Augusztus végén megint túrázhattam Erdély szép tájain. Ezúttal az évek óta „szokásosnak” mondható Marton Józsi túraszervezésével jutottam el a hegyek közé. Az esti indulást követően most két vár megtekintése volt az utazásnapi cél. Reggeli, napfelkeltés átmozgató túra a Lippa melletti Solymos várhoz, majd a Torockószentgyörgyi vár megtekintése volt a terv, amit időben meg is csináltunk. Torockói szállásunk most is az Ági-panzióban volt. A vacsora előtt a jobb erőnlétűek még beiktathattak egy Székelykő mászást is a Nagy-árok felöl.

Második napunkon két hasadékban, a már jól ismert Tordaiban és a vadregényes Túriban is túrázhattunk. A Tordai-hasadék néhol 200m-s sziklafalai között mindig élmény járni a kikoptatott sziklákon és a függőhidakon. Átjutva a Tordai hasadékon kicsit megpihentünk, majd felmásztunk a K-i gerincre ahol az útjelző táblánál már előkerültek a szendvicsek, sütik is. Ezután már szinte végig lefelé mentünk Tordatúrig. A hasadék felé kanyarodva pont útba eset egy nyitva tartó bolt. Kávé, sör, üdítő és ami még ezeknél is jobb volt az a két helyi ember akivel sikerült szóba elegyedni. A téma változatos volt, szó esett a túrázástól a mellettünk álló 40(!) éves Dáciáig mindenről. Ezek után jöhetett a kisebbik hasadék. Egyszer már végig jártam még 2003-ban és szerencsére, azóta sem változott. Az egyre magasodó sziklafalak között kanyargó patakon való átkelések és az oldal szikláinak megmászása váltotta egymást. A sziklán napozó öreg vízisikló ránk se hederített. Nagy élmény volt még azoknak is, akiknek a sziklamászás nem az erőssége!
Következő napon egy kis Fogaras következett. A csoport egyik része a 2000 méteren fekvő Balea-tóhoz ment és a Transzfogarasi út sziklába vájt sok-sok kanyarját nézhette a kilátótól. Akik már többször jártak a szemet gyönyörködtető tónál azok a Balea-vízesést nézték meg egy rövid, 2 órás túrával.
Negyedik napunk nagy részét Brassónak szenteltük. Páran óvárosi tekergésre indultak, de legtöbben a Cenki felvonóhoz tartottunk és feljutva hegyre a kilátó teraszról csodálhattuk az alattunk elterülő óvárost. Lefelé az erdei szerpentinen egy óra alatt értünk le a városba és még volt időnk nézelődni is. A Fekete templomba most jutottam be először és vegyes érzelmekkel jöttem ki. A templomot érdemes kívül belül körbejárni, szép a templombelső és gazdag a kiállítási tárgyak választéka, de... Mert mindig van egy de! A fotózás tiltása miatt az emberek kezében lévő tárgyakat pofátlanul vizslató tekintetek elkeserítőek voltak, de ami még ennél is elszomorítóbb volt az az, hogy magyar nyelven csak egyetlen rövid felirat díszelgett az egyik kiállítási tárgyon „Ne nyúlj hozzá”... Itt valami gáz van, na nem a templomban, hanem a fejekben! Késő délutáni időtöltésnek a Kovács-panziós Csernátoni szállásunktól Ika várának és a „székely termálnak” megtekintésére volt még lehetőség.
A következő napon a Szent Anna tó és környékének bejárását tűztük ki napi penzumnak. Először a Csomád hegy kráterében elhelyezkedő Szent Anna tó és a kápolna volt a célpont. Valamilyen testrészét szinte mindenki meg mosta a tó vizével... Ezután a tótól felfelé haladva a tóra látó kilátóról nézelődtünk és a kövek közül kiömlő kénes gázt is voltak, akik megszagolták. „Szúrós” élményben volt részük... Következett a Mohos-láp szakvezetős megtekintése, majd a „miccselést” követően irány a Büdös-barlangok. A Torjai büdösbarlang előtt még elmentünk a madártemetőhöz és gyilkos barlanghoz. Haza úton még megnéztük az „Apor lányok feredőjét” és vásárolhattunk az otthon maradottaknak az erdélyi ízekből!
A hatodik napon a Hétlétrás-szurdokhoz látogattunk el. Az hogy vasárnap volt már előre jelezte a leendő létszámot, hosszú sor kígyózott a létrák bejáratánál. A kőkatlan létráiról csodálhattuk a vízesések változatosságát miközben hűsítő pára lepett bennünket. A létrák végénél az erősebbek nekivágtak a Nagykő-havas turistaháza felé vezető egyre meredekebbé váló útnak, majd a „családi úton” jutottak le a Malom-dombnál álló buszunkhoz. Közben a Medve-szurdok kilátópontjáról még egyszer visszanézhettek merre jártak a hegy csúcsa alatt. A másik csapat létráktól visszafordult a turisztikai állomás felé és az extrém kötélen csúszkálókat figyelve jutott vissza a buszhoz.
Szép élményekkel búcsúztunk Csernátoni szállásunktól, és indultunk vissza Torockóra. Útközben a Remete-sziklaszorosban jártunk és egy kicsit beleshettünk a Valea Manastiri kolostor udvarára. Este még ketten átvehették Székelykő mászásuk emléklapját. Ez az átadás sajnos meg sem közelítette az előzőeket, Jó Balog Uram nem volt jelen és az Őt helyettesítő fiai nem álltak a helyzet magaslatán. Nem ehhez szoktunk...
Utolsó napunk utazással telt egy kis Nagyváradi tereléssel. A túrák most is jól sikerültek, amihez nagyban hozzájárult, hogy nem volt az a „döglesztő” forróság, mint amit a Király-hágói átkelésünk után éreztünk. Megint megismerhettem új embereket... Sofőrünk Löbl Zoli most is jó munkát végzett a nap minden szakában...
Köszönet neki is és Marton Józsinak a szervezésért!

atiKA