A Mecsek-híradóban olvastam, hogy újra elszaporodnak a sasok a Nyugati-Mecsekben.

Ennek a folyamatnak szinte szemlélője voltam. Még a hetvenes évek elején az uránbánya szolgáltató üzeméhez mentem dolgozni. Megbabonázott ez a Jakab hegyi rész. A munkatársak ajánlottak egy telket a Zsongor-kő alatti részen. A mellette eladó telkekre odacsaltam a két öcsémet is, hogy újra együtt lehessünk. Feri öcsém később még ki is költözött, így együtt jártuk be a helyet, Babás szerkövek, Zsongor-kő, Sasfészek.

Mindig azon tűnődtünk, miért nevezik Sasfészeknek, hiszen sosem láttunk sasokat.

Aztán egyszer csak megjelent egy pár. Jó volt nézni, ahogy köröznek a levegőben. Majd az évek folyamán egyre többet láttunk. Ezzel kapcsolatos az írásom címe.

Egy napon a munka után borozgattunk Feri öcsém konyhájában. Mivel fogyott a bor, lement a pincébe egy újabb üvegért. Nagy lelkesedve jött vissza:

- Képzeljétek, egy sas szállt fel a szőlők közül, széles nagy szárnya és sárga hasa volt.
- Sárga has - nevettünk rajta.

Másnapra kiderült, hogy miért volt sárga a hasa. Ugyanis öcsémék csirkéket is tartottak és azok kint kapirgáltak a szőlők között. Amikor beterelték őket, akkor vették észre, hogy egy jérce hiányzik. így valóban sárgát látott öcsém, mert a sas karmai között ott volt az elragadott baromfi.

Hegyi József