Havas januári túra, szikrázó napsütésben

Az előző héten fokozódó aggodalommal figyeltem az időjárás jelentést és a hét közepén eleredő eső láttán „jó kis csúszós-mászós, dagonyázó” túra rémképe ötlött fel bennem. Az „égiek” azonban kegyeikbe fogadtak: gyönyörű „hószőnyeggel” fedték be a talajt és a növényzetet, a mínuszok is jót tettek a terepnek. A hangulatos „kalandtúra” minden feltétele adott volt: friss hótakaró, ragyogó napsütés, a tiszta, kék égbolt, jelzetlen, kevéssé járt útvonal.    

   A túra Oroszlóról indult. Az autóbuszmegállóban Rott Béláné, Vali oroszlói patrióta (régi túratárs) várt bennünket. Kértem, mondjon Oroszló történetéről, nevezetességeiről néhány gondolatot. Elsősorban a templom és a temetőkápolna történetéről, felújításáról mesélt nekünk. „A temetőkápolna egyenes záródású szentélye egy XIII. századi templom maradványa. A temetőkápolna középkori eredetű, barokk, majd romantikus átalakítással. Az első írásos emlék a 14. századból való. Az un. "pápai tizedjegyzékekből: 1335. Petrus de Capelle S. Mihaelis"/vagyis a Szt. Mihály kápolna Péter nevű papja. A Szt. Mihály kápolna Egerszeg plébániatemploma volt. Ennek a szentélye a mai oroszlói temetőben lévő emlékkápolna.”

Rott Vali elkísért bennünket a falu határában álló „szederfáig”. Innen indultunk tovább dél-délkeleti irányban, a Komló- Godisai vasútvonallal párhuzamosan, a szikrázó napsütésben Bodolyabér felé. Nyugatnak fordulva kereszteztük a vasúti pályát Bodolyabér (már régen) nem működő vasúti megállónál (tavalytól a vasúti közlekedést is megszűntették a komlói szárnyvonalon). Bodolyabér egyházbéri településrészéhez értünk. Megtekintettük a falu címerében is látható, 18. századi haranglábat, majd irány a „hegy”.

„Bodolyabér két település; Kisbodolya és Egyházasbér egyesülésével jött létre 1950-ben. Kisbodolya és Egyházasbér nevét egyaránt 1332-ben említették először az oklevelek. A települések lélekszáma a török idők után indult növekedésnek.”

Kövesút vezetett a domb gerincén húzódó szőlős- és gyümölcsöskertekhez. A dombtetőn álló kőkeresztnél kis pihenőt tartottunk. Némi táplálékot és folyadék utánpótlást vett magához a csapat zöme. A térkép szerint jelzett úton (piros négyzet), a valóságban jelzetlen földúton, délkelet-keleti irányban indultunk el. A lejtmenetekkel és emelkedőkkel tarkított gerincutat a fakitermelők szállító járművei rendesen tönkretették. Szerencsénk volt, hogy hó borított és részben fagyott volt az út. Később a Magyarhertendről induló sárga +, sárga háromszög -kiegészülve a zöld háromszöggel -, jelzésen haladtunk keleti irányban. Fél óra múlva a Napszentély kilátóhoz értünk.

„A betontalapzaton álló, 23 méter magas kilátóból szép kilátás nyílik a Mecsek lankáira és Magyarhertelendre. Tiszta időben a Tubes és a pécsi tévétorony is látszik. 2007-ben adták a négyszintes, egyedi formájú, szép fakilátót. Nevét onnan kapta, hogy az eredeti tervek szerint napóraként is "működött" volna. Ez sajnos nem valósult meg, de név megmaradt. Jelenleg nem látogatható. 2016 nyarán villámcsapás érte, így nemcsak felmenni életveszélyes, hanem a szerkezeti sérülések miatt a közelében tartózkodni is.”

FIGYELEM! A torony állapota leromlott, felmászni rá balesetveszélyes és tilos!

Káprázatos látványban volt részünk: alattunk a domb lábánál a magyarhertelendi házak között kiemelkedett a templom épülete. Távolabb, az országúton túl a barátúri záportározó vízfelületén csillant meg a napsugár, Barátúr, Kishertelend és Magyarszék hófedte háztetői is kivehetők voltak. Délkeleti irányban tekintve – további úti céljaink – az Aranyos-tetőn húzódó bokros erdősáv, távolabb a „Csúcstelep” feletti platón álló hatalmas, magányos fa is jól látszottak. A kilátótól meredek úton indultunk délkeleti irányban, majd a Magyarhertelend – Orfű műútat keresztezve az Aranyos-tetőre kapaszkodtunk fel, s a friss hóban törtünk utat magunknak. A dombot átszelő fasor mellett haladtunk (korábban a s+ jelzés) a dombtetőre, majd a másik oldalon le. Ezen a részen sok kerítéssel - a tulajdonosok által - lezárt terület van, ezért fokozottan figyelnem kellett az útvonal tervezésénél. Kalandtúránkat folytatva a Mélák és Csúcstelep közti domboldalon kapaszkodtunk az egyre jobban felengedő földúton, hogy aztán végül a Csúcstelep feletti platóra érve, azon kisétáljunk a 2021-ben állított Zsófia kilátóhoz. Nyugat-északnyugatra Bános, a Sínai-hegyen a temető, északra kissé párában Sásd házai látszottak. Visszafordultunk a földnyelven keleti irányban, hogy kerítéssel szegélyezett földúton a Bak-hegy mellett kiérjünk a Szent Márton útra. Északkelet felé a Felső-kis liget mellett elhaladva az Alsó-kis ligetet érintve jutottunk le a magyarszéki szőlőhegyre. Innen a „karmeliták mellett” a kövesúton értünk le a 66-os főútra. Az úton átkelve (mivel bőven volt még időnk az autóbusz indulásáig) a Tó-Büfében frissítettük fel magunkat.

17 túratársammal együtt kellemesen elfáradva, de sok, szép élményekkel gazdagodva térhettünk haza.

A túrán készült képek itt !

                                                                                                                                                                                                        Schóber József