Szent Mártonról Európában több száz települést neveztek el, tiszteletére több ezer templomot szenteltek fel. Országok, egyházmegyék, plébániák, karitatív szervezetek patrónusa, kórházak, óvodák, iskolák, kórusok, különféle civil szervezetek vették fel nevét.

Márton 316-ban a mai Szombathely területén található egykori Savariában született, bejárta egész Európát, a franciaországi Tours városának püspökévé választották, s ott is lett eltemetve 397. november 11-én.
Születésének és halálának helyszínét a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal, a Via Sancti Martini köti össze.

Ehhez kapcsolódva kezdődött meg 2010-ben a SZENT MÁRTON ÚT BARANYÁBAN – VIA DIVIDENDAE CARITATIS kiépítése, amely a megyében található, Szent Mártonnak szentelt templomokat és a róla elnevezett településeket köti össze egy természeti szépségekben, építészeti, művészeti, néprajzi örökségben, kortársalkotókban- és alkotásokban gazdag, különféle nemzetiségek által tarkított útvonallal.(forrás:www.kisujbanya.com)
Az eddig elkészült, jelzett ( ), önállóan is bejárható, közel 100km-es utat – Derksen Gyöngyi, a Kisújbányai Baráti Kör Alapítvány lelkes vezetője jóvoltából számon tartják a jubileumi rendezvények szervezői, így híre messzire is eljut.
Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt héten egy 12 tagú francia csoport járta a Szent Márton gyalogos zarándokutunkat. Ugyan szövetségünk lelkes jelzésfestői (elsősorban Rónaky Gizi és Szücs Olgi) jóvoltából a jelzések és a pontos leírás segítségével önállóan is bejárható az út, mégis megszerveztük, hogy legyen kísérője a csoportnak. Az első két napon én vezettem a lelkes, turista szemmel nézve is profi, „szépkorú” csoportot. Szívesen vállalom mindig a Patacs-Orfű szakaszon a túravezetést, hisz „szülőfalum” kicsiny templomát bármikor örömmel mutatom meg bárkinek, a Jakabhegy is a kedvenceim közé tartozik, s Orfűn Kovács Judit kedves személyiségét, szép szavait is szívesen segítem megosztani bárkivel.
Kiváló bakancsokban, profi fejfedővel, vándorbottal, réteges öltözékben várt a csoport kedd reggel a Székesegyház melletti zarándokház előtt. A nyelvi nehézségek ellenére (csekély német tudásommal nem sokra mentem, annál inkább a Kicsoda? Micsoda? játékban szerzett tapasztalataimmal) hamar kialakult köztünk a jó hangulat, a 25-ös busz végállomásánál már vidáman fotózták a jelet a villanyoszlopokon, és a templomtornyot meglátva lelkesen kiabálták:”Szent Martin!” Szabó Attila templomgondok most is segítségemre volt, nyitott templomajtókkal, és a minden Szent Mártonnak szentelt magyarországi templomban megtalálható bélyegzővel várt bennünket. A templom történetének ismertetését a Szent Márton útja (Somogyon és Baranyán át) c. kiadványból olvastattam fel a csoport lelkes tagjaival, mivel abban francia nyelvű leírás is található.

Patacs és Orfű között a távolság – turista szemmel nézve - nem számottevő, csak a két pont közt magasodó hegy okozhat gondot olykor, de ebben az esetben – a nagy meleg ellenére – jól vettük az akadályt. Igaz, mielőtt nekiveselkedtünk a meredeknek, egyikük hátizsákjából előkerült a „doppingszer”, a kiváló francia almapárlat (calvados), amit kockacukorra csepegtetve vettünk magunkhoz. A déli órákban már a kolostor udvarán falatoztunk, majd (kissé letérve a Szent Márton útról) a Zsongor-kőről tekintettünk szét. Repkedtek a „Magnific!” kiáltások, amivel teljesen egyet tudok érteni, számomra is mindig varázslatos a látvány, ahányszor csak ott vagyok. A természet még egy „csodával” megajándékozott itt bennünket. Amint jöttünk visszafelé a kékre, az út bal oldalán, a nagy odvas fa törzsén egy termetes, jó másfél méteres erdei sikló mutatta meg magát teljes „szépségében”.Kattogtak a fényképezőgépek, így aztán hamar visszavonult a fakéreg repedésein át a biztonságos területre.

