Erdély természeti szépségeinek megismerésére indultunk el július elején. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Ehhez szerintem az egyik népszerű régi dalban megénekelt (Ha volna két életem, ...) is kevés lenne. Csoportunk tagjainak jelentős része a Dráva TSE és a Tenkes TE túrázói közül került ki. Buszunk vezetője most is Löbl Zoli volt. Éjszakai utazással sikerült elkerülni az út felújítások munkálatait és a nappali forgalom javát. Valamint még egy túrát is csinálhattunk az utazás napján. Ez a túra a Székelykőre indult, ezúttal Torockószentgyörgyről. Az utazás fáradalmai és a rövidtávon megtett másfél Zengőnyi szintemelkedést mindenki megérezte ezen a „bemelegítő” túrán. Az elénk táruló kép azonban segített feledtetni a nehézségeket! Talpunk alatt elterülő Torockó látványa megnyugtatással szolgált a fáradt izmok regenerálódásához. A hegyről most is két helyen jöttünk le, voltak Nagy-árok pártiak és az Északi lombos erdő hűsére vágyók is. A ketté „szakadás” későbbiekben sem jelentett gondot, mivel a hegyet ismerő képzett túravezetőből jól álltunk. Az Északi oldalt választók turbánliliomokban és zergeboglárokban is gyönyörködhettek a színes virágszőnyegben. Torockóra érve jól esett egy kis sör mindenkinek, volt belőle sima szőke, barna változat, de citromos is... Szállásunk a Torockón már megszokott Ági-panzió, ahol 2-3 ágyas szobákban voltunk elszállásolva. A túra utáni tisztálkodás és a vacsora közötti időben a településre jellemző házak fotózását és a csúcsmászás okleveleinek megrendelését is elintézhettük. Az esti bőséges étkezést az előttünk álló nap programjának „átbeszélése” követte. Ezután a kevésbé fáradtak tovább ápolhatták kapcsolataikat a nem kevés vendéglátóhely valamelyikében.

