Nagyárpádról elindulva a házak előtt ezernyi tulipánban gyönyörködve kezdtük meg túránkat.

A még üres, gyurgyalagok által vájt üregek mellett elhaladva, látványosan emelkedtek elénk az árpádi dombok. Az elágazó út után ártéri mezőn kígyózott az 52 fős csapatunk sora. Egy kis emelkedő tetején balra nézve elénk tárult az egész Mecsek, alatta a várossal, jobbra lent pedig a pécsudvardi horgásztó, melynél kicsit megpihentünk. Átsétálva az autópálya hídja alatt, egy kisebb területen tavaszi héricsek sárgállottak, de annyi, hogy nem győztük csodálni.

Átérve a pogányi szőlőhegyre, ahol szorgosan dolgoztak a kis kertekben, pipitérek hada tárult elénk. Majd a pogányi tónál kulturált kis környezetben, padokhoz és asztalokhoz ülve fogyasztottuk ebédünket. Tó mellett haladva a gáton át pár kilométer után érkeztünk Szőkédre. Itt már állatok által legelt réteken, emelkedve értük el a falut. Előtte még megálltunk egy csoportkép készítésére.

A vonat indulása előtt a falu kis kocsmáját is meglátogattuk, jégkrém, sör, kávé fogyasztására, kinek mi esett jól . Az egyébként elárvult vonat állomás most benépesült túrázókkal . A vonat ablakából ismét felidéztük a már látott szép tájakat, mely már csak emlékké vált.

Várnainé Hajni

Fényképeket készítette: Ignátkó Imre