A hegy északi oldalán elindulva először a csalántengerrel birkóztunk meg a zöld úton, azután egy kedves találkozás színesítette a leereszkedést: Hirth István, városunk kerékpáros társadalmának ismert, jeles alakja jött felfelé, szembe velünk a kerékpárjával, s miután a csoport elismerő pillantásokkal illette, majd szavakkal jelezte, hogy miért nem kényelmesebb, laposabb úton jár, ő derűsen mondta, hogy alapoz a 2017-es Tour de France-ra! Kedves pillanatok voltak!
Orfűre beérve először a működő nyomós kút okozott nagy örömet. Pillanatok alatt megteltek a kulacsok a finom hideg vízzel, s a fejfedők is jót fürödtek. A kis kápolnában Kovács Judit kedves üdvözlő szavai után közös imádság és éneklés következett. A délután további részét Derksen Gyöngyivel töltötték a vendégek, részben a Malommúzeumban, majd a faluban sétálva a mecsekrákosi nevezetességekkel (Kemencés udvar, Muskátli Vendéglő) ismerkedtek közelebbről.
A szerdai napon ott folytattuk, ahol előző nap abbahagyták. A mecsekrákosi templom előtt olvastuk el a templom történetét, s bélyegeztünk a zarándoklevélbe. Ezután a csodálatosan szép patakos völgyben (sárga sáv, sárga négyzet) közelítettük meg a Lóri erdészházat, majd a zöld jelzésen felkapaszkodtunk (itt is hosszan méteres csalánok díszkíséretében) Vágot-pusztára. Itt két dolog jelentett nagy élményt. A kút hideg vize, és egy vidám, fiatalokból álló társaság, akik hosszú vándorúton vannak a Mecsekben. Köztük volt egy kedves lány, akiről kiderült, hogy most jött meg éppen egy hosszabb francia tanulmányútról, éppen abból a városból, ahonnét vendégeink érkeztek, és pillanatok alatt kedves beszélgetés alakult ki közöttük. Tréfásan még a lány elrablása is szóba került, de aztán mégis nélküle folytattuk utunkat.

A következő szakasz kissé ingerszegény volt, különösen a nagy melegben volt fárasztó leereszkedni a sikondai völgybe. A széles erdei kocsiút poros volt, csak itt-ott volt árnyék, ezért nagy öröm volt megpihenni a sikondai tó partján. A szabadtéri színpad árnyékos nézőterén ülve fogyasztottuk el ebédünket, s igencsak megnövelve a helyi vízfogyasztást, itt is a nyomós kútnál frissítettük fel magunkat. Továbbhaladva Mecsekfaluig jutottunk, s itt abbahagytuk az aznapi gyaloglást. A körtvélyesi busszal utaztunk be Komlóra, s onnét –szinte azonnali átszállással - pillanatok alatt a pécsi buszon találtuk magunkat. Ekkor már látszott a fáradtság a csoport tagjain, többek is elszenderültek a megnyugtató hűvösben, kényelemben.

Még megmutattam a csoportnak a másnapi induláshoz az autóbuszmegállót, s az indulási időt is rögzítettük, majd elköszöntem tőlük, hisz az út további részét csütörtökön, pénteken, Derksen Gyöngyivel tették meg, tudomásom szerint hasonló jó hangulatban, nyitott lélekkel, vállalkozó kedvvel. A szombatot és vasárnapot Kisújbányán töltötték, majd hétfőn Szombathelyre utaztak, szerdán pedig még Budapesten töltöttek egy kis időt. Búcsúzóul kis emléket adtam át nekik (szövetségünk munkáját ismertető, képes prospektust), s én is kaptam egy szép kitűzőt, amely Szent Márton köpönyegosztó cselekedetét jeleníti meg.
Jó élmény volt találkozni e kedves, lelkes társasággal, s megérezni, hogy mennyi figyelemmel, érdeklődéssel fordulnak Baranya természeti szépségei, értékei iránt, a szent mártoni örökséget kutatva.

2016.július 16. Tóth Klára