Torockó nekünk majd minden alaklommal egy ugródeszka a távolabbi helyek eléréséhez, de természetesen el lehet tölteni itt és a környéken is egy hetet, úgy hogy ne járjuk ugyan azt a hegyet! Javaslom ezt a változatot is mindenkinek!
Második napon buszunkkal indultunk következő szállásunkra, a Kézdivásárhelyhez közeli Csernátonba. Az utazás közbeni programunk egy kis bepillantást enged a Fogarasi-havasokba. Kabinos felvonóval jutottunk fel a Balea-tóhoz. A negyedórás úton a Balea-vízesést és a Transzfogarasi utat alulról, felülről, oldalról is megcsodálhattuk. A látvány csodás! 2000 méter magasra érve számunkra meglepő volt a júliusi hó látványa, és a megmaradt kisebb hó „csíkokon” lesikló síelők. Sétánk a tó körül a helyi étkeket kínáló sátraknál fejeződött be. A lefelé utat már buszunkkal tettük meg, amiről újabb fotókon örökíthettük meg a Fogarasi-havasok egy kis szeletének szépségét. Szállásunkra érve már csak egy gyors vacsorára és utána egy kis vásárlásra jutott idő. Szállásunk a Kovács-panzió volt, ahol szintén 2-3 ágyas szobákban helyezkedhettünk el.
A harmadik és a negyedik nap ismét a túráé volt. A Kárpát-kanyar két emblematikus helyét kerestük fel. Először a Csukás-hegy 1954 méter magas csúcsát vettük célba. Túránkat a Bratocea-hágóról indítottuk. Kellemes túrázós időben értük el az erdőhatárt, ahonnan már a „csak” a szikla alakzatok formagazdagságát kellett csodálnunk. A legnagyobb baj az volt, hogy a piros áfonyák még csak apró, zöld bogyóikat mutatták. A csúcson remek kilátás és elég nagy szél fogadott bennünket. Lefelé jövet a sziklák formái is mást mutattak magukból, amit felfelé még indián arcnak néztek a visszaúton már egy madár fejnek látszott.
Második Brassó közeli túránk a Nagy Kő-havas egyik legszebb helyére, a Hétlétrás-szurdokba vezetett. A Malom-domb kedvelt kiránduló helyéről kb. egy órai járással értük el a szurdok bejáratát. Közben a fák közé kifeszitett köteleket nézegettük, ahol extrém lecsúszásra van lehetőség. Sajnos nem láttunk senkit lecsúszni... A turisztikai háznál jöhetett a második reggeli kévé és a jegyváltást, majd a kötelezően elolvasandó intelmek után indultunk a létrák meghódítására. Szerencsére rajtunk kívül kevés túrázó volt, így sokat fényképezhettünk olyan helyeken is ahol félre állni nem lehetett volna. A szikla katlanból kijutva újra kettévált a csoport. Egyik része visszament a létrák megkerülésével az információs házhoz és innen másztak fel a Medve-szurdok kilátójához és egy kis nézelődés után indulta le a „Családi úton” a buszhoz. Az erősebbek pedig elindultak a Nagy Kő-havas turista házához, ami 1600 felett van. A kilátás pazar volt Brassóra és az előzőnap megmászott Csukásra is. Innen remek kilátás nyílik a Keresztény-havasra is. A turistaházban kávét és a sört fogyasztottunk, utóbit a most félre vonult szamarak hoznak fel a hegyre. Félre vonulásuk okát is észrevehettük a szendvicsek elővételekor, mivel most a kutyusok jöttek kunyerálni és ők elkergették a csacsikat. Ezekre a fülesekre nem lehet nem odafigyelni! Ottlétünkkor a másik csoport, napozó fiatal hölgyének melltartóját próbálta egyikük elcsenni... Ezek után már vidáman indultunk le a hegyről. Mi is a családi utat választottuk, ahol az előbb már említett kilátópontnál megállva látni lehetett honnan is jöttünk lefelé. A buszig még nézegettük az útszéli gombák sokaságát és a rovarok befogására szolgáló „dobozokat”. Sajnos a Malomdombi büfé zárva volt... Mivel időben „haza” értünk jutott még egy kis idő a település és lakóinak megismerésére. Házigazdáink köszönhetően itt is kiváló ellátásban volt részünk! Következő napra ismét utazás került, de reggel helyben még volt egy programunk. Aki Csernátonban jár ne hagyja ki a Haszmann Pál múzeumot. A szíves fogadtatás és a kiállított tárgyak sokszínűsége megér pár órát. A múzeumot az egyik örökös, Haszmann Pali bácsi mutatta be. Az Ő stilusa biztosan óriási élmény lesz majd az utánunk jövőknek is! A múzeum anyagából: a helytörténet szellemi és tárgyi emlékei, hagyományos mesterségek kellékei, a Három-széki épitészet bemutatása, népviselet, technika történet (földműveléshez használt gépek, rádiók), kovácsolt kályhák,... tovább nem sorolom, mivel biztos kimarad valami. A hozzá tartozó Népfőiskola alkotó táborboraiban készülő művekből néhány: készülő székely kapu, festett és faragott bútorok, kazettás mennyezeti elemek. Sajnos kevés időnk volt ehhez a rengetek anyaghoz!
Innen Gyergyóba utaztunk, közben megnéztük a felújított Madéfalvi emlékművet. A nap fő eseménye a Súgó-barlangban tett látogatásunk volt. Itt egy újabb jókedvű emberrel ismerkedhettünk meg. Gyuri barátunknak hasonlóan remek előadást sikerült összeraknia kívül és a barlangban is, mint ahogy itt már megszoktam elődeitől (Huni és Laci)! Nagyon tetszett mindenkinek. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez egy ember közeli cseppkő-barlang, mivel minden látnivaló szinte karnyújtásra van. Innen már csak pár kilométer volt vissza Güdüci szállásunkig. Ezt a napot egy jól sikerült szülinapi bulival zártuk...

A túra többi napjának beszámolója és képei majd később!

Képek: atiKA, Árpi, Hugi, Terike

Szöveg: atiKA, a szervező