Itt azzal kell kezdenem, hogy a túra kiírása és megrendezése között megszűnt a kellő vasúti vonalon a személyszállítás. Így át kellett tervezni az indulást és korábban kellett kelni (a vonatpótló busz lassabb). A busz indulásakor 4-en jöttünk a túrára a komlói buszállomáson. Buszon egy kis reggeli (elvégre vonat helyett van, tehát nem tilos az étkezés...). Kinézve az ablakon - bár ne tettük volna. Szakadt az eső. Végig.

Megérkezve Dombóvárra még egy kicsit húzott rajta az időjárás, lett egy jó kis zápor. Épp akkor érkezett 5. túratársunk Pécsről egy „valódi” vonattal. Már épp azon gondolkodtunk, hogy miként rövidítsük le az utat, lévén úgy esik, mintha nem lenne jobb dolga. Szerencsére 5. túratársunk olyan weboldalon nézte meg az időjárást, ahol 1,5-2 órán belül kitisztul az ég (ahol mi néztük ott délután 5-ig esett volna). Optimista lévén megbeszéltük, hogy az ő telefonjával van az igazság! Így neki is indultunk. Egy kis gőzös nézegetés, szoborpark látogatás, majd sártenger.

Ez a túra kérem sáros volt... Először csak talajszinten. Majd felkúszott a nadrágon amíg csak bírt. Dombóvár környékén három jelenség maradt meg nagyon bennünk. Egyik, hogy ennyi spanyol meztelencsigát még nem láttunk egyszerre az út mentén. Másik, hogy szakadó esőben mégis mit keresnek szúnyogok rajtunk?! És végül a 3. egy elektromos kisülés-sorozat, kb. 10-15 cm-es ívvel, amit egy vizes faág és a felsővezeték (nem vasúti) között láthattunk. Eredményeképpen elégett az az ág és lepottanyt. Akkor abbamaradt. Bizonyára sok ilyen van, csak látni nem szoktuk.
Kiértünk a Baranya-csatorna gátjára, folytattuk útunkat a piros négyzet jelzésen. Azon a piros négyzeten, ami jóformán sehol se volt felfestve. Közben kezdett kitisztulni az ég. Igaza lett az 5. telefonnak! Innentől jött az a rész ahol leég az ember a napon, ha nem védekezik. Azonnal meleg lett, több víz fogyott. Tarlókon is vezetett útunk (jelzés elment Kukutyimba). A tarlókról már láthattunk távoli képet a Mecsekről és néhány közeli faluról.

Megostromoltunk pár magaslest, kilátónak használva. Előkerült az egyik magasles lábánál egy doboznyi házi rétes és selyemcukor. Nagyon jól esett mindannyiunknak. Nemsokára kirajzolódott a Kisvaszari kocsma. Amiről hamar kiderült, hogy már dohánybolt. Nem bántam, mert így is volt benne frissítő, de legalább jégkrém is. Ez egy hosszabb pihenő volt. Innen már rajta volt az utunk a Mecsek turista térképen is, így el lehetett tenni a GPS-t (mármint én eltettem). Kisvaszar végén mókásnak találtuk az „Üdvöz öljük” táblát, mivel így külön volt írva. Itt jött egy kis módosítás.

Két lehetőséget láttunk. Egyik, hogy a tervezett Lapos-mezőn végigmegyünk. Na az egy dagonya lett volna (száraz időben is lápos itt-ott). Másik pedig - amit választottunk - a régi kocsiúton (nyomokban aszfaltot is tartalmazhat). Elegünk volt már kissé a dagonyából. Majd a nagy cserfánál be a kisbattyáni földútra és ki is értünk a tetőre. Pár pillantás a romos kastélyra (idén se lett szebb), elmentünk a tó mentén, ahol a táblák nagyobb veszélyre hívják fel a figyelmet, mint egy lőtér kerítésénél, és végül elértünk Szilvásba. Innen ki merre látott, szétbomlott a csapat. Van aki itt lakik, van aki másik dombon, van aki buszra megy és van aki autójához.

Összességében ebben a túrában minden volt, ami nyáron egy túrában lehetséges. Reggel még dörgött az ég, estére pedig megkapott a nap. Azért a végén tartott gyors közvéleménykutatás eredménye pozitív élményeket mutatott.

Irány Komló túrasorozatunk következő része Pécsváradról fog indulni október 14-én, szombaton. Remélem nem fog addigra megszűnni a buszjárat...

Ujfalusi Máté túravezető   Képek itt