Sziasztok!

Hoztam nektek egy kis olvasnivalót egy háromnapos kint alvós vándortúráról, ami elég kalandosra sikerült. Hosszú szervezés, tervezés után Június 3.-án reggel az Égervölgyi parkolóból indult el kis csaptunk a Szuadó völgybe és az első éjszakát ott terveztük tölteni. Hatan vágtunk neki, mert a többiek csak szombaton délután csatlakoztak hozzánk.

06-02 Péntek

Először a csapattal betértünk még a Teca Mama vendéglőjébe és ittunk egyet indulás előtt átbeszéltük a tervet.
Már majdnem 11 óra volt mikor elindultunk és akkor még verőfényes napsütés volt, jó idő!
Az Égervölgyi tó mellett elhaladva a tóban felbukkant egy szép nagy ponty is mindenki ebédet látott benne.
Szehofner István meg is jegyezte – már megérte eljönni!
Lenyűgözte a sok víz a mindenhol felbukkanó rengeteg forrás, melyek most bő vízzel áldották meg a túrázókat a sok eső hatására. Az első a Farkas forrás volt ahol még ittunk és tudtunk is vizet vételezni, bár ekkor még bőven akadt mindenkinél, én imádok a forrásokból inni.
A Farkas forrást elhagyva dörgőt és hallottuk, hogy csöpög az eső. Szóltam is a többieknek még a végén elázunk, vegyük elő a poncokat, esőkabátokat, na ahogy ezt kimondtam, ahogy az égből lefért úgy eleredt az eső.
Talán 15-20 percig esett rendesen és felfelé haladtunk, a hirtelen nagy eső hatására zúdult lefelé a sáros víz a hegyről nem volt semmi a látvány.
A Mihály remeteforrás mellett elhaladtunk, amely szintén adta a vizet szépen itt egy kis vízisikló is úton volt éppen.
Ezután már hamar megpillantottuk a fák között a fedett menedéket a Szuadó völgyben, ami az éjszakai menedéket adta és csak bíztunk benne nem ázik be és egyben van.
Odaérve mindenki lerakta a zsákokat a fedett száraz helyen. Gyorsan átöltöztem és a vizes ruházat után a száraz már felüdülés volt. Mivel éhes voltam gyorsan bedobtam pár falatot, közben Robi és István már próbálkoztak egy kis tüzet rakni, keményen megküzdöttek vele, de sikerült még a nagy eső és a nedves fa ellenére is.
Nem, most nem volt máglyarakás, ahogy szoktuk.
Eközben Tomi a két fiának készített ebédet és összeszedtük a környéken fellelhető összes olyan fát, amit száraznak véltünk és elég tartaléknak az estére.
Ezt mind a tűz köré raktuk, hogy száradjon.
Mindenki evett, ivott és közben jókat beszélgetünk. Itt volt alkalmam kipróbálni először a frissen, konkrétan előző nap megérkezett Bálint késemet.
A többiek és próbáltak és elsőre nagyon kézbe illő masszív kés szépen kidolgozva.
Hosszabb használat után majd lehet, írok erről is pár sort.
A túra során idefelé Tominak sajnos fájt már a térde és látszott a járásán is hogy komoly a fájdalom.
Gyógyszert vett be és befásliztam neki bízva benne hátha reggelre jobban lesz, ha pihen.
Sötétedés előtt még elmentünk vizet vételezni volt 3 forrás is nagyon közel.
Ahová először mentünk nem volt kivezető cső, eszembe jutott nálam van a tűzfújó cső, így annak vastagabb végét bedugtam és a vékony felén már jött is a víz, de ez kevésnek és lassúnak tűnt, így István vágott egy vastagabb bodzát, amit hamar kifúrt és meg is volt a vízvezető cső.
Közben Robi megtalálta Szuadó forrást, ami már minden várakozásunkat felülmúlva adta bőven csövön át a vizet.
Forralás nélkül közvetlenül ittam a forrásvizeket és nem lett bajom semmi.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez mindig így van, mikor éppen csepeg ez veszélyes, sőt ki szokták írni ne igyon belőle senki!
Este nem voltunk fent, sokáig mert tudtuk holnap menet lesz és kell az energia még.
Robi és én fent az emeleten aludtunk matracon és hálózsákban még Tomi a srácokkal sátorban a tűz mellett István pedig függőágyazott alattunk.
Tán fél tíz lehetett mikor mindenki lefeküdt. Az éjszaka nyugodt volt, nem esett eső sem és az a levegő hihetetlenül jól esett.
Az Erdőben én mindig jókat alszom és feltölt, megnyugtat és erőt ad.

