A

Ammonitesz tanösvény. Villány északi részén, a Templom-hegy (korábban Mészhegy) néven ismert terület kőbányája udvarán kialakított tanösvény. Egyedülálló jura időszaki és pliocén-pleisztocén kori kőzettani értékek láthatók a sziklafalban. A tanösvény végén az egykori bányából megmaradt mészkőlépcső található. Megközelíthető a Villány vasútállomástól induló K sáv jelzésen.

 

Árvalányhaj. Védett növény, a Tenkes kopár részein tavasszal díszlik. Régebben gyűjtötték, s a gyűdi búcsúkor festett csokorban árusították a kegyhely környékén. A legények kalapdíszként is hordták.

 

Akasztó. A Csukma hegy meredek déli lejtőjének kiszögellése. Szép gyepes növénytársulások borítják. Gyönyörű kilátás nyílik innen déli irányba Siklósra és a Dráva-síkra. A S sáv jelzés vezet rajta.

 

B

Beremendi-kristálybarlang. A Villányi-hegységhez tartozó beremendi Szőlő-hegyen, a Duna-Dráva Cement Kft. Beremendi Cementgyára mészkő¬bányájában található barlang. 1984. november 12-én fedezték fel kőfejtés során. A szövevényes üregrendszert hévizek alakították ki, alsó járatai ma is közvetlen kapcsolatban vannak a langyos karsztvizekkel. A kréta mészkőben kialakult, több szintben húzódó járatot tágasabb termek, kisebb-nagyobb fülkék, aknák, kürtők tagolják. Legszebb formaeleme a gömbfülke, ásványkiválásai a hófehér borsókövek, tömegesen előforduló tűs aragonit, a tejfehér, lágy ásványritkaság, a huntit, valamint a borsókő díszítette cseppkövek. Üledékéből az alsópleisztocén-kori cickány- és pocok-lelet mellett a hegységből elsőként került elő jelentős denevérfauna, valamint kardfogú tigris és egy, hazánkban korábban ismeretlen vadjuh- és antilop-faj csontanyaga is. 1988-tól fokozottan védett barlang, csak a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.

 

Bika-rét. Vokánytól délkeletre, a Gombás-hegy keleti lejtőjének alján észak-dél irányban húzódó rét, innen vezetett régebben a K■ jelzés a közelében lévő, mára már megszűnt Írisz kulcsosházhoz. A K sáv jelzés (Dél-baranyai Kéktúra) vezet végig rajta.

 

Bisse. A Villányi-hegység északnyugati lábánál fekvő zsáktelepülés. Lakóinak száma: 223 fő (2025). Gépjárművel az 58-as főútról Túronytól északra leágazó bekötőúton érhető el. A feltételezések szerint besenyő eredetű település. Írásban 1290-ben említik először Bysse néven. Műemlék jellegű református temploma a 19. században épült. A település közelében elterülő két horgásztó kellemes kikapcsolódást nyújt e sport kedvelőinek. A falu fölé magasodó Tenkes hegy (409 m) neve a „Tenkes kapitánya" c. tv-sorozatból ismert. A Z sáv jelzés vezet végig a falun, illetve nyugati szélén a S sáv jelzés vezet fel déli irányban a Tenkes hegyre és onnan Máriagyűdre, nyugati irányban pedig Túronyba.

 

Bissei őrkunyhó. Lásd: Pyber-gunyhó.

 

Bödöstapolcai-forrás. Lásd: Tapolcai-rét.

 

C

 

Csarnóta. A Villányi-hegység nyugati végén, a Kopasz-hegy mellett fekvő község, zsáktelepülés. Lakóinak száma: 133 fő (2025). Gépjárművel az 58-as főútról Túronytól délre leágazó bekötőúton érhető el. Első írásos említése 1309-ből maradt fenn Cernethe alakban, később a Crnota, majd 1542-ben már a Charnotha elnevezés szerepel a dokumentumokban. A falu első ismert birtokosai a Dorozsma nembéli Garaiak voltak, akik 1378-ban kényszerűségből a báthmonostori káptalan kezére adták a település jelentős részét. Mátyás király a 15. század második felében a Kisvárdai családnak adományozta a falut. Csarnótát a török hódoltság után – néhány birtokosváltást követően – a 18. századtól a Batthyány család birtokolta. A falu hajdan másutt helyezkedett el, mint most. Jelenlegi területét csak 1856-ban népesítették be, miután a mai –ófalusi – kertekből, egy délre eső völgyből 100-200 méterrel feljebb, sík terepre költöztek a családok. Református temploma 1858-ban épült. A Z sáv jelzésű turistaút vezet át a településen.

 

Csicsó-hegy. Kistótfalutól délre fekvő, részben erdő, részben szőlő borította terület elnevezése. A területén a P sáv, a Z sáv, ill. északi felén a K sáv (Dél-baranyai Kéktúra) jelzések vezetnek.

 

Csillag-völgy. Villánytól nyugatra, a Szársomlyó északi felén vezető völgy. A K sáv jelzés (Dél-baranyai Kéktúra) vezet végig rajta. Közelében egy vadászház romjai találhatók.

 

Csodabogyó tanösvény. Máriagyűdről induló, a Tenkes déli lejtőjén és keleti gerincén vezető tanösvény, körtúra útvonal. A Mecsekerdő Zrt. kezeli. Eredetileg 1998-ban alakították ki a Máriagyűdről északkeleti irányban a Tenkes gerincéig vezető 2,2 km hosszú útvonalat, melyet 2021-ben körtúrává bővítettek, így teljes hossza 6 km lett. A tanösvény a S sáv, K sáv, P sáv jelzésű turistautakon halad, 11 nagyméretű tájékoztató tábla mutatja be a szubmediterrán jellegű Tenkes hegy Magyarországon egyedi értékeket képviselő természeti kincseit. Az út menti kilátóból szép körpanoráma tárul a kiránduló szeme elé. A tanösvény jelzése: fehér mezőben csodabogyó rajz.

 

Csukma. Siklós északi határában elterülő szőlővidék elnevezése. A középkorban ezen a néven itt falu létezett, innen a hely elnevezése
.

Csukma hegy (338 m). A Villányi-hegység gerincén, Siklóstól északra található magaslat, rajta egy kereszt áll. Keleti-délkeleti lejtőin nagy területen szőlőültetvények vannak. Szép kilátás nyílik innen Siklósra és a Szársomlyóra. A P sáv jelzés vezet végig rajta, és innen indul déli irányba a S sáv jelzés.

 

Csukma-kereszt. A 338 m magas Csukma hegyen álló nagy méretű, már messziről látható kőkereszt. 1912-ben állíttatta Johann Schveitzer.

 

D

 

Dél-baranyai Kéktúra. Baranya vármegye déli részén, a Villányi-hegységben és az Ormánságban végigvezető K sáv jelzésű túraútvonal. Végpontjai: Villány vasútállomás, Sellye vasútállomás. Az útvonal teljes hossza 99 km, ebből a Villányi-hegységben (Villánytól Diósviszlóig) vezető szakasza 37 km.

 

Diós-völgy. Túronytól keletre, az Avas-alján húzódó völgy, a falu melletti végén turisztikai központot alakítottak ki. A Z sáv jelzés vezet benne.

 

Diósvölgyi Turisztikai Központ. Túrony határában, a falutól keleti irányba húzódó Diós-völgyben kialakított turisztikai központ, sportolási és szálláslehetőséggel. A Tenkes teljesítménytúrák egyik indulópontja.

 

E

Egykori bauxitbánya. Lásd: Nagyharsányi bauxitbánya.

 

F

Fekete-hegy (341 m). A Szársomlyótól északra húzódó hegyhát, fokozottan védett természetvédelmi terület. 1997-ben helyezték természetvédelmi oltalom alá, eddig közel 50 védett növényfajt regisztráltak a területén. Jelzett turistaút nem vezet rajta. Déli oldalában vezet a K sáv jelzés (Dél-baranyai Kéktúra). Növényritkaságai miatt 1997 óta védett.

 

Fájdalmas piéta-szobor. Máriagyűdön, a zarándokút végén, a kegytemplomtól északra, egy kis téren álló, mészkőből készült szobor. 1860-ban állították fel, mai formáját 1937-ben nyerte el. Alkotói Szitányi Gábor és Szentgyörgyi Darabos János szobrászművészek. A mű egy kőből készült talapzaton áll, melynek aljában sziklasír van. A szobor azt a jelenetet ábrázolja, amikor Jézust leveszik a keresztről, és anyja ölébe fektetik. Az alkotás mészkőből készült. A mű környezetét 2015-ben felújították. A szoborhoz a kegytemplom mindkét oldalától eljuthatunk a P „körtúra” jelzésen, szépen kiépített szerpentinen.

