A facebookon találtam! (érdemes átolvasni!)

Igyekeztem összeszedni minden fontos információt nektek, és persze a saját tapasztalataimat is leírtam. Remélem segíteni fog. :)

Mindenek előtt érdemes tisztában lenni a lábbelik típusaival. Minek kell, hogy megfeleljen? Hol, milyen terepen használnád a legtöbbet? Télen, nyáron, vagy egész évben lennél úton benne? Gyorsan mozogsz a hegyekben kis felszereléssel, olykor bele is futsz egy-egy teljesítménytúrába, vagy egy 15-20 kg-os nagy hátizsákkal kapaszkodsz 2000 m-nél is magasabb hegyekre? Általánosságban elmondható, hogy még a legjobb túrabakancs sem jó mindenre. Találd ki mire szeretnéd használni! Ha könnyű teherrel és gyorsan mozogsz, akkor a legalkalmasabb a könnyű túracipő, vagy akár terepfutócipő. Ezek a hétköznapi használatra szánt sportcipőkhöz képest erősebb, stabilabb felsőrésszel és jobb tapadással rendelkező, barázdáltabb talppal készülnek. A legtöbbjük nem vízálló, viszont vékony, szellőző, gyorsan száradó anyagból készül a felsőrészük, így ha átgázolsz egy patakon, pár percen belül a futás közben termelt hőtől a lábadon megszárad a cipőd, csak ne állj meg benne! :)

A könnyű trekking, azaz középnehéz túrára való bakancsokban és magasszárú túracipőkben már kicsit több talp- és lábfejvédelemre számíthatsz, amire szükséged is lesz. A súlya a cipőnek még mindig könnyű, de a talpazatuk már vaskosabb és merevebb mint az utcai cipőké, talpuk csúszásgátlós anyagból készül és barázdált mintázatú, hajlékonyabb (A-AB jelű). Általában textil és hasított bőr kombinációjával készülnek a felsőrészeik, jól szellőzik, kiválóan alkalmas meleg és mérsékelt időjárási viszonyok között. Nehéz, sziklás, köves, csúszós terepre,15 km-nél nagyobb távolságokra, nehezebb súly cipelésére órákon keresztül, illetve téli túrázásra ezek a lábbelik még nem alkalmasak. Inkább középhegységi, kellemes, baráti kirándulásokra lettek kitalálva tavasztól-őszig..

A magashegyi túrák során, vagy akár hosszú, többnapos túrákra, a biztonság és a kényelem érdekében a lábunknak többre van szüksége. A komolyabb túrabakancsok fűzésüknek és szárkialakításuknak köszönhetően stabilan tartják a bokát, amely a fáradtság és a talaj egyenetlensége következtében könnyen sérülhet. Ezeknek a bakancsoknak talpa merevebb (B-C), amellyel már a kisebb sziklaperemeken is biztonsággal meg lehet állni, vagy lépést lehet találni. Felsőrészük strapabíró bőr, az orrnál, oldalt és a sarokrésznél általában felgumírozva. Ezekre már kötözős hágóvasat is biztonsággal fel lehet tenni. A súlyuk már jelentősen több, mint egy sportcipőjé. A teljesen bőr felsőrészű, klasszikus bakancsok sokkal tartósabbak mint a textil-bőr lábbelik, bár valamivel nehezebbek és nyáron melegebbek is. Általános hegymászó bölcsesség, hogy minél kevesebb varrás van egy bakancson, annál kevésbé ázik be. Tehát a díszítővarrással, vagy akár több színű bőr összevarrásával készült felsőrészek esetében több lehetőség van a gyártáshibára, mint az egyetlen bőrdarabból kialakított sima felsőrész esetén. A bőrbakancsokat ápolni kell, viszont a törődést meghálálják, én személy szerint feléjük húzok. :) A vízhatlan, de páraáteresztő membránokat a legtöbb túrabakancsba – bőrbe és kompozitba egyaránt – beépítik. A legismertebb márka, a Gore-Tex mellett számos, hasonló tulajdonságú anyagot és technológiát használnak. A membránnak 2 nagy ellensége van. A szakadás és az eltömődés. Ha megsérül, elszakad, akkor onnantól kezdve mindenütt be fog ázni. Ha eltömődik, mert pl. a sima bőrbakancsok ápolására tökéletesen alkalmas zsíros krémmel, vagy boksszal kentük be, akkor be nem ázik, viszont a párát sem engedi többé ki, tehát a saját izzadságunktól fogunk elázni.

