..... avagy megszépült a dombóvári Ligeterdőben a Kossuth-szoborcsoport

A „Télen a Hármashatárnál” elnevezésű túrám idén - január 26-án- azt a címet is kaphatta volna „Tavaszias időben a Hármashatárnál”. A vasárnapot megelőző időjárás – elolvadó hó, esőáztatta talaj – és a 18 km-re meghirdetett túra nem sok résztvevőt vonzott.

A Sásdon a buszra felszálló 3 túratársunkkal együtt 12 fősre duzzadt a létszámunk. Enyhe, fátyolfelhős időben indultunk el a „jenei” Várhegy irányában a piros négyzet jelzésen. Az enyhén emelkedő földút a vártnál kevésbé volt sáros. Az erdőbe érve a kora tavasz virágait kerestük szemünkkel. Ica felfedezte az egyetlen kankalint, amit aznap láttunk. Mire a hármas megyehatárhoz értünk a nap is kisütött, így a kopjafánál egy kicsit napfürdőzött a vidám kis csapat. A piros sáv jelzésen indultunk el Jágónak irányában. A távolban szépen látszottak a Keleti-Mecsek csúcsai.

A földút egyre inkább sárossá vált a gerincúton. A mezőgazdasági gépek által kijárt út a meződi erdő sarkában vált leginkább „vendégmarasztalóvá”. Jágónakra érve volt mit letisztítani a bakancsról. Szerencsénkre a helyi kocsma is nyitva volt, így hosszabb szünetet tartottunk. Irány a Nyerges-erdő. A Jágónak – Kaposszekcső közötti műúton haladtunk a „szekcsői” szőlőhegyig, itt elhagytuk a műutat, hogy a 80-as években Szovjet-Magyar Barátság Park elnevezésű erdő felé vegyük az irányt. Akkoriban az erdőt parkőr vigyázta, erdei tornapálya is volt ám itt!

De a rendszerváltás idejére magára maradt az erdő: a szocialista vállaltok üdülői is megszűntek, a megszálló szovjet csapatok is elhagyták a laktanyát (és az országot). Így a természet valamelyest visszavette, amit elraboltak tőle. A piros sáv jelzést követve leértünk a Nyerges-tó partjára. A két kis tavat összekötő földnyelven kijutottunk a ma is üdülőterületnek használt központi rész útjára. Az út mellett fedett pihenőhely van kialakítva. Itt töltöttünk egy kis időt az újra erősödő napsütésben: maradék szendvics, sütemény elfogyasztása, bakancsok lemosása volt a legfőbb tevékenység. Gyors telefon a Szent Anna-kápolna gondnokának, hogy hamarosan megérkezünk, és indultunk is tovább a szőlőhegyi kápolnához. A Dombóvári plébániahivatalban dolgozó Markovics Angéla várt bennünket.

„Régi búcsújáró szent forrásunk és a felette álló kis kápolna. A hagyomány szerint a helybéli csősz Szent Annát látta lányával a kis Szűz Máriával, amint mosdatta a vízben. A hír hamar elterjedt a környéken, kedvelt búcsújáró hely lett. Épült egy kis kápolna, ami hamarosan kicsinek bizonyult, ezért 1870-ben építettek egy nagyobbat, attól kezdve már mise is volt a búcsú ünnepén. Ez időben a Dombóvári Plébániához tartozott, 1912-ben bővítették, tornyot is építettek, és a fa haranglábról a toronyba került a kis harang.”

A Dombóvárhoz csatolt Ligetfaluban, majd a 66-os közútig műúton gyalogoltunk ill. menet közben a műút melletti kerékpárútra váltottunk. Hamarosan elértük a Habsburgok parancsára 1703-ban felrobbantott – a Kőszegi-család által a 13. szd közepén épített – Gyólyavár (Dombó Pál vára) falmaradványait. Innen a közúton átkelve a Ligeterdő felé gyalogoltunk. Utunk során elhaladtunk a Dombóvár-alsó állomásépülete és a 19. század végi egyemeletes vasutas szolgálat „társasházak” előtt. Így értünk a - valamikor Népligetként nevezett -, mai Ligeterdei Pihenőpark. A 12. századi eredetű, de a 16.sz-ban tűzvész miatt elpusztult lakótornyot 2000-ben nagy összefogással (régészeti feltárással) újjáépítették.

Ma kiállítások fogadják az érdeklődőket. Sajnos ezúttal Őri Nándor úr nem ért rá kinyitni nekünk a 3 szintes építményt. De a parkban 1973 óta látható Horvay János alkotta független magyar kormányt ábrázoló (de nevezik Kossuth-szoborcsoportnak is) monumentális márványszobrokat megtisztítva láthattuk. Hogyan került ide az 1927-ben a parlament előtt felállított szoborcsoport? Erről a Dombóvári Városszépítő Egyesület Kossuth-szoborcsoport című írásában olvashattok. A szoborcsoportról készült képek itt!

Megtekintettük a portól és rárakódott szennytől megtisztított alkotásokat, majd túránkat a vasútállomáson fejeztük be.

Schóber József túravezető