Nem remélhettünk szebbet, jobbat, mint amiben részünk volt a bazsarózsa-kereső túrán. Reggel ragyogó nap, friss levegő, tiszta égbolt és vidám, kedves társaság. A nap folyamán ez csak annyiban változott, hogy felmelegedett az idő, és szép felhők is kerültek az égboltra.
Pécsváradról a Csiger-gödörben kapaszkodtunk fel a Zengő oldalába a friss, lombjukat éppen csak kibontó fák alatt. A piros kereszttel jelzett úton, a Bazsarózsa-tanösvényen ereszkedtünk le a Dombay-tó irányába, de egy széles kocsiúton nyugat felé indultunk. A tanösvény mentén is láttunk néhány szép példányt a bánáti bazsarózsából: hol bimbósat, hol már egészen kinyílottat. Az Aranyhegyen már a kocsiútról gyönyörködhettünk a sápadt kosborok sokaságában, nem is kellett belépni az –egyébként is- szigorúan védett területre. Ezután nyílt terepen haladtunk, csodálatos rálátással a Zengőre és a Hármas-hegyre. Leereszkedtünk a Monyoródi-völgybe, itt költöttük el ebédünket a valamikori legelő itatójánál. Ez a völgy is a csodák közé tartozik, régi idők hangulatát hozta elénk. Öreg almafák, a vadcseresznyefa hulló virágszirmai, csörgedező kis vízfolyás, csend és nyugalom. Igaz, hogy Hegyi Ferinek eszébe jutott néhány nóta, ami a bazsarózsáról szól,s nem is fogta vissza magát. De szinte hiányzott is volna, ha nem halljuk szép öblös hangját. Aztán felkapaszkodtunk a völgyből a Nagymezőre, s itt tobzódtunk a sok-sok gyönyörűség látványában. A kosborok, bazsarózsák színskáláját, a tavaszi héricsek üde csokrait esetleg a jó fotók tudják visszaadni, leírni nem lehet. Túránk utolsó harmada esett erre a területre, s a sok szép virág emlékével ereszkedtünk le Hosszúheténybe, hogy ki-ki - kedve szerint- a buszhoz, vagy egy frissítőre a presszóba térjen. Ez amiatt is szerencsés volt, mert a 70 ember kényelmesebben utazott haza két autóbusszal,20 perc eltéréssel.

Kiss Csaba fényképei a túráról:

Szücs Olgi túravezető társam nagyszerűen „terelgette" a főként fotózás miatt lassabban haladókat, s Németh Ani is segített egyben tartani a csoportot. A nagy létszám ellenére nagyon fegyelmezetten, a természeti értékekre különös figyelemmel jártuk a Mecsek e szépséges vidékét. Valóban éreztük, hogy olyan kincs a miénk, amire nagyon kell vigyázni, hogy még sokáig gyönyörködhessünk benne mi is, mások is. Így érezték turistatársaink is. Néhányan jelezték, hogy másnap a családjukkal is eljönnek, mások a Face-book-ra kitett fotóikkal „osztják meg" örömüket, szép élményeiket. Köszönöm a csoportnak a figyelmes erdőjárást,a jó hangulatot ,a „természetbarátságot"!

Tóth Klára
túravezető