Borús, ködös, mégis enyhe reggelre ébredtünk ma, és ez nagy örömömre sok túratársat is lelkes készülődésre és túrázásra sarkalt. S bár az autóbusz indulás körül többekben kétség merült fel, hogy időben az indulás helyére érnek-e, szerencsére mindenki – aki ma meg akarta hódítani a Jakab-hegyet – pontosan érkezett. Nagy meglepetésemre egy egész busznyian voltunk. Mivel friss és mozgékony volt a csapat így – bár a túra során többször próbálkoztam a pontos létszám megállapításával – csak a IV. üzemi háznál derült ki pontosan, hogy hányan is töltöttük ma együtt – rövidebb, hosszabb időre – a napot. A szummázott számolás eredménye szerint 46-an voltunk.

Patacsról indulva a piros háromszög, majd a zöld sávon haladva kapaszkodtunk fel a Jakab-hegyre. Volt akit sikerült már az első csoport kép után „elveszítetünk”, de nagy örömünkre Emese – ugyan más úton járva, de mégis az első nagyobb pihenőhelyhez megérkezve - a Pálos kolostor romjainál várt minket. A kolostor udvarában a pálos rend történetének hallgatása közben jól esett elfogyasztani szendvicseink egy részét. S bár a köd ránk ereszkedett kedvünk egy cseppet sem lett borús. Igaz a Zsongor-kő felé így nem tettünk kitérőt, hanem egyenesen a IV. üzemi házhoz mentünk, ahol Bognár Richárd kollégám és néhány más útvonalról érkező társunk várt Bennünket. Segítségükkel Ricsi, már kész szendvicsekkel – jóféle fehér kenyérből készült zsíros deszka lila hagymával – teával és forralt borral várt minket. Az enyhe idő lehetővé tette, hogy kint a szabadban piknikezzünk és erdei svédasztalt készítsünk az otthonról hozott finom sütikből és pogácsákból. A piknik végén Ricsivel egy kis karácsonyi aprósággal is megleptük a résztvevőket, melyeket Adorján Rita és Nagy Gábor kollégámmal közösen készítettünk. Egy óra felé elindultunk haza a hegyről a piros sáv jelzésen. Ezúton is köszönöm Baumann Józsinak, hogy elkísért minket a Magyarok kunyhójáig, ahol sok érdekességet mesélt nekünk erről az emlékhelyről. Mire ideértünk csapatunk már több részre szakadt. Ki sietősen vágott neki a hazaútnak, ki egy kicsit elnézve az utat fizikailag és földrajzilag is külön úton járva talált haza, a keménymag pedig együtt Éger-völgyön keresztül jutott le a buszmegállóba.
A visszajelzések szerint mindenki – beleértve jómagamat is – nagyon jól érezte magát a túrán.
Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek. És ne felejtsétek, hogy jövőre is lesz Természetbarátok Klubja minden hónap első keddjén, ahova az előadókkal együtt sok szeretettel várlak Benneteket. Az első féléves programról bővebben a honlapon olvashattok.

Mindenkinek áldott, békés karácsonyt, örömökben, egészségben és jó élményű túrákban gazdag boldog új esztendőt kívánok!

Scheitler Adrienn
túravezető