Egy napfényes novemberi napon az unokámmal sétáltunk lefelé Kantavár felöl Lámpásvölgy irányába. Mivel már lehullottak a levelek, minden tisztán látszott a környezetből.

Az őszi esők felélénkítették az aljnövényzetet,amitől sárga és kék virágok tüntek elő.

A domborzat szép képet mutatott. Itt egy vízmosás, ott egy leomlás,az úton sárban egy róka tetem. Vajon mi okozhatta a pusztulását?

Mivel nem siettünk, betértünk a bezárt tárók helyére. A György akna emlékkövénél, a volt gépháznál megpihentünk.

A keresztülfolyó patak hídján egy érdekességet vettünk észre. Jobban megvizsgálva, egy kőből faragott szobrot láttunk: három nyitott könyv egymásra helyezett formája.

Az ismeretlen "szobrász" talán az útikönyvnek tisztelgett, ami segítette az útját a hegyekben. Vagy a történelemkönyvnek, ami leírta a bánya történetét, avagy a tudományos könyveknek amelyek évszázadok óta építik világunkat.

Hiába van ma a computer és az internet, a könyvek még ma is társaink. Talán ezt akarta kifejezni a szobrával a "mester"

Minden esetre nekünk nagy élmény volt a megtalálása.

Hegyi József