A „Véres események a kulcsosháznál” névre keresztelt két nap egy közös disznóvágást takart a Dráva TSE és a Tenkes TE tagjainak. Ebben az évben 26-an voltak jelen ezen a két napon. A szokásos előkészületek már az előző héttől tartottak. Ki melyik nap mivel jön Mailáthra, mit vásárol, és természetesen ki kíván a kulcsosházban aludni…

A napi munka Máriagyűdön kezdődött legkorábban, ahol a „tenkeses” csapat a gazda segítségével elintézte a vágást, tisztítást és a „szétszerelést”. Mailáthon eközben nekiláttunk a pakolásnak és a töltött káposztába és a húslevesbe kerülő anyagok előkészítésének. Amikor megérkezett az „áldozat”, a szokásos köszöntő italok után elkezdődött a további „szétszerelés”, feldolgozás, és a reggeli étek, a fokhagymás sült máj elkészítése. Összeszokott csapatunk szépen haladt az étkezéssel és a munkával is.

A coca különválasztott darabjai is mentek a helyükre, kolbásznak való a húsdarálóhoz, abalébe a hurkához, kocsonyaanyag, sütni való húsok a tepsibe, a húsos csontok a leveshez és töltött káposztába. Mindenki megtalálta a munkáját, így jól haladtunk a feladatokkal. A délutáni ebéd a kiváló húsleves és a sült húsok voltak. A húsok fűszerezése, keverése után összeállt a töltött káposzta (abalével) is és felkerült a tűzhelyre. A vacsorát már a sült kolbászok, a hurkák, a sült húsok és a töltöttkáposzta illata jelezte, bár ez utóbbiból már nem került az asztalra, mivel az előzőek eltelítették a társaságot... Az estét jó kedélyű beszélgetés és (fél)nótázás zárta a szőlőből készült nedűk fogyasztásával és a sütemények óriási választékával.

A reggelit többünknek a töltöttkáposzta-kóstoló jelentette, de szépen fogytak a maradék sült húsok, kolbászok és hurkák is. Tíz óra utánra állt össze a túrázós csapat, ami a nap fő eseménye volt. Többen már a Mailáthi-horgásztónál ledobták a horgonyt, de a többség elment a Dráva partra a kikötőhöz. Rövid nézelődés után indultunk vissza egy kényelmes tempóval. Hárman tovább mentek a kövezéshez, majd, mint kiderült még tovább is a Duna-Dráva Nemzeti Park pihenőjéhez. A visszaérkezők megmelegítették az ebédet, ami csak a maradék volt, de elvoltunk vele. Ebéd utánra már „csak” a „romok” eltakarítása, takarítás, pakolás és a kóstoló adagok kiosztása maradt. A koccintgatások közben a következő megállapításra jutottunk: - Jövőre is megtartjuk ezt az összetartó rendezvényt! Jó érzéssel gondoltunk vissza erre a két napra.