet- alkotta szobrok mellett sem lehet csak úgy elmenni. A völgyből kiérve ragyogó napsütés fogadott bennünket. A patakmedren átkelve megnéztük a nemrég felújított Lóri forrást.

A vadászháztól átmentünk a kulcsosház udvarára, itt tartottunk egy kis pihenőt. A zsákokból előkerültek a Mikulásra kapott finomságok is (úgy tűnt, hogy legtöbben pálinkát kaptunk a Télapótól).

Vágotpuszta valamikor a megye legmagasabban fekvő települése volt, ezt mi is érzékeltük a kaptatón fölfelé. De a fák között átszűrődő napsugarak, a pirosló csodabogyó és a petrezselyemgomba hamar másra terelte a figyelmünket. Nemsokára felértünk a faluba. Kiss Lajos bácsi jóvoltából valamikor gyakran jártunk a kúttal szemben lévő turistaházba. Mostanra kihalt a település, csak a „Mecseki Láthatatlanok Nyomában” teljesítménytúra idején népesedik be a környék. A Kecskehát felé folytattuk az utat, gyönyörű napsütéses időben. Felmásztunk a vadlesre, megnéztük a vadetetőt, és kiderült, hogy lepketaplóból sosem lehet eleget gyűjteni. Egy merész rövidítéssel lementünk a gerincről a Kőfejtő kúthoz. Itt csatlakozott hozzánk Pintér Zoli – délre beszéltük meg a randevút, percre pontosan érkezett. Kicsit elidőztünk a meseszép környezetben, lefotóztuk a jégcsapokat, a gímpáfránnyal és aranyos fodorkával borított sziklákat, aztán továbbindultunk a Bikfa forrás felé.

Izgalmas patakátkelésekkel érkeztünk a Kőlyuknál eredő Cserkész forráshoz. A vízmű gátjánál már igazi jéglerakódással is találkoztunk. A Nagy-mélyvölgyben is egyre több helyen csipkézte a vizet jég. A Cirkó forrásnál értük el a Petnyák-völgyet. Itt az Ágnes vízesésnél már alakulnak a jégcsodák. A Melegmányi forrás felé haladva kicsit tempósabb lépésekre váltottunk. Csak a patakátkelések (és a lepketaplók) lassították az iramot. A mésztufa-vízeséshez érve aztán csak álltunk, és bámultuk a jégcsodákat. A vízesés szélén mentünk fel a Janus-arcú sziklához. Az Anyák kútja után elhagytuk a Melegmányi völgyet, elkanyarodtunk a Tripammerfa felé. A Kozári vadászház előtt még megnéztük a Mecsek Egyesület madárodú-oszlopát (1930-ban készült), majd az Andor-forrás mellett elhaladva a zöld kör jelzésen lementünk a Gesztenyésbe. Várnunk sem kellett, máris jött a 40-es busz.

Jónás István (POEÜ)