Két napos eső után,három bátor túratársammal elindultunk a meghirdetett túra útvonalán. Gesztenyésből jelzetlen úton, völgyeken és dombokon keresztül jutottunk a tölgyes út jelzéséhez. Útközben még egy őz csodálkozó tekintete mosolyogtatott meg bennünket, mert több percig nézett ránk, mi meg őrá. Vajon mit gondolhatott?

Imitt-amott virágzó pompájában méh füvet találtunk, pár szálat szedve egész úton élveztük az illatát. Az emelkedő után kimelegedve ,értük el első pihenő állomásunkat a Fehér-kúti kulcsos házat.

Elveszített kalóriánkat itt pótoltuk. A kék sávon folytatva utunkat éreztük először az előző napi esők feláztatott talaját. Egyikünk sem bánkódott a kis csúszkálás miatt,hiszen a tiszta levegő és a friss zöld erdő látványa mindenért kárpótolt bennünket. Kis idő múlva pedig előbújt a felhők közül a napocska,előkerült a napszemüveg ,és lekerültek a ruhák,nagyon szép időnk lett. Ebben a napsütésben ismét egy jelöletlen úton és nem a megszokott módon jutottunk el Büdös-kútra, ahol elfogyasztottuk ebédünket.

Pihenésünk után Remeterét felé vettük az irány, itt pár perc nézelődést követően indultunk a piros sávon.

Egy csúnya felhő viszont utolért bennünket, és kb. 8 percig kiadta a mérgét igy előkerültek az esőkabátok ,esernyők.

Mire délnek fordultunk Deindol felé, már ismét sütött a nap,mintha csak április lenne, pedig már május van.

A lényeg ,mi jól éreztük magunkat.

Hajni