06-03 Szombat

Reggel korán keltünk tán 6 óra fél hét lehetett.
Tűzhelyen még akadt némi parázs, amivel a többiek gyorsan életet leheltek én beértem a gázégővel a teához, kávéhoz.
Tomi is felkelt, de sajnos rossz hírei voltak, a lába nagyon fájt, menni tudott, de terhelésre fájt és a nagyobbik fia éjjel lázas lett. Meghozta a döntést és mondta ő itt kiszállna.
Viszont a kocsi közel 7 km-re volt, amivel jöttek. Visszamenni sok, és megterhelő lett volna számára.
Robi mondta az Orfűi út kb 3 km-re van, ha odáig ki tud menni. Nos, Robi és én visszamentünk a kocsiért és leálltunk az Orfűi útnál onnan gyalog bejöttünk a táborba, ekkora Tomi és a srácok menetkészen vártak minket.
Mivel tudtam, hogy nem lesz egyszerű kimenni és nem volt nálam sínkészlet, mert minek lenne hát improvizáltunk egy ideiglenes, de jó sínt.
Kb 15-20 cm hosszú mogyoró botokat félbevágtam és a gumis rögzítőre jó szorosan felkötöttem, így Tomi lába mozogni tudott, de az oldal irányú és hirtelen mozgásban gátolta, rögzítette.
Miután ez megvolt elindultunk Robi én és Tomi valamint a srácok a kocsihoz még István a tábornál maradt a csomagokkal.
Lassan haladtunk, az út nem volt egyszerű, de talán 1 óra alatt megtettük.
A kocsival messzebb tudtunk megállni azért Robi elment én addig maradtam Tomiékkal.
Mikor megérkezett Robi betettünk mindent a kocsiba és megkértük Tomit írjon, ha hazaér, hogy minden rendben van e.
Elköszöntünk majd visszaindultunk a táborba. Visszaérve már Robi is és én is elfáradtunk, de tudtuk még fel kell menni a Jakab hegyre és a zsákjaink nem az UL kategóriát verték.
Ettünk, ittunk és fújtunk egyet majd immár 3-an elindultunk a Jakab hegy felé.
A Mihály Remeteforrásnál még vettünk vizet az útra bőséggel, mert tudtuk, hogy, Jakab hegyen nincs kút, sem forrás ott szűrni kell a vizet és én tudom milyen az, mert bele is estem a kis tóba. Miközben haladtunk próbáltam elérni Tibit, Zsoltit, Vincét rádión, de semmi nem volt. mikor térerőt láttam telefonon mondták a Farkas forrást elhagyták hamarosan érkeznek ők is.
Mi kb 5-6 km- mentünk a Szuadó völgyből, de az előtte lévő sok séta miatt Robinak és nekem ez bőven elég volt, hogy jól kifáradjunk.
A nap sütött, párás, nyomott levegő volt és mindhárom nap folyamatosan jöttek a szúnyogok hihetetlen mennyiségben.
Mikor már megláttam, hogy pár száz méter és cél van minden jobb lett számomra, alig vártam ledobjam a zsákot és fújjak egy nagyot.
Az volt az első hogy zoknicsere majd elkészült a fekhelyem ahová egy fél órára jó volt lefeküdni.
Egyszer csak megjelent Vince is ölében Jakabbal, Zsolti új kis kutyája a Mecseki csapatkutya. Gyönyörű szép német vizsla.
Talán 10 perc múlva megérkeztek Zsoltiék is Tibivel és a testvérpárral Váradi Attila és Levente, akik igen csak messziről vonattal jöttek a túrára. Két fiatal srác, akik hihetetlen tudással bírnak már most és ritka ez, mint a fehér holló.
Zsolti a szárnyai alá vette őket valószínűleg tudnak majd akkora tüzet rakni, mint ő.
Már csak két embert vártunk Nándit és Mátét, de hamarosan ők is megérkeztek.
Kimentem a Zsongor kőhöz és mivel mikor odaértem és nem volt ott senki, ami igen ritka pillanat rengeteg képet készítettem végre úgy, hogy nem volt senki benne.
Visszaérve már Nándi és Máté is ott voltak Szotyival a tacsival, aki szintén a csapat hűséges kis tagja.
Levente és Attila tüzet raktak és Zsolti már hozta is a fákat készült az estére.
Szotyi a tacsi és Jakab a vizsla egész végig egymással barátkozva játszottak.
Volt tűz, de nem volt nagy csak kicsi, mert meleg volt és nem volt most sem bográcsos kaja sem üvegolvasztás.
Megbeszéltük este kimegyünk a Zsongor-kőhöz és Zsolti lemegy azokkal, akik még nem voltak itt egészen a Millenniumi keresztig. Fáradt voltam így én maradtam a Zsongor kőnél és vártam, hogy sötét legyen.
Hihetetlen jó volt a kilátás a levegő és az érzés, ahogy egyedül látva az egész tájat, ahogy lassan sötétbe borul és kigyúlnak a fények. Teli hold is volt persze semmi predátor meg farkasember nem jött. Az egész nagyon szuper volt, és mint egy korona volt ez nekem a három nap alatt a látvány és a táj csodálatos volt.
Hamarosan már hallottam a többieket jönni, mert egy millió ember közül kiszúrom a Szita Zsolti hangját.
Velük is ott voltam és együtt mentünk vissza a táborba ahol még a tűznél ettünk és ittunk, jókat beszélgettünk. Vincze keményen nyomta póló nélkül, mert ekkor már kevesebb szúnyog volt, viszont a meleg nem volt gyenge.
Én még szűrtem vizet és a kis tó rengeteg szúnyogot rejtett a hátam elzsibbadt mire végeztem, de előjöttek az emlékek is mikor tényleg bele estem és jót mosolyogva indultam vissza mondván meg van még az a kis fa ahol megcsúsztam anno.
Tíz óra után én már lefeküdtem, elfáradtam és holnap meg le kell, innen menni kell az energia.