 

G

 

Gombás-hegy (235 m). Vokánytól délre található magaslat, nagy részén szőlőültetvényekkel. Keleti oldalán, a Bika-rét közelében volt egykor az Írisz kulcsosház. Turistajelzés nem vezet rajta.

 

Göntér. Siklóstól keletre, Nagytótfalu határában lévő szőlőterület, egy kör alakú, enyhén emelkedő domb (Göntér-domb, 158 m). Tetejéről szép körkilátás nyílik. Ásatások során középső rézkori leletek kerültek itt elő. A dombon található Stefan Štiljanović sírja, aki 16. században letelepítette a szerbeket Siklóson és környékén. A domb déli alján néhány házból álló kis település volt (Göntérpuszta).

 

H

Harkány. Város a Villányi-hegység déli lábánál. Lakóinak száma: 4765 fő (2025). 1999-ben kapott városi rangot. A város régebben Pécs és Villány felől elérhető volt vasúton is, ma már csak közúton. Területe már a rómaiak és a népvándorlás korában is lakott hely volt, hun és avar sírokat találtak a régészek. Neve egy 1323-ból származó írásban bukkan fel először Harkan alakban. A 14. században először a Garaiak birtoka volt, majd több földesúr után, 1728-tól a Batthyány család birtokolta a területet, mely a siklósi uradalomhoz tartozott. A török hódoltság alatt sem néptelenedett el teljesen. A századok folyamán a magyarok mellé délszlávok, németek, majd a 20. században szlovákok költöztek. Harkány elsősorban a gyógyhatású termálvizéről nevezetes. 1823-ban a földbirtokos gróf Batthyány Antal árokkal akarta a vizet levezettetni. A földmunkások között dolgozó Pogány János gyűdi csatornaásó munkás „fedezte fel” a gyógyvizet, érezve, hogy az árokból felbuzgó meleg víz gyógyítóan hat fájó lábára. Miután a kémiai elemzések is bizonyították a víz gyógyító erejét, még a Batthyányak korában megkezdődött a település fejlesztése. 1866-ban Zsigmondy Vilmos bányamérnök egy 37 m, majd rá következő évben egy 54 m mély kutat fúratott (Zsigmondy Vilmos emlékét a kórház falán emléktábla, a városban egy park, benne egy szobor és egy sétány őrzi). 1870-ben bővítették a fürdőt, 1925-ben pedig kialakították az első strandmedencét. A gyógyfürdőkórház 1955-ben kezdte meg működését. Harkányból indul a Vokányig vezető, a Villányi-hegységet átszelő P sáv jelzés.

 

Harsány-hegyi csata emlékkeresztje. A Szársomlyó keleti végén található Nagyharsányi Szoborparkba felvezető út mellett felállított hatalmas, 12 m magas kereszt, aljában a csatában résztvevőkre emlékeztető pajzsokkal. A kereszt – méreténél fogva – már messziről látszik. A nagyharsányi csata vagy Szársomlyó hegyi csata (más nevein második mohácsi csata, villányi csata) 1687. augusztus 12-én Villány határában, a Szársomlyó (Harsányi-hegy) lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült osztrák-magyar-bajor-horvát hadtestei és Szulejmán török nagyvezír serege között, és a török sereg teljes vereségével végződött. Az emlékkeresztet 2014. augusztus 10-én állították fel.

 

Harsányi-hegy. Lásd: Szársomlyó.

 

Hétágfa tanösvény. A Villányi-hegység északi oldalán, Kistótfalu határában található öko-kertben, a Hétágfa-ligetben kialakított tanösvény, interaktív állomásokkal.

I

 

Írisz kulcsosház. Vokánytól délre, a Gombás-hegy keleti lejtőjén állt egykori kis kulcsosház. Ma már nem üzemel, romos állapotú. Régebben a Tenkes teljesítménytúrák egyik állomása volt. A Bika-rét felől a K sáv jelzésről leágazó K ■ jelzés vezetett a házhoz.

 

Ivánbattyán. A Villányi-hegység északkeleti részén található zsákfalu, Villánytól északnyugatra. Lakóinak száma: 97 fő (2025). Gépjárművel elérhető a Villány–Palkonya közti műútról leágazó bekötőúton. A település első írásos említése az Anjou-korból származik a bizonytalan eredetű Iwan formában, később Nagywan néven szerepel. Mai nevét Batthyány Fülöpről kapta, akinek a falu határában volt birtoka. A török hódoltság időszakában teljesen elnéptelenedett, majd a 17. század utolsó esztendőiben délszlávok, főleg rácok újból benépesítették. A 18. században a délszlávok elköltözésével német családok telepedtek le. A 19. században már néhány magyar és horvát is letelepedett itt. Érdemes megtekinteni a település 1838-ban klasszicista stílusban épült római katolikus templomát, és a tájházat. Egykor vasúti megállója is volt a falunak: 1950–1969 között itt vezetett a Villány–Kiskassa keskeny nyomközű vasútvonal. A falu határában mesterséges tavat létesítettek, amely jó horgászási lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra vágyóknak. A faluban jelzett turistaút nem vezet.

 

J

 

Jubileumi kereszt. Máriagyűdön, a kegytemplomtól északra, a Fájdalmas Szűzanya-szobor közelében található, mészkő talapzaton álló fémkereszt, rajta korpusszal. A kereszt alkotója Kiss György szobrászművész. A művet 1900-ban állították fel, a magyar államiság 1000. évfordulójára, innen ered az elnevezése is. A népnyelv Mézes Jézusnak nevezi, a fémszobor üregeibe egykor beköltözött vadméhek nyomán.

 

K

 

Kálváriakápolna. Máriagyűdön, a kegytemplom mögötti kálvárián található kis kápolna, a Fájdalmas piéta közelében. 1780 körül épült copf stílusban. A katolikus temető nyugati oldalán vezető gesztenyés út végén, a forduló előtt találjuk, a P „körtúra” jelzés mentén.

 

Kikerics panoráma sétány. A Szársomlyó hegy keleti végén, az egykori kőbánya területén kialakított Nagyharsányi Szoborparkban, a park körüli sziklákon vezető sétány. 2020-ban alakították ki. A szikla peremén megépült sétány a látogatók biztonságos mozgását teszi lehetővé, miközben megóvja a terület növényvilágát a taposási kártól, hiszen a látogatók végig a talaj szintje fölött vezetett, korlátokkal ellátott fém járófelületen haladnak. A sétány elején, valamint a szoborpark fölé merészen kinyúló felső kilátópontnál információs tablók nyújtanak lényegre törő ismeretanyagot a látogatóknak magáról az építményről, valamint az itt élő magyar kikericsről.

 

Kisharsány. A Villányi borvidék középső részén, a Villányi-hegység déli peremén fekvő település. Lakóinak száma: 444 fő (2025.) A hegység déli lejtői kiválóak a vörös és a fehér szőlő termelésére is, a településen többen is foglalkoznak minőségi bortermeléssel. Fekvése alapján a borturizmus kiemelkedő falva lehet. A település környéke már a bronzkor óta biztosan lakott. A község neve (ugyanúgy, mint a szomszédos Nagyharsányé) a hársas erdőre utal, írásban először 1249-ben említik Harsan néven. Első birtokosai a Kán nemzetséghez tartoztak, majd a Garay és a Perényi család. A középkorban a mai község határában még meglévő Babócsa és Sári települések a török időkben elpusztultak. A környékbeli falvak török hódoltság alatt szétszóródó népét is Kisharsány fogadta be, ami a török korban is végig lakott volt. A Harsány-hegyi csata (1687. augusztus 12.) után, amely Baranya felszaba¬dulását hozta a török uralom alól, Caprara Aeneas császári tábornok birtoka lett a falu, majd a Batthyány családé. A falu turisztikai látványossága a műemlék református templom, mely 1840–42-ben épült klasszicista stílusban. A falu északi határában lévő pincesor olyan, mint egy különálló kis falu. A faluban jelzett turistaút nem vezet.

 

Kis-hegy (234 m). A Csarnótától délre húzódó Nagy-hegy keleti magaslata. Északi oldalában felhagyott kőfejtő található. A K sáv jelzésű turistaút (Dél-baranyai Kéktúra) vezet át rajta.

