Nagy létszámmal vettek részt a baranyai természetjárók azon a megemlékezésen, amelyet november 26-án tartottunk Zengővárkonyban, Rockenbauer Pál sírjánál. A Dombay-tónál, az indulásnál 62 főt számoltunk, a sírnál pedig, kiegészülve Komlóról túrázó barátainkkal, illetve a Budapestről és más helyekről érkező természetbarátokkal száznál is többen álltuk körül a vörös márvány kőtömböt.
Az idei szándékunk az volt, hogy a „csapatot” köszöntjük, még élő tagjaival emlékezünk abból az alkalomból, hogy 30 éve fejezték be az „ ...és még egy millió lépés Magyarországon” című filmsorozatot. Sokan nincsenek már köztünk, akik akkor a filmben is szerepeltek, s nincs köztünk már a csapat lelke, motorja Rockenbauer Pál sem. De csak testi valójában, mert a lelke köztünk volt, s bizonyára örült, hogy még mindig ennyi embert össze tud hozni, meg tud szólaltatni. Gyenes Károly emlékező szavai, Szabados Tamás gondolatai, Őri Zsuzsanna tisztelgő versmondása, a közös énekek hallatán ez jut az ember eszébe. A megemlékezés után a legfiatalabb résztvevők, egy Zengővárkonyban pihenő, budaörsi, a túrára idelátogató család gyermekei helyezték el a koszorút a sírnál.
Ezután – a filmsorozat szellemiségének is megfelelni akarva – felkerestük a zengővárkonyi „helyi értékek” közül a Szalmamúzeumot és a tájházat. Megcsodáltuk a természetes anyagokkal való munkálkodás gyönyörű eredményeit, a szalmából készült csodálatos dísz- és használati tárgyakat, illetve a szép, rozmaringos motívumokkal díszített szőtteseket és a sokat látott szövőszéket. Ilyenféle értékeket mutatott be a filmsorozat, amelynek darabjait jó ma is megnézni. Jövőre, Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján talán erre is sort kerítünk majd közösen a megemlékezések sorában.
Köszönet mindenkinek, aki részt vett ezen az emléktúrán, a megemlékezésen és külön köszönet Sólyom Emmának, hogy megörökítette e szép nap pillanatait és köszönöm azt is, hogy fotóit közreadhatom.
Tóth Klára
túravezető