Természetjáró barátaimmal már előző évben négy túrát terveztünk a szomszéd országba. Húsvét előtti szombaton, csípős hidegben, süvítő böjti szél talált bennünket a Szöcske-vízesés alatt. A lépcsők jegesek voltak, dideregve lapultak a gímpáfrányok, aranyos veselkék, sárga zuzmók a nyirkos sziklákhoz.
A lezúduló víztömeg milliárdnyi gyémánt kristályát permetezte arcunkba, s lent a mélyben ölelkezett eggyé a két patak – Jankovica és Kovačica.
Nehéz volt elszakadni a természet adta tündérkerti látványtól.

Utunkat megújított bemutató ösvényen, a valaha itt élt morva üveghutások sírjainál megőrzött üvegtömb állította meg, s elmerengtünk, vajon hazánkban meddig maradna így, ilyen szép állapotában.

A meredek hegyoldalt most bimbózó fekete áfonyás védi az eróziótól. A hegység madárvilágát és ritka, védett növényeit bemutató táblák után ős öreg bükkfák sugallják az élni akarás tiszteletét. Talán a jövőben valaki szóra bírja őket, és mesélnek az elmúlt 650 év alatt látottakról. Előbukkantak az első kakasmandikók, farkasboroszlánok, madárbegyek, szellőrózsák, tüdőfüvek, lednekek, keltikék és medvehagymák. Borz alom, mármint a borzak otthona után kis barátaink, a denevérek barlangját is meghódítottuk.

Gróf Jankovics József márvány szarkofágját a régi forrásbarlangban gyönyörűen restaurálták.

Az életet adó kristályvizű forrás üregében fakadó csodát lámpánk fényében fotóztuk és ízleltük.

Pisztrángok pózoltak, vízi csibék bukfenceztek, tőkés récék keringőztek tiszteletünkre a nap fényében tükröződő tavakban. Mindenütt rend, tisztaság. A turistaházban az emberek kedvesek, segítőkészek, és nem néztek ki bennünket szerény fogyasztásunk ellenére sem.

A Velika-hágónál szál virággal tisztelegtünk az életüket Horvátországért áldozó 11 fiatal emlékére.

Közel hét kilométeres gyalogtúránk elején kakasmandikó virágtömeg, majd illír sáfrányok színpompája várt reánk. A legősibb kőzetektől a fiatal üledékekig a geológia sok érdekességét tárta elénk a táj. Ritka látvány: egy fehér kakasmandikó példány fényképeztette magát.

Hétszáznegyven méterről leereszkedés némi sziklamászással, majd Velika öreg várromja után Kaptol vára várt reánk, természetesen egy kedves kocsmával, és ajándék fügepálinkával. A falvakban ezen a napon tartották a Húsvéti étel szentelését.

A Petrov kilátóról hazanéztünk Villányra, a Tenkesre, a Mecsekre és a völgyben megbúvó Szent Miklós ortodox kolostorra.

A Duzluki tótól még felmásztunk Ružica várához, és annak egy helyiségéből ismét haza tekintettünk.

Alsó Mihályon finom, hatalmas adag fagyival a kezünkben Ferenc József köztéri szobrát, majd Mailáth Gróf parkját és kastélyát látogattuk meg.

Látnivalókban gazdag, úgynevezett pörgős túrában volt részünk, amit a hozzánk kegyes időjárásnak is köszönhetünk. Ahogy terveztük, este kilencre hazaértünk.

Marton József.