 

Kisjakabfalva. Villánytól északnyugatra 4 km-re található település, zsákfalu. Lakóinak száma: 88 fő (2025). Gépjárművel Villány felől közelíthető meg. Már az Árpád-korban létezett, oklevél először 1465-ben említi Jakabfalwa formában. Egyes kutatók feltételezik, hogy az 1400-ból való Zent Jacabfalua megnevezés is a mai község elődje lehet. Az első változatban a helységnév értelme, hogy egy Jakab nevű személy a birtokos. A második változat viszont azt sugallja, hogy a hajdani kőegyház védőszentje Szent Jakab lehetett. Egy népi vélekedés azt állítja, hogy a község Jakabfalvi Borjádi Miklósról kapta a nevét. A török alatt megszűnt a helység magyar jellege, viszont a megszállók lakhatták. A török hajdani aktív jelenlétére utal a ma is használt Török-domb dűlőnév. A török kiverése után kis pusztaként éledt újjá a település, melyet először rácok (szerbek) szálltak meg, akik a Rákóczi-szabadságharc majdnem egy évtizede alatt nem éltek itt. 1712-ben újból megjelentek Szlavóniából áttelepülve, majd 1760 körül végleg elköltöztek. Ittlétükre utal a volt szerb templom és temető, melyekről már csak a cseréptöredékek árulkodnak. A rác nyomokat ásatás során is vizsgálták. Mária Terézia és II. József uralkodása idején két hullámban érkeztek a településre a mai németek telepes elődei. Egykor vasúti megállója is volt a falunak: a település melletti erdőben haladt az 1950-es években épített Villány–Kiskassa közötti keskeny nyomközű vasút, amelyet az 1970-es évek elején megszüntettek. Nyomvonala még látható. Ahol keresztezte az országutat, egy 1938-ban állított és mára ismét szépen rendbe hozott, Zsolnay-porcelánból készített Mária-kép áll. Műemlék jellegű római katolikus temploma 1735-ben épült barokk stílusban, 1835-ben átalakították. Látványos a falu pincesora, ami az út mellett, a falu előtt kb. 700 m-rel található. A faluban jelzett turistaút nem vezet.

 

Kistótfalu. A Villányi-hegység északi oldalán, Vokánytól nyugatra fekvő község. Zsáktelepülés, közúton a Vokányból leágazó bekötőúton érhető el. Lakóinak száma: 297 fő (2025). A „tótfalu” elnevezés valószínűleg az egykori szlovén (nem szlovák!) lakosságra utal. A terület már több ezer éve lakott volt, ezt jelzik a szántóföldekről előkerült leletek (kőbalta, cserépedény-maradványok). Az egykor a környéken állt, Szentháromság tiszteletére szentelt bencés monostor 1183-ban keltezett birtoklevelében már szerepel Kistótfalu is. A falu a századok folyamán 1-2 km-es körzetben többször is áttelepült. Az itt lakók többször keltek vándorútra, és építették fel falujukat egy évezred alatt különböző helyeken. Az elsőt Ábrahámtótjának nevezték (896–1546), a Trinitás apátsághoz tartozott, az apátúr jobbágyai földműveléssel, legeltetéssel foglalkoztak. A falu lakói a törökök elől menekülve egy völgykatlanban, a ma Faluhelynek nevezett részen telepedtek le. Ezen a területen a törökök kiűzéséig tartózkodtak (Hegymegi Tótfalu, 1546–1695), itt tértek át a református hitre. A nagyharsányi csata után a település lakói előjöttek erdei lakhelyükről és letelepedtek a két völgy közötti részen. Ez volt a harmadik település (Tótfalu, (1695–1840). 1827-ben érlelődött meg a falu lakóiban az elhatározás az új település építésére, ez a mai – negyedik – Kis-Tótfalu (1829-től). A falu református temploma 1839-ben épült klasszicizáló stílusban. Említést érdemel még a Kossuth Lajos utca 44. szám alatt álló műemlék jellegű tornácos épület, mely a mestergerendán lévő dátum szerint 1783-ban épült. A településtől délre halad a K sáv (Dél-baranyai Kéktúra), valamint a Z sáv jelzésű turistaút, ez utóbbi a falutól nyugatra található pincesoron is végigvezet. Ezekre a turistautakra a faluból a vasúti megállótól induló K■ jelzésen juthatunk el. A település északi határában láncszerűen húzódó horgásztavakat találunk.

 

Kopasz-hegy (Nagy-hegy) (272 m). A Csarnótától délre húzódó Nagy-hegy nevű hegyvonulat nyugati magaslata. Csúcsán egy – helyi mészkőből épült – bástyaszerű kilátó áll, melyet 2008-ban adtak át. Szép panoráma nyílik innen a Tenkes gerincére és Harkány környékére, valamint északi irányban teljes panoráma a Mecsekre. A K sáv jelzésű turistaút (Dél-baranyai Kéktúra) vezet át rajta.

L

 

M

Máriagyűd. Siklós településrésze, a várostól északnyugatra. Egykor önálló község volt, neve 1934-ig Gyűd volt. 1977-ben csatolták Siklóshoz. A mai Máriagyűd dombja alatti forrás a már a Római Birodalom idején természetes pihenőhelyként szolgált, amikor erre futott a Sopianae-t (a mai Pécset) és Mursát (a mai Eszéket) összekötő út. Később hunok, longobárdok, avarok, majd antok (keleti szláv törzs) laktak ezen a vidéken. Valószínűleg a keresztény szlávok Szűz Mária-oltárt helyeztek itt el. A hagyomány szerint a falu nevét a magyar honfoglalók közt érkező Győd (vagy Eudu, Győd, Gyödö) vezérről, Etu kun vezér fiáról kapta, innen származik a Gyűd név. A Mária előtagot a templomdomb alatt fakadó forrás mellett állított Mária-szoborról kapta. Máriagyűd nevezetessége a kegytemplom, híres Mária-kegyhely, búcsú¬járóhely. Máriagyűdöt hivatalosan VII. Pius pápa ismerte el zarándok¬helynek 1805-ben. A kegytemplomtól nyugatra, a település északnyugati részén áll az 1807-ben épített református templom. Máriagyűdön haladnak át a P sáv és a S sáv turistajelzések, a református templomtól indul a Tenkes-gerincen át Bisse felé vezető S+ jelzés. A kegytemplom elől P „körtúra” jelzésen járhatjuk körbe a kegytemplom környékét (kálvária, Fájdalmas Piéta-szobor. A kegytemplomtól nyugatra, a S sáv jelzés mellett turista pihenőhelyet alakítottak ki.

 

Máriagyűdi kegytemplom. Sarlós Boldogasszonynak szentelt kéttornyú, barokk stílusban épült templom. Az ország egyik legismertebb vallási zarándokhelye a gyakori jelenések és imameghallgatások miatt. A Szent István király által 1000 körül Pécsváradra telepített bencés szerzetesek kápolnát építettek egy szláv eredetű Mária-szobor fölé. 1148-ban II. Géza király templomot építtetett itt. A mai templom helyén annak idején egy 14. századi, egyhajós templom állt. A kápolnát a 15. században gótikus stílusban újjáépítették. Az épület a török időkben egy ideig mecset volt, majd a szerbek, később a reformátusok használták. A hódoltság megszűnte után a romossá vált templomból a kegyszobor is eltűnt. A 17. század második felében veszik kezdetüket a templomnál a Mária-jelenések. A siklósi ferences rendházfőnök 1698-ban kegyszobrot hoz Kaproncáról, amelyet aztán a Rákóczi-szabad¬ságharc idején el kell menekíteni Gyűdről – a későbbi tanúvallomások szerint a támadók ugyanis a szobrot el akarták pusztítani, ám ez több, egymást követő csodának köszönhetően nem sikerült. A kegyszobrot először a siklósi várban helyezték biztonságba, majd miután a várat beveszik a rác csapatok, a jószágkormányzó Eszékre szállította. Ez a szobor mindmáig az eszéki ferences templomban látható. 1706-tól újabb jelenések kezdődtek Gyűdön, ami a harcok idején is ébren tartotta a Mária-tiszteletet a környéken. 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök adományoz új kegyszobrot a kegyhelynek, amely ma is ott áll a főoltár trónusán, a templom ékessége. A 18. század első harmadában Gyűd már nagy jelentőségű kegyhellyé válik, főképp az 1737–38-as pestisjárvány idején érkezik ide nagyszámú hívő fogadalmi körmenetben a környékbeli településekről. Ezt követően létesül a ferences rendház, és magát a templomot is kibővítik. A siklósi ferences rend a 1739–1742 között a templomot átépítette, és nagy, barokk stílusú templomot emelt. Ugyanakkor az évkönyvek tanúsága szerint a csodás gyógyulások folytatódnak: 1723 és 1799 között 302 esetet jegyeztek föl. 1805-ben VII. Pius pápa Máriagyűdöt zarándokhelynek ismeri el, és búcsúkiváltságokkal látja el, 1846-ban pedig Scitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánítja. A templomot 1964-ben belülről, 1972-ben pedig kívülről felújították. 1995-96-ban nagyarányú külső és belső műemléki felújítások történtek. 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozott a kegytemplomnak. Az épületegyüttes fölött található szabadtéri oltár – melyet 1937–38-ban állítottak fel – és az árkádos hodályok adják a nagybúcsúk állandó színterét. Fölöttük magasodik az 1751-ben épült kálvária, mellette a katolikus temető. A kálvária Zsolnay-kerámia stációkép-sorozatát 1949-ben szentelték fel. A temető alatt vezet fel a sétány a Fájdalmas Anya szobrához, amit 1860-ban helyeztek el, és mai formáját 1937-ben nyerte el. Innen juthatunk tovább az 1900-ban felállított Jubileumi Kereszthez, Kiss György szobrászművész alkotásához, amelyet a népnyelv a fémszobor üregeibe egykor beköltözött vadméhek nyomán Mézes Jézusnak is nevezett.