A legmagasabb, vagy legkomolyabb kategóriát az alpinbakancsok képviselik, amelyek merevsége egy átlagembert a sícipőkre emlékeztet. Havas és extrém hideg környezetbe ezekre van szükségünk. Ilyenkor alapvető követelmény az automata hágóvas kompatibilitás, a teljesen merev (D-E)talp, a robosztus felsőrész kialakítás, bőr vagy kompozit anyagból. Kompozit anyagokat – poliészter, üvegszálat vagy karbon erősítéseket és szigetelő elemeket leginkább a hegymászó bakancsok gyártásánál használnak.

Ha már tudjuk, hogy milyen típusú lábbelire van szükségünk, akkor már csak a megfelelő méretet kell kiválasztanunk. Cipőt próbálni nem jó a reggeli órákban, friss lábbal, mert akkor a lábméretünk akár egy fél számmal is kisebb lehet, mind délután, vagy erősebb használatot követően. A másik fontos szempont, hogy a saját túrazokninkkal próbáljuk a bakancsokat, mert túra közben is azzal kell, hogy kényelmes legyen.
Túrabakancsból minimum fél számmal, de olykor egy, vagy másfél számmal is nagyobb kell ránk, mint sima utcai cipőből. Ez függ a bakancs méretezésétől és attól is, hogy mennyire keskeny szabású. Ne vegyünk pont a lábméretünknek megfelelőt, mert a hosszú lefelé ereszkedéseknél elveszíthetjük a lábkörmeinket. (Nekem már esett le, és mondhatom nem kellemes. :D) Ha felvettük mindkét bakancsot, figyeljünk arra, hogy a lábujjaink ne érjék el a bakancs orrát, még akkor se ha lábujjhegyre állunk, vagy ha teljesen előretoljuk a lábunkat (természetesen teljesen befűzött állapotban) illetve ne nyomjon a bakancs oldala, és a sarkunk se mozogjon benne nagyon amikor lépünk. Ne kapkodjunk! Járjunk benne, álljunk lábujjhegyre majd sarokra, ha lehetőség van rá az üzletben, akkor lépcsőzzünk is. Ne 10 perc alatt akarjunk dönteni. Érdemes felvenni a két lábadra egy-egy különböző modell balos-jobbos darabját. Ezzel a módszerrel össze tudjuk hasonlítani a lábbelik komfortját, tartását, keménységét, stb. Előfordulhat, hogy a kiválasztott modell egyik méretben sem illeszkedik jól a lábfejünkhöz. Ilyenkor válasszunk egy másik modellt, vagy másik márkát és azt is próbáljuk fel. Ahány gyártó, annyi kaptafa. Vannak olyan gyártók, akik egy modellből több kaptafa verziót is készítenek, van szélesebb és keskenyebb modelljük.

Végül egy nagyon fontos tanács, bármilyen nehéz is, ne nézzük az árát! Egy jól kiválasztott, kényelmes, minőségi lábbeli hosszú éveken keresztül lesz hűséges társunk útjainkon, így -ha nem is mindegy, hogy mennyibe kerül- nem az ára az elsődleges szempont. Ha megvan a megfelelő modell és méret, akkor az árát osszuk el a bakancs várható élettartamával, ami a használat intenzitásától és az ápolásátó függően átlag 5-10 év, de egy gondosan ápolt bőrbakancs esetében 10-15 év is lehet. Mindenképpen nézzük meg a gyártó mennyi garanciát ad rá! Sokat eláruló, fontos szempont. Ha olcsóbb, gyengébb minőségű bakancsot vásárolunk, akkor évente, vagy két évente fizethetjük ki az árát és az ökológiai lábnyomunk is nagyobb lesz, hiszen több hulladékot termelünk.

Hogyan kell ápolni a bakancsot? A túranap végén vegyük ki a talpbetétet, és tegyük ki száradni a levegőre. A felsőrészre rakódott sarat, szennyeződést kíméletesen távolítsuk el, a talpat is mossuk tisztára. A nedves cipőt lehetőleg szellős helyen szárítsuk ki, a bőrcipőket ne tegyük közvetlen hőforráshoz. Ha csaknem teljesen kiszáradt a cipő, kezeljük a felsőrészt a gyártó által ajánlott textil- vagy bőr impregnálószerrel. Klasszikus, NEM MEMBRÁNOS bőrbakancsot ápolhatjuk kézkrémmel is. Ezt a részt én kimondottan szeretem. :)

Réka Várkonyi-Nickel