Négyen indultunk el a Borbála napi délutáni sétára a Cserkúti templomtól. Előtte lefotóztuk az ádventi látványosságokat, Rudi a rénszarvas aratta a legnagyobb sikert. Először a rekultivált meddőhányó tetejére mentünk fel, onnan élveztük a csodálatos körpanorámát. Az I-es bányaüzem kerítése mellett átmentünk a Kővágószőlős határában található Római villa maradványaihoz. Csemegéztünk egy kicsit a zsebekből és a hátizsákokból előkerült finomságokból.

A Golgota épületei felé haladva megcsodáltuk, ahogy a lemenő nap sugarai bearanyozzák a tájat. Nemsokára a Hadnagy-tavakhoz értünk. Már sötétedni kezdett, el kellett dönteni, merre megyünk tovább. Rövid tanakodás után a hegy felé fordulva követtük az utat, amíg el nem fogyott. Egy szerencsés kimenetelű bozótharc után elértük a piros négyzet turistajelzést. Innen már egyszerű dolgunk volt, Bia ismert egy rövidítést, ami a Jubileumi kereszt alá vezet. A szikla tetejéről visszanéztünk az esti fényekben tündöklő falura.

A Babás szerkövek után lefele indultunk a Bia sziklája felé. Túravezetőnk rögtön be is mutatta, hogy miről kapta nevét a szikla. Macskaügyességgel mászott fel rá. Innen már a gravitációra és Bia helyismeretére bíztuk magunkat. Nem is csalódtunk, az ádventi gyertya gyújtására értünk le a faluba. Rudi kivilágítva várt bennünket.

Jónás István