 

Máriagyűdi kilátó. Máriagyűdtől nyugatra, a Tenkes déli oldalában vezető Csodabogyó tanösvény S sávval jelzett útvonalán található, fából épített kilátó. A Révész Mária által tervezett építményt 2003-ban adta át a Mecseki Erdészeti Rt. A kilátó padozatán állva elénk tárul Baranya vármegye déli része Villánytól Diósviszlóig, és tovább délre, ameddig a szemünk ellát a Dráván túl a horvátországi hegyekig.

 

Máriagyűdi márványbánya. Lásd: Rózsabánya.

 

Máriagyűdi turistapihenő. Máriagyűdön a Templom-völgyben, a katolikus kegytemplom és a református templom közötti völgyben, a S sáv jelzésű turistaút mellett található fedett turistapihenő. Itt eredt a Síd-forrás, mely mára kiapadt. A szerb megszállás alatt itt katonai fürdő volt. A Tenkes telje¬sítmény¬túra egyik rajthelye.

 

Mária-kép. A villányi vasútállomástól északnyugatra, a Kisjakabfalvára vezető út mellett található, kő építményben elhelyezett kör alakú dombormű (tondó). Zsolnay-porcelánból készült, 1935-ben állították fel. Közepén Szűz Mária tartja a kisded Jézust.

 

Mézes Jézus. Lásd: Jubileumi-kereszt.

 

N

Nagyharsány. A Villányi-hegység déli peremén, a Szársomlyó tövében elhelyezkedő település, a Villány–Siklós közötti országút mentén. Lakóinak száma: 1325 fő (2025). Területe már igen régóta lakott: a rézkorból is a vaskorból is találtak emberi telepet a környéken. A római korból számos lelet került elő. A községtől 300–400 m-re keletre, a villányi országút mellett 2–4. századból való római villát és fürdőt tártak fel a régészek. A népvándorlás korából 86 sírból álló avar temetkezési hely került elő. Erre haladt az Eszékre vezető római út is. Első írásos említése 1223-ból származik, ebben az időben Harsan néven említették. A község neve (ugyanúgy, mint a szomszédos Kisharsányé) a hársas erdőre utal. 1247-ben Harsánynál a "hétfői vásárra vezető utat" nevezték meg, és ez azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben már plébániával, templommal rendelkező helynek jelölték. A falu a török hódoltság alatt folyamatosan lakott hely volt. A török kiűzése után a környék legnépesebb magyar települése. A közelben zajlott le 1687-ben a Szent Liga és a török közötti nagy csata, amely Magyarország végső felszabadulását jelentette, és véget vetett a 150 éves török uralomnak. A török kiűzése után a környék legnépesebb települése volt. A 19. század közepétől német és szláv lakosság is betelepült. A község műemlékké nyilvánított református temploma a 13. századból való. Barokk formáját 1782-ben kapta, tornyát 1900-ban emelték. A templom kertjében Sztárai Mihály szobra áll. A Szársomlyó hegy keleti felén lévő felhagyott, régi mészkőbányájában a helyszínen faragott alkotásokból szoborparkot alakítottak ki (Nagyharsányi Szoborpark).

 

Nagyharsányi bauxitbánya. A Szársomlyó déli felén működött egykori bauxitbánya. A bauxitot itt az 1920-as években fedezték fel, 1936 és 1945 között egy német részvénytársaság termelte ki. Az érc feltárható alumínium-oxid tartalma 77% volt, a legnagyobb a hazai bauxitok között. Összesen kb. 40.000 tonna bauxitot termeltek ki innen, de a készletek gyorsan kimerültek. A bányászat meddőhányói ma is láthatók, a hegy gyomrában pedig 11 km a vágatok, folyosók összes hossza. A kitermelt ércet drótkötélpályán szállították a vasúthoz. Az egykori bányászatból megmaradt tárókat, járatokat lezárták.

 

Nagyharsányi-hegy. Lásd: Szársomlyó.

 

Nagyharsányi kőbánya (keleti). A Szársomlyó keleti, Villány felőli végén egykor működött, felhagyott mészkőbánya. A bányaudvar területén 1967-ben szobrász alkotótelepet, szoborparkot hoztak létre (Nagyharsányi Szoborpark).

 

Nagyharsányi kőbánya (nyugati). A Szársomlyó nyugati részén található, ma is működő mészkőbánya. 1903-ban nyitották meg, a kibányászott – késő-jura és kora-kréta időszakból származó – nagy tisztaságú mészkővel a beremendi cementgyárat látják el. A bányászat során – egy robbantás nyomán – fedezték fel a nevezetes Nagyharsányi-kristálybarlangot. A nagymértékű kitermelés már az egész hegyet elbontással fenyegette. 1983-tól a termelés csak korlátozott területen folyhat, kevésbé veszélyeztetve a hegy ritka földtani és botanikai értékeit.

 

Nagyharsányi-kristálybarlang. A Szársomlyó nyugati oldalában ma is működő kőbánya területén 1994-ben felfedezett, fokozottan védett barlang. 1994. április 7-én a bányában végzett robbantást követően került felszínre a bejárata. A barlang a kréta kori mészkőben, a mélyből feltörő meleg vizek hatására jött létre. Hazánkban egyedülálló a járatok gazdag ásványegyüttesének több eleme. A nagy felületeket fedő hófehér, korallszerű borsókő-kiválások, fejlődő és visszaoldódott cseppkőképződmények, aragonittűk, és a csomókban megjelenő huntit mellett több helyen borsókő-sztalagmitok (logomit) figyelhetők meg. A barlangrendszer nyugati végében gerinces ősmaradványokra leltek, ezek közt pleisztocén kori földikutya maradványokat azonosítottak. Engedéllyel járható a lezárt barlang, amelyben a képződmények védelme miatt járószint van kialakítva. Az aktív bányán belül létrehozott védőpillér biztosítja a barlang fennmaradását.

 

Nagyharsányi Szoborpark. Villánytól délnyugatra, a Szársomlyó hegy keleti végén, egy felhagyott kőbánya területén létrehozott szoborpark, szabadtéri kiállítás. 1967-ben alakították ki, szobrász alkotótelepet, szoborparkot hoztak létre, mely a Nagyharsányi Szoborpark nevet kapta. A következő évben a művészek a közeli Gyimóthy-villában állandó jellegű, nyári alkotótelepet létesítettek. Az alapítólevélben foglaltak értelmében az alkotótelepen készült művekből minden művésznek egy-egy alkotást a szimpozion közgyűjte¬ményének kell átadni. Ez jelentette a mai szabadtéri szoborpark alapját. A műtárgyegyüttes 2009-ben műemléki védettséget kapott. A Nagyharsányi Szoborparkot 2012 tavasza óta a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működteti. 2020-ban korszerű, tájba illő stílusú új fogadóépületet adtak át, melyben helyet kapott egy kiállító- és közösségi tér is filmvetítési lehetőséggel, a NATURA 2000 értékeket és a szoborparki alkotómunka történetét bemutató tablókkal, kőzetbemutatóval, kiállítással. Az épület tetején kialakított teraszról megszemlélhető az egykori bányaudvar területén 1967 óta gyarapodó, jelenleg 130 műalkotást tartalmazó szoborgyűjtemény. A szoborparkot övező sziklafal peremén panoráma sétány létesült (Kikerics panoráma sétány), mely lehetővé teszi a látogatók biztonságos és természetkímélő mozgását a bemutatóhelyen. A szoborparktól indulnak a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által szervezett, vezetett túrák a fokozottan védett Szársomlyóra. A szoborparkhoz jelzett turistaút nem vezet.