06-04 Vasárnap

Reggel közel 7 órafelé keltem, piszok jól, kipihentem tele energiával nagyon jót aludtam a fedett helyen, a matracon.
Többen fent voltak már és kávéztak teáztak így én is csatlakoztam és nekiálltam gázon készíteni teát, majd forró csokit maradt még egy kis kolbász is azt bedobtam, mert ez ad nekem erőt és mindent lebíró akaratot nem pedig a chia mag meg a zabkása, ahogy ezt Szita Zsolti mondaná.
Maradt még kolbász, de gyorsan fel is ajánlottam és talán Levente ette meg nem tudom, de a lényeg cipelni ne kelljen. Lefelé már csak 1 l vizet hagytam így a táskám súlya hogy elfogyott az élelem és a víz talán 4-5 kg-al könnyebb lett, ami érezhető volt elég szépen.
Mikor már mindenki evett és lassan összepakolt még készült egy pár csoportkép és a zöld sávon ereszkedtünk le az Égervölgyi parkolóhoz ahonnan indultunk is.
Többen elől mentünk én, Vince Levente és Attila a többiek nem sokkal lemaradva lassabban, de jöttek utánunk.
Éger tetőn tartottunk egy kis szünetet és páran ettek is még pár falatot, innen viszont már pár száz méter volt csak vissza. Leérve betértünk még Teca Mama vendéglőjébe egy jó hideg italra és búcsúzva indultunk haza.
Robi engem és Istvánt levitt a busszpályaudvarra megvártam még ő elmegy a busszal az enyém később indult.
A buszon ismét hatra dőlve, zenét hallgatva néztem a képeket és a 3 nap eseményei pörögtek a fejemben.
Micsoda emlékek, kalandok és mennyi minden történt velünk mindez a természetben jó levegőn baráti körben és nem kellett hozzá semmi más csak mi magunk!
Köszönöm, hogy a részese lehettem és veletek voltam!

Írta: Szász Tamás