A szombati munkanap ellenére is megtelt kirándulókkal az orfűi busz. Zsíros kenyérrel és forró teával vártak bennünket a helyi vállalkozók a Mecsek Házánál, innen indultunk 62 fővel.

A Vízfő-forrásnál álltunk meg először.Valamikor innen pumpálták át a vizet a szomszédos völgybe, hogy aztán a Komló és Mánfa vízellátását szolgáló vízmű területén bújjon elő a föld alól. A Malom-múzeum volt a következő állomás, Baumann József ismertette a nemrég megkezdett építkezés célját. Papírmalom épül a területen, impozáns fogadóépülettel várják majd a látogatókat. A tervek szerint pisztrángos tavat is létesítenek itt.Az egykor honos Mecseki pisztráng génállományát a Papuk- hegység kirándulóközpontjából, a Jankováci tavakból pótolják.

Ezután tizennégyen leváltunk a csapatról, és egy erdei úton a Lóri ház felé folytattuk az utat. Méteres árkot vágott az úton lefolyó víz, azért elég jól tudtunk haladni, nagyobb dagonyára számítottunk. Ha kellett, az út mellett, az erdőben kerültük ki a sarat. Délre értünk a Lóri házhoz. Rövid pihenő után nekivágtunk a Vágotpusztára vezető meredek szakasznak. A kihalt falu közepén álló kopjafánál október 23-án összegyűlnek az 56-os forradalomra és a Mecseki Láthatatlanokra emlékezők. A falu közkútjával szemben álló épület valamikor kulcsosház volt, a nemrég elhunyt Kiss Lajos bácsi üzemeltette.

A Kecskeháton indultunk lefelé, egy izgalmas rövidítéssel a Kőfejtő kutat is útba ejtettük. Nemsokára a Kőlyukhoz értünk, itt ért célba a Vízfő-forrásból átemelt víz. A megáradt vízfolyásokat keresztezve, a Petnyák-völgyben megcsodáltuk az Ágnes-vízesést, majd a környék legnagyobbjához, a Melegmányi-vízeséshez értünk. Az Anyák kútja után kiértünk a Melegmányi-völgyből, és a Kozári kőfejtő mellett keresztezve a műutat, még világosban leértünk Gesztenyésre. Mintha megrendeltük volna, éppen akkor állt be egy 40-es járat, külön busszal utaztunk be a városba.

Szöveg: Jónás István