 

Nagy-hegy. Csarnótától délre húzódó hegyvonulat. Csodálatos látványt nyújt rajta a kopár felszín karrgerincén a barázdált formákban előbukkanó triász kori mészkő. Magasabb, nyugati csúcsa a Kopasz-hegy (Nagy-hegy) 272 m magas, míg a tőle keletre lévő kisebbik csúcs a Kis-hegy (234 m), oldalában egy látványos, felhagyott kőfejtővel. A Kopasz-hegyen egy – helyi mészkőből épült – bástyaszerű kilátó áll, melyet 2008-ban adtak át. Szép panoráma nyílik innen a Tenkes gerincére és Harkány környékére, valamint északi irányban teljes panoráma a Mecsekre. A hegyen átvezet a K sáv jelzésű turistaút (Dél-baranyai Kéktúra).

 

Nagytótfalu. Kistelepülés a Villányi-hegység déli lábánál, Siklóstól mintegy 6 km-re északkelet-keleti irányban. Lakóinak száma: 315 fő (2025). Közúton megközelíthető Siklós, Kisharsány vagy Vokány felől. Árpád-kori település. Nevét írásos források 1294-ben említik először Touthfolu néven. A Tótfalu helynév Györffy György történész szerint a honfoglalás előtt itt élt, az akkori nyelvben tótnak nevezett, s a magyarba olvadt pannonszláv néptöredék egykori jelenlétére utal. A Nagy előtag a településtől északra, a hegy túlsó oldalán fekvő Kistótfalutól különbözteti meg. A reformáció idején Tótfalu lakossága is áttért a református hitre. A török időkben is lakott maradt. A falu határában épült egykori pálos monostort a törökök rombolták le. Papjai a faluba menekültek, ezért nevezték egykori írások Remetetótfalunak. A község műemlék temploma 1782–1786 között épült. A templom előtti téren egy 1997-ben felállított kopjafa emlékeztet a falu 1848–49-es szabadságharcban elesett hőseire. Az 1846-ban épült volt református iskola és tanítói lak épületében – ami Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája és tanítólakása volt egészen 1978-ig – ma tájház és iskolamúzeum van. A település nyugati határában emelkedik a 158 m magas Göntér-domb, melynek tetejéről szép körkilátás nyílik. Ásatások során középső rézkori leletek kerültek itt elő. A dombon található Stefan Štiljanović sírja, aki 16. században letelepítette a szerbeket Siklóson és környékén.

O

 

Ö

Ördögárok. A Szársomlyó és Villány között elterülő, mintegy 60 hektár területű katlan, szőlőtermő terület. A villányi borvidék talán legnagyobb hőösszegű dűlőjének tekinthető és kivételesen jó minőségű talajadottságokkal rendelkezik, így különösen alkalmas a szőlő termesztéséhez. Az 1970-es években kivonták a termelésből, erdőt telepítettek rá, majd az 1990-es évek második felében néhány villányi borász (Bock József, Gere Attila, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Tiffán Ede és a Sauska Pincészet) meglátta benne a lehetőséget és nekilátott a terület meliorálásának, azaz művelhetővé tételének. A 2000-es évek elején pedig már megkezdődhettek újra a szőlőtelepítések a területen.

 

Ördögszántotta hegy. A Szársomlyó népies elnevezése. Onnan ered, hogy a hegy déli meredek, kopár mészkő oldalát hatalmas barázdák szántják, melyeket egy monda szerint az ördög hozott létre.

 

P

 

Palkonya. A Villányi-hegység északkeleti oldalán, Villánytól mintegy 6 km-re északnyugatra fekvő település. Lakóinak száma: 230 fő (2025). Megközelíthető közúton, illetve vasúton a Pécs–Villány vonalon. A község neve az írott forrásokban először 1296-ban bukkant fel Polkona alakban. A szó valószínűleg a tavak jelenlétére utal, melyeket falu alatt csörgedező patak látott el vizével. A német telepesek megjelenése után Németpalkonya névből az előtagot törölték. A magyar középkorban és a török hódoltság alatt birtokosa volt Óvári Konrád, majd annak unokái, később a Gyulai és a Pálfi családoké, majd több nemes osztozkodott rajta. A török hódoltság alatt horvátok telepedtek ide, de az 1687-es nagyharsányi csata után elnéptelenedett. A török kiűzése után a falu a Batthyány család birtoka lett. A 17. század végén szerbek érkeztek a faluba, akik a Rákóczi-szabadságharc idején elmenekültek. 1740 táján a falu egész népessége kicserélődött németek idetelepítésével, akik szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A német betelepítések befejeződésével, a letelepedés után alakult ki a község mai arculata a 19. században kiépült pincefaluval. A 18. századtól a községet egészen 1950-ig Német-Palkonya néven említik. Fésűs és soros elrendezésű utcaképe, házainak hagyományos szerkezete, méreteiknek hasonlósága, oszlopos tornácaik, szerény, többnyire fehérre meszelt vakolat¬díszeik egységes faluképet biztosítanak Palkonyának. Palkonya ma is hűen őrzi a 18. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlékegyüttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló védett pincesor. A szőlészet-borászat aranykorában, a 19. század elejétől fokozatosan épülő présházegyüttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A falu katolikus templomát a Batthyány család építtette, és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szentelték fel. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája. A falubéli és átutazó gyerekek nagy örömére a főutcát egy fából készült játszótér gazdagítja, mely a népi fafaragó művészet jeles alkotása. A könyék halastavainak gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a "Pünkösdi Nyitott Pincék", melyet a lakosság és a helyi önkormányzat minden évben, pünkösd vasárnapján rendez meg. Palkonya 2007-ben Európa Kulturális Faluja volt. Az épített és tárgyi értékek megőrzését a község vezetősége megkülönböztetett figyelemmel támogatja, ezt bizonyítja például, hogy több mint ötven lakóépület helyi védelem alá került. A helyi védettséget az adott épületen kis kerámia házacska jelképezi. A vasúti megállótól indul a K+ jelzésű turistaút, ami a Szt. Bertalan-kápolna érintésével vezet a K sáv jelzésre (Dél-baranyai Kéktúra).

 

Pyber-gunyhó (Bissei őrkunyhó). A Tenkes csúcs közelében, attól délkeletre, a Csodabogyó tanösvény mentén található hagyományos erdőőr-kunyhó. A rendkívül jó vonalvezetésű, feltehetően római kori "Bálint út" felső harmadában, százados molyhos tölgyek övezte útkanyarulatban épült. Korábban is állt itt egy kis kunyhó, ami elpusztult. Egy szobás kis ház, fából épült tornáccal. Felépíté¬sekor az elhunyt kerületvezető erdész, Pyber Iván után kapta a nevét. Előtte kiépített erdei pihenőhely található. A kunyhó előtt vezet a S sáv jelzés.

 

R

 

Rózsabánya. Máriagyűdtől északkeletre, a Csukma hegy déli oldalában, a S sáv jelzésű úttól északra található felhagyott mészkőbánya. A kőzet rózsaszín-vörös színétől kapta a „Rózsabánya” nevet. Felső-jura kori mészkövet és közép-triász kori dolomitot tár fel, a bánya nyugati oldalán fosszíliadús jura kori vörös agyag található. A fehér, ill. rózsaszínű mészkövet még 2001-ben fűrészeléssel fejtették, ettől keletkeztek a tükörsima falak. A vörös agyagban mangánoxid-bevonatú belemniteszeket, ammoniteszeket lehetett gyűjteni, belsejüket hófehér kalcit töltötte ki. A bánya keleti részén, valamint a bányaudvarban sok hematit által festett, cseppkőfüggönyös szikladarab hevert.

 

Rózsatemplom-emlékhely. Túronytól 1 km-re, a Diós-völgy keleti végén kialakított emlékhely. Fából épített imitáció, melyet rózsákkal ültettek körül. Túrony Árpád-kori templomának méretazonos alaprajzát mutatja, emléket állítva annak, hogy a falut és a templomot a Rákóczi-szabadságharc idején a betörő rácok 1706-ban felégették, ezért a település lakói elhúzódtak az országút mellől egy erdők által elzárt völgykatlanba, és itt éltek negyedszázadig, míg visszatérhettek régi falujukba. A késői utókor feltáró munkái, korbeli térképmetszetek alapján ez a völgy adhatott otthont őseinknek. A Z sáv jelzésű turistaút vezet a Rózsatemplom mellett.

 

S

 

Síd-forrás. Lásd: Máriagyűdi turistapihenő.

 

Siklós. A Villányi-hegység déli peremén fekvő város, járási központ. Lakóinak száma: 8603 fő (2025). A település megközelíthető közúton. Egykor vasúton is elérhető volt, de a vasúti személyszállítás 2007-ben megszűnt. A település környéke már az ősidőktől fogva lakott volt. A várost elkerülő út építésekor hétezer éves, középső kőkori agyagedényeket tártak fel. Az újkőkorból, a bronz- és vaskorból szintén több lelet került elő. A mai vár helyén a római korban a Serena nevű katonai település volt, a mai város mellett húzódott a Sopianae-ba (Pécs) vezető római út. A mai település először 1190-ben szerepel oklevélben. A középkorban mezővárossá fejlődött, az 1270-es években épített vár körül. A város birtokosai a középkorban először a Siklósiak, majd a Kakas és Pásztó család, őket követték a Garaiak, végül a Perényiek voltak. 1543-ban az Oszmán Birodalom része lett. A török hódoltság időszakában csökkent a népessége, és a 17 század végi felszabadulás után mezővárosként szerepel az összeírásokban. A katolikus egyház próbálta visszaszerezni korábbi területeit, azonban ekkoriban Siklós vidéke tiszta kálvinista volt. 1700-ban pestisjárvány tört ki. A pestisjárvány, majd az 1704–1711 között zajló Rákóczi-szabadságharc, és a szerb betörések miatt súlyosan megcsappant Siklós lakossága, ezért 1726 körül németeket telepítettek Siklósra a szerb lakosság mellé. 1728-ban új földesura lett Siklósnak: a Batthyány család. A Batthyányiak idején a lakosság létszáma folyamatosan gyarapodott. Az 1848–49-es szabadságharc során 1849. január 30-án egész Baranya vármegye a császáriak uralma alá került. Siklósnak a 19. században megszűnt a mezővárosi rangja. Az első világháború után 1918–1921 között szerb megszállás alá került a vidék, 1921 nyarán rövid ideig a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része lett. A világháborúk során nem csak Siklós vára, hanem a település is elvesztette központi szerepét, csak 1970-ben kapott nagyközségi jogot. A határsáv megszűnése, majd az 1972-ben felépült új beremendi cementgyár tette lehetővé, hogy 1977-ben városi rangot kapjon. Ekkor csatolták hozzá Máriagyűdöt. 2013 óta járási székhely. Siklós legfőbb nevezetessége a vár, amely az ország egyik legépebben megmaradt várkastélya. Említésre méltók a város török kori, valamint vallásos műemlékei is: Malkocs bej dzsámija a 16. századból, a 15. században épült gótikus ferences kolostor, a 19. századi szerb templom és a református templom, valamint a máriagyűdi kegytemplom. A város a Villányi borvidék (régebben Villány–Siklósi borvidék) egyik központja. A városból a volt Siklósi szőlők vasúti megállótól induló P négyzet jelzés vezet Máriagyűdre, ahonnan a Villányi-hegységbe indulnak turistautak.

 

Siklósi vár. Siklós legfőbb nevezetessége, a város központjában álló középkori vár. A vár első említése 1294-ből maradt fenn, mint Siklósi Gyula ispán birtoka. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek. A román kori eredetre utal a déli kastélyszárny néhány ablaka is. A Siklósi család egészen 1387-ig birtokolta, ekkor szembefordultak az éppen trónra került Luxemburgi Zsigmond királlyal, ezért összes birtokuktól megfosztották őket. Több tulajdonos után a 14. század végétől a Garaiaké volt egészen 1482-ig. Az ő idejükben épült ki a gótikus vár, és ekkor épült meg a mai vár egyik legjelentősebb műemléke, a gótikus, egyhajós várkápolna. A Garai főnemesi család kihalása után a várnak több tulajdonosa volt, a 16. század elejétől a Perényi főúri család lakta a várat. A Perényiek idejében a fenyegető török veszedelem miatt átépítették, és tovább erősítették (Perényi-bástya). 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállása alól, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint. 1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg. Halála után fia, gróf Benyovszky Móric örökölte, aki jelentős közéleti szerepet töltött be. Háromszor választották meg Baranya vármegye főispánjának, és országgyűlési képviselőnek. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza eladta a várat a Honvéd Kincstárnak. A második világháború alatt angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat őriztek itt. A második világháború után egy évtizedig gazdátlan volt, majd csak az 1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. A várat az egymást követő tulajdonosai pompás várkastéllyá építették át, a kor várépítészeti követelményeinek és stílusirányzatainak megfelelően. Ma a vármúzeumban számos kiállítás, többek között reneszánsz bútorkiállítás, középkori fegyver- és hadtörténeti kiállítás, várkápolna, várbörtön, I. világháborús hadtörténeti kiállítás, szerb és horvát kisebbségi kiállítás, bormúzeum és vinotéka tekinthető meg. Érdekesség még a várban a Tenkes Kapitánya Panoptikum, mely „A Tenkes kapitánya” c., 1963-ban itt forgatott, a Rákóczi-szabadságharc idején Siklós környékén játszódó filmsorozatnak és szereplőinek állít emléket. Az állandó kiállítások mellett időszaki kiállításokat is rendeznek, valamint különböző programokat, melyek közül a legnevezetesebb az évente megrendezett Siklósi Várfesztivál.

 

Siklósi-völgy. Villánykövesdtől keletre, a Fekete-hegy északi lejtőjének alján húzódó, kelet-nyugati irányú völgy. Nyugati felén halad a K sáv jelzés (Dél-baranyai Kéktúra), innen ágazik le a K+ jelzés a Szt. Bertalan-kápolna felé.

 

Stefan Štiljanović sírja. Siklóstól keletre, a Nagytótfalu határában emelkedő Göntér-dombon található síremlék. Stefan Štiljanović szerb nemes volt, a 16. században szerbeket telepített le Siklóson és környékén.

 

Sz

 

Szársomlyó (442 m). A Villányi-hegység legmagasabb hegytömbje, a hegység délkeleti részén húzódik. Hazánk legdélebbi hegye. Nevezik Harsányi-vagy Nagyharsányi-hegynek is, népies elnevezése – egy mondához kapcsolódóan – Ördögszántotta hegy. A Villányi-hegység fő vonulatával és a Mecsekkel sem összefüggő, nyugati irányból cukorsüveg látványú mészkő-szigethegy hossza 3,2, szélessége 1,7 kilométer. Mintegy 300 méterrel emelkedik a Dráva-sík fölé. Nevébe azért került a „tar, kopasz” jelen¬té¬sű szár előtag, mert meredek, sziklás déli lejtője nem tudott beerdősülni. Nagyharsány felé eső oldala látványos karrmező, hatalmas barázdák szántják (innen ered az „ördögszántotta” elnevezés, melyhez a monda is kapcsolódik). Ezek a felszíni karrjelenségek azért alakulhattak ki, mert a hegy anyagát képező, tengeri üledék eredetű mészkövet nagy területeken nem fedi termőtalaj. A hegyet alkotó mészkövet ma is bányásszák a hegy Siklós felőli oldalán, de már korlátozott területen. Ebben a kőbányában fedezték fel egy robbantás során a Kristálybarlangot. A hegy keleti végén, a felhagyott kőbánya területén szoborparkot hoztak létre (Nagyharsányi Szoborpark). A nyugat-kelet irányú hegy igen meredek, déli oldalának legfontosabb természeti értéke sziklagyepes növénytársulása, köztük a csak itt virágzó magyar kikericcsel. A hegy csúcsán egy középkori vár falmaradványai találhatók. A Szársomlyó teljes területe – a működő kőbányát kivéve – fokozottan védett természetvédelmi terület, csak külön engedéllyel, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által rendszeresen szervezett szakvezetéses túrák keretében látogatható. A hegy északi oldalában halad a K sáv jelzésű turistaút.

 

Szársomlyói vár. A Szársomlyó csúcsán állt egykori kis vár, ami az 1200-as években épült, és a török hódoltság során elpusztult. Ma már csak kevés rom, az egykori várfalak talapzatai láthatók.

 

Szent Bertalan-kápolna. Palkonya vasúti megállótól délre, a szőlőhegyen álló kis kápolna. 2006–2007-ben épült. Érdekessége, hogy az épületet úgy tájolták, hogy augusztus 24-én, Szt. Bertalan napján a felkelő nap sugarai az egyik ablakon keresztül a szentélyben lévő Szt. Bertalan-képet világítsák meg. A K+ jelzésű turistaút vezet mellette.

