....a Remete kápolna melletti kálvária

A napokban kirándultam egyet Szekszárdra, ahol több évet töltöttem és sok kedves élmény fűz hozzá. Régi túratársam Dománszky Zoltán megkért, hogy nézzem meg a Remete kápolna melletti Remete csurgó állapotát. Feleségem Ági sokat mesélt erről a búcsújáró helyről, ahova gyermekkorában sokszor kilátogatott.

Már jó néhány éve, hogy gyalogosan nem sétáltam végig Szekszárd belvárosán. Sok minden változott, csak a szép platán fasor nem öregedett semmit. Több új köztéri szobor díszíti a sétányt és a tereket. Napjainkban teljesen felújítják a Babits Mihály Művelődési Házat, ahol 1968-ban a villanyszerelési munkákban a mi brigádunk is részt vett. Itt volt az országban az elsők között panoráma filmvetítés, térhatású hangosítással. A mennyezeten a parányi lámpák a csillagos eget utánozták.
A Garay-tér teljesen megváltozott szép szökőkutak, pihenőpadok, és új térburkolat készült, csak a szobor maradt a régi. Feljebb a Béla-tér teljes felújítás alatt van.
A kék sávjelzést követem és elhaladok a Babits Mihály Emlékház mellett. Pár lépés után az Irodalom Háza mellett lépkedek. Régi típusú házak sorakoznak az út mindkét oldalán. Mély kiépített betonozott csatornarendszer gondoskodik a hegyről lezúduló víz elvezetéséről, löszbevágások tarkítják a szőlőhegyet, melyekben betonozott utakon lehet eljutni a szőlőhegyre. A szűk utcában a kis színes házak előtt gyümölcsfák és tarka virágoskertek mindenütt. Egy szép fahíd ível át a csapadékvíz elvezető árok felett, melyet 2008 -ban építettek, szépen faragott címer és a szőlészet jelképe látható az oldalán. Közeledve a forráshoz a házak előtt szorgoskodó helybéliektől érdeklődöm a forrásról. Többen mondják, hogy a forrás mindig folyik, télen, nyáron, egyaránt az emberemlékezet óta.
A Remete kápolna szép íves kapujánál állok meg, mert lakattal zárva az ajtaja. Odébb a kitaposott kerítés mellett egy ösvényt látok, ezen indulok óvatosan a kápolna felé. Szépen kaszált réten közelítem meg a kápolna meredek lépcsősorát. Jobbra észreveszek az árnyékban, egy fűkaszáját javító munkást. Megkérdezem, készíthetek e néhány felvételt a kápolnáról és környezetéről. A válasza az, hogy nyugodtan fényképezzek és megkérdezi, hogy a fűkasza hangja nem zavarja e munkámat. Mindketten nekiállunk a feladat elvégzéséhez, és nem zavarjuk egymást. A kápolna hátsó ajtajából kábel vezet a kálvária felé, és hallom, hogy gépek dolgoznak a távolban. Követem a kábelt és hamarosan odaérek a kálvária stációit felújító munkásokhoz. Érdeklődöm, hogy a kápolna belsőről készíthetnék e néhány felvételt. Rizmajer Róbert restaurátor kísér el a kápolnához és kinyitja az ajtót.
A Kápolnáról röviden:
„ A szekszárdi egyházközséghez tartozó Mária kegyhelyünk a Remete kápolna 1757-58 között épült a város nyugati határán lévő egyik szép domboldalon. A kápolna egyhajós sokszögű szentéllyel záródó, a hajó egybe épült a toronnyal. A nyugati oldalon négyzetalaprajzú sekrestye csatlakozik a szentélyhez.
Eszterházy Pál nádor leírásából tudjuk, hogy már a kora-középkorban (11. század) is kedvelt kegyhely volt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A hely nevét többrétű hagyomány igyekszik magyarázni, melyek egyben közösek, valaha e helyen remete talált magának lakóhelyet”

Forrás: Remete Kápolnáért Közhasznú Alapítvány 

A kápolna belseje elég világos, hogy néhány fényképet készítsek róla. Pár éve már végeztek felújításokat rajta, de még lenne tennivaló, mondja kísérőm Róbert. Megmutatja a kálvária kereszt lábazatának felújításakor talált írásos követ. A kő alatt papíron írást és mellette ezüst és rézpénzt is találtak. Ezeket a Pécsi Múzeumba vitték restaurálás végett.
Felsétálunk a kálváriához és látszik, hogy egyre több stáció megújul. Fent a tetőn a három kőkereszt már készen van, ezekről készítek felvételeket. Innen szépen látszik a szemközti szőlőhegy a présházakkal.
Megköszönöm a segítséget és elindulok a meredek oldalban lefelé, nézegetve és fotózva a megújult stációkat. A kapun kiérve balra fordulok, és a kerítés mellett nemsokára megpillantom a Remete - csurgót. A partoldalt alul kőfallal megtámasztották, megerősítették, majd téglafallal megmagasították. Középen egy vasajtó látható, mely alatt egy csövön folyik a forrás vize. Sajnos környezete elhanyagolt, a vízelvezető cső eldugult ezért a víz a környezetet eláztatva szivárog a talajba. A kis vasajtó lehegesztve, hogy a vandálok, fém tolvajok ne tudják a forrást beszennyezni az ajtót elvinni. Szerencsére találok akkora rést, hogy a kis fényképező gépemet bedugjam, és fotókat készítsek róla. Visszanézve a képeket látom, hogy ez is egy „pinceforrás”. A partoldalba mélyített téglával boltívesen kiképzett folyosó. A víz fakadása felé ásták, és közben boltívesen falazták az építményt.
Az elejét felfalazták, ezáltal egy víztározót alakítottak ki a belső mesterséges térben. Ha nagyobb vízmennyiségre volt igény, akkor az ajtón keresztül vödrökben lehetett vízhez jutni. A kimert nagyobb vízmennyiség néhány óra alatt pótlódott a forrásból. A fölösleges víz a túlfolyó csövön csobogott, csurgott kifelé.
A régi időkben ez a forrás biztosította a környék lakóinak, és a szőlőhegyi munkáknak a vízhez jutást. Sajnos az elmúlt évtizedekben egyre több présház, lakóház épült a környék vízbázisára. A hiányos csatornarendszer, rosszul épített emésztőgödrök megfertőzték a forrás vizét. A kis vasajtón ezért kint van a figyelmeztető tábla „Nem ívó víz!”.
A Baranyai - Dombságban Véménden láttam már hasonló forrásfoglalást.Érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni ennek az értékes, bővizű forrásnak, mert a csatornázással a víz minőségét vissza lehet állítani fogyasztásra, alkalmassá. Kis felújítással szép látványt, hangulatot biztosítana az erre kirándulóknak. Padok kihelyezésével kellemes pihenőt lehetne kialakítani az előterében. Talán a kápolna felújítása után erre is sort kerítenek majd.
Baumann József forrásépítő