 

Szent-kút. A máriagyűdi kegytemplomtól 1 km-re keletre, a Csukma hegy déli lejtőjének aljában, pincék és szőlők mellett található kerekes kút. Tisztelete a 20. század első felében még eleven élt. Jellegzetes szokásként, ennek vizével hintették meg az első alkalommal ide zarándokló búcsúsokat, elsősorban a gyermekeket, de a felnőtteket is. A meghintést, vagy ahogy akkoriban nevezték, a „keresztelést” keresztszülő végezte úgy, hogy a kút vizével keresztet rajzolt a homlokára, miközben ezt mondta: Én evvel a szentölt vízzel mögkörösztöllek és saját körösztlányomnak (körösztfiamnak) szólítlak. A keresztgyermek ennek emlékére a búcsúban ajándékot kapott, a szentkút vizét pedig a zarándokok a siklósi fazekasok által készített „gyűdi korsókban” vitték haza. Ma is jó vizű forrásként várja a hegy népét és a fáradt vándort. Jelentőségére utcanév emlékeztet. A kút mellett pihenőhely (asztalok, padok) található. A S sáv jelzés vezet mellette.

 

Sziklás. Máriagyűdtől északra, a hegyoldal meredek déli lejtőjén található kilátópont, a S+ – P▲ jelzések elágazásánál. Szép kilátás nyílik innen déli irányba Siklósra és a Dráva-síkra.

 

T

Tapolcai-rét. Siklóstól nyugatra elterülő vizes, mocsaras rész neve. Szétterülve itt fakad a Büdöstapolcai-forrás, de klasszikus értelemben vett forrásszáj nem létezik e helyen.

 

Templom-hegy. Villány északi részén lévő domb, természetvédelmi terület. Oldalában egykor mészkőbánya működött, ennek területén alakították ki az Ammonitesz tanösvényt. A domb tetején kilátó áll, ahonnan szép kilátás nyílik Villányra, a Szársomlyóra és a környező szőlőterületekre. Megközelíthető a Villány vasútállomásról induló K sáv jelzésű turistaútról (Dél-baranyai Kéktúra) leágazva.

 

Templom-hegyi kilátó. A Villány északi részén emelkedő Templom-hegy tetején épített kilátó. A kilátó a fafaragó-népművész, Szatyor Győző keze munkáját dicséri és először Csatatér-kilátó névre keresztelték, hogy a törökverő nagyharsányi csata évfordulóján, 2011. augusztus 12-én avathassák fel. Tornyába felmászva az 1687-es diadalra emlékezhetünk, hiszen a Jammertal dűlőre tekintve magunk elé képzelhetjük az egykori csata jeleneteit.

 

Templom-hegyi kőfejtő. Villány északi részén, a vasútállomáshoz közeli Templom-hegyen működött egykori kőbánya. A korábban Mészhegynek is nevezett dombot már a római korban is bányászták, de az igazán nagy kitermelésre az 1960–70-es években került sor. Ekkor a hegy közepéből kibányászott mészkőnek egy kivezető utat vájtak, úgynevezett siklóbevágást készítettek. A bevágást azért hozták létre, hogy a bányából kitermelt mészkövet egy csilleborító berendezés segítségével a hegy túloldalán lévő vasúthoz juttathassák. A bányászat során jól láthatóvá váltak az egymásra rakódott mészkőlemezek és felbukkantak a megkövesedett ammonitesz maradványok is, ezért a bányaterületet 1989-ben védetté nyilvánították. A kőfejtő területén a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tanösvényt alakított ki (Ammonitesz tanösvény). Megközelíthető a Villány vasútállomásról induló K sáv jelzésű turistaútról leágazva.

 

Tenkes (408 m). A Villányi-hegység vonulatának nyugati hegycsúcsa, Túrony és Bisse településektől délre. A csúcson korábban meteorológiai jégelhárító-állomás működött, napjainkban katonai lokátorállomás található itt. A Tenkes gerincén halad végig a K sáv jelzésű turistaút (Dél-baranyai Kéktúra), illetve a gerincen és a hegy oldalában vezet a Csodabogyó tanösvény. A Tenkesen halad át a S sáv jelzésű, Máriagyűd és Túrony között vezető turistaút is.

 

Tenkes hegyi kilátó. Lásd: Máriagyűdi kilátó

 

Tisztás. Máriagyűdtól északra a hegygerincen, a K sáv (Dél-baranyai Kéktúra) és S+ jelzésű turistautak kereszteződésében található erdei tisztás elnevezése a természetjárók körében, pihenőhely fedett esőbeállóval.

 

Trinitás-erdő. Vokánytól délnyugatra a K sáv (Dél-baranyai Kéktúra) – P sáv jelzések találkozásánál kezdődő erdő neve. A közeli lakott helyről kapta a nevét.

 

Trinitáspuszta. Vokány déli határrészében lévő major elnevezése. A Szentháromságról (Sancta Trinitás) nevezett bencés kolostor mellett már a 14. században létezett a Szenttrinitás falu. A 19. században néhány urasági házzal Herczeg Batthyányi Fülöp birtoka. A puszta a nevét a közel lévő Trinitás apátságtól nyerte. A 11–12. századból származó kolostor alapjai kerültek itt elő.

 

Túrony. A Villányi-hegység északnyugati lábánál fekvő település, az 58-as főútvonal mentén. Lakóinak száma: 262 fő (2025). A község már az újkőkorszaktól kezdve lakott, amikor a dunántúli vonaldíszes kerámia népei, majd a bronzkori mészbetétes kerámia népei éltek itt. A rómaiak korában fontos hadiút húzódott a településen keresztül. Az 1207-ből, majd 1237-ből fennmaradt írásos dokumentumokban Turul alakban szerepel a falu neve. A 14. században már önálló plébániával rendelkezett. A falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el, és ekkor a lakosság jelentős része áttért a református hitre. Túrony múltjának tragikus eseménye volt, amikor a Rákóczi-szabadságharc idején, 1706-ban a területre váratlanul rátörő rác katonák felégették a falut, vele együtt a templomot is. A béke beálltával megkezdődött a falu helyreállítása. A következő jelentős dátum 1849, ekkor Kossuth felhívására több ezer ember vonult Pécs felé. A rosszul fölfegyverzett, rendezetlen sereget a császári csapatok Túronynál legyőzték, a falut felégették, lakosainak nagy részét kegyetlenül megölték, csak a templom maradt meg. A falu nevezetessége az Árpád-kori templom. A 13. században már biztosan állt a templom, eredeti állapotában megmaradt a templomhajó keleti falának jelentős szakasza. A 14. század harmincas éveiben lebontották az Árpád-kori szentélyt, és támpilléres, gótikus szentélyt építettek. Miután a templom a reformátusok kezére került, lebontották az oltárt, eltávolították a falfestményeket is. Az1706-os rác betöréskor a lakosság elmenekült, és csak 1726-ban költözött vissza faluba, és vette birtokba a fedél nélküli, romos templomot. Az évszázadok során történt átalakítások ellenére is a környék legértékesebb műemlékei között tartják számon az épületet. A templomot 2004-ben, a régészeti feltárások után felújították. A túronyi templom 2004-ben felkerült a World Monuments Fund listájára is, ami azt jelenti, hogy a New York-i székhelyű szervezet a támogatásra érdemes, a világ 100 legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolta. A település turisztikai csomópont, itt találkozik a S sáv, Z sáv és a S+ jelzés. A Diósvölgyi Turisztikai Központnál pihenőpadok várják a túrázókat, itt van a Tenkes teljesítménytúrák egyik rajthelye is!

 

U

 

Útjelző tábla. A Tenkes hegy gerincén, a csúcstól keletre 400 m-re a K sáv (Dél-baranyai Kéktúra), S sáv és K▲ jelzésű turistautak találkozásánál elhelyezett irányjelző tábla, mellette pihenőhellyel (padok, asztal).

 

V

Villány. A Villányi-hegység keleti végén fekvő város, a Villányi borvidék központja, meghatározó, névadó települése. Lakóinak száma: 1989 fő (2025). A település 2000-ben kapott városi rangot. Megközelíthető közúton Pécs irányából az 57. vagy az 58. számú út felől; illetve vasúton (Harkány – Siklós felől a vasúti személyszállítást 2007-ben megszüntették). A település elsősor¬ban az itteni boroknak köszönhetően vált ismertté. Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. Az őskori leletek után a szőlőművelés régmúltjának nyomai is a kelta és római kort idézik. A honfoglaló magyarok nemzetségei megtelepedtek e vidéken, a lakosság évszázadokon át magyar volt. A település neve feltehetően egy családnévből származik. A jelenleg ismert első okleveles említése 1352-ból való, ettől kezdve azonban több névváltozatban, (Villam, Vigla, Vilha, Villiam, Vylliam) is szerepel. A török hódoltság ideje alatt a település teljesen elpusztult. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv (főként rác) népességet telepítettek. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után a megfogyatkozott lakosságot szervezetten pótolták újabb rác és főleg német nemzetiségűekkel. Az 1720-as pestisjárványt követően a falu lakosságszáma ugrásszerűen emelkedett, az új honfoglalók elsősorban Délnyugat-Németországból érkeztek. A falu fejlődésében nagy szerepet játszott, hogy 1850-ben megkezdődött a Pécs-Mohács közötti vasútvonal kiépítése, ami 1857-ben érte el a települést, majd 1870. december 20-án megnyitották a Villány–Eszék vasútvonalat. Villány a vidék szőlő¬termesztésének a központja, 2000-ben városi rangot kapott. A város római katolikus temploma a Templom-hegy déli oldalában áll, 15. századi eredetű, de 1753-ban átépítették. Megtekintésre érdemes a Teleki Zsigmond hajdani présházában és pincéjében berendezett Bormúzeum, a Templom-hegy oldalában lévő felhagyott kőbányában kialakított tanösvény, a Templom-hegyi kilátó. A vasútállomástól indul a Villányi-hegységet hosszában átszelő, és tovább az Ormánságban egészen Sellyéig vezető K sáv jelzésű turistaút (Dél-baranyai Kéktúra).

 

Villány–Harkány kerékpárút. A villányi borvidék egyik legfontosabb kerékpáros útvonala, amely biztonságos összeköttetést biztosít a települések között a Villányi-hegység déli peremén, a Villány–Nagyharsány–Kisharsány–Siklós–Harkány útvonalon. Jelentős a szerepe kerékpáros turizmusban a Villányi-hegységben. Folytatása is megépült Harkánytól Drávaszabolcsig (határátkelőhely).

 

Villány–Kiskassa kisvasút. Villányból Kiskassára vezető, megszüntetett keskeny nyomközű vasútvonal. 1950-től működött elsősorban gazdasági vasútként, de naponta 2-3 járatpárral személyszállítás is történt. 1967-től a teher- és személyforgalom egyre inkább a közútra terelődött, a kisvasút kezdte elveszíteni a jelentőségét. A vasútvonalon a forgalom 1969. december 31-én szűnt meg.

 

Villány–Középrigóc vasútvonal. A Villányi-hegység déli felén és tovább az Ormánságban vezető vasútvonal, melyet az 1910-es évek elején építettek, elsősorban teherszállítási célból. Turisztikai jelentősége is volt, mivel a Villányi-hegység területén Villány – Siklós – Máriagyűd – Harkány között biztosított utazási lehetőséget. A vasútvonalon a személyszállítást 2006–2007-ben megszüntették, ma már a teherforgalom is a legtöbb szakaszon szünetel, a vágányok igen rossz állapota és a gyakori lopások miatt mára gyakorlatilag használhatatlanok ezek a szakaszok. A bozótos növényzet szinte teljesen benőtte, sok helyen még gyalogosan is járhatatlan.

 

Villányi borvidék. Korábbi elnevezése: Villány-Siklósi borvidék. Az ország legdélibb borvidéke. A Villányi borvidék esetében két nagy településhez kötődő, eltérő arculatú termesztésről beszélünk: Villány tüzes vörösborairól, míg Siklós inkább fehérborairól híres. Több mint 2000 hektáron termesztik itt a szőlőt. Szubmediterrán éghajlata kiváló körülményeket teremt a szőlő érleléséhez: ez hazánk legmelegebb, legnaposabb borvidéke, hosszú száraz nyarakkal és tenyészidővel. Talaja a Villányi-hegység mészkövére rakódott vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz. Ez a vidék már a történelem előtti korszakokban is lakott hely volt. A szőlőművelés eredete bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 hektár szőlőtelepítést dokumentál. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak, Siklós és Szársomlyó környékén művelte a szőlőt. A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, és a szőlőültetvények nagy része is, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg teljesen, a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv (főként rác) népességet telepítettek. A rácok hozták magukkal a kadarka szőlőfajtát és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját, ezzel a vörösbor¬termelés megalapítóivá váltak. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után alapvetően megváltozott a korábbi népesség összetétele. A német szőlőmunkások magukkal hozták kedvenc szőlőfajtájukat, a kékoportót. A 19. század második felében Európán végigsöprő filoxéravész azonban elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond (1854–1910) szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a kinemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése. Teleki Zsigmond 1882-ben megalapította a Teleki pincészetet. Halála után fiai, Teleki Sándor és Teleki Andor átvették apjuk üzemét és továbbfejlesztették. A korszerű, új fajták bevezetésével és nemesítésével ismét erőre kapott a villányi borvidék. 1930 körül a lakosság túlnyomó többsége már sváb volt. A II. világháború után jelentős részüket kényszerrel kitelepítették, és helyükre, a házaikba felvidéki magyarokat költöztettek, akiknek meg kellett tanulniuk a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájának, a szőlőművelésnek az alapjait. A szocializmus alatt főként nagyüzemi szőlőtermesztés folyt. A nagyüzemi termelés nyűgjeitől szabadulva az 1980-as évek végén kezdték el a kistermelők a saját bortermelést. Piacorientált hozzáállásuk, a világfajták bevezetése alapozta meg Villány hírnevét. 1987-ben a „Szőlő és Bor váro¬sa” megtisztelő címet érdemelte ki Villány a nemzetközi zsűritől. Egy évvel később megalakult a Villányi Borőrök rendje is. A rendszerváltás után a villányi gazdák erőteljes fejlesztésekbe fogtak, az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat. Az apáról fiúra hagyományozott több évszázados tudás a modern technológiával ötvözve eredményezte az elmúlt évek kiemelkedő villányi sikereit. A Villányi-hegység keleti részein vezető K sáv és P sáv jelzésű turistautak egy része a szőlők között vezet, szép kilátást adva a borvidékre.

 

Villányi-hegység. Magyarország legdélebbi fekvésű hegysége. Kelet-nyugati hossza 20-25 km, észak-déli szélessége 4-5 km. Főképp mészkőből épül fel. Domborzata alapján dombságnak tekinthető, hiszen magassága nem haladja meg az 500 m-t. Legmagasabb pontjai a 442 m magas Szársomlyó, illetve a nyugati részén magasodó 409 m-es Tenkes. Szerkezetileg szintén a hegységhez tartoznak a déli előterének síkjából kiemelkedő apró dombok: a siklósi Várhegy, a Beremendi-rög, a szőlő borította Göntér-tető, valamint a parányi méretű, de bővizű karsztforrásáról híres Kistapolcai-rög.

 

Villányi-hegység turistaút-hálózata. A hegységben kelet-nyugati irányban végigvezet a K sáv jelzésű turistaút, a nyugati felét viszonylag sűrű úthálózat jellemzi. A hegységben 1929-ben két jelzett út létezett: Villány – Harsányi-hegy között az 1-es számú út, és Vokány vasútállomás – Gyűd között egy + jelzés. Később az 1-es számú út megszűnt. 1976-ban Kistótfalu – Tenkes hegy – Túrony között létezett egy K sáv jelzésű út. Erről egy rövid P sáv és S sáv jelzés ágazott le Máriagyűdre. Az idegenforgalom és a turizmus növekedésével szükségessé vált, hogy a tájegység további értékes területeit is bemutathassák a túrázóknak, kirándulóknak. Az 1990-es évek második felében alakultak ki a ma is meglévő, településeket is összekötő turistaútvonalak. Elkészült a K sáv jelzés folytatása is, mely a szomszédos tájegységben, az Ormánságban folytatódik tovább, egészen Sellyéig (Dél-baranyai Kéktúra).

 

Villányi-hegység turistatérképe. Az 1929-ben megjelenő Mecsek hegység térkép alsó részén 1:75.000-es méretarányban ábrázolták e tájegységet. Az 1976-os Mecsek turistatérkép is megjelenítette a Villányi-hegység környékét, a térkép alsó részén ábrázolva azt, rajta a K, P és S sáv jelzésekkel. A Cartographia kiadásában 2001-ben új térkép jelent meg a Villányi-hegységről 1:20.000-es méretarányban, ami ábrázolta már a jelenleg is meglévő turistaútvonalakat. Ma a Cartographia Kft. kiadásában megjelenő Mecsek–Villányi-hegység turistatérkép hátoldalán, illetve a turistakalauzban található a tájegység 1:40.000-es méretarányú térképe.

 

Villánykövesd. A Villányi hegység északkeleti lábánál fekvő község, a történelmi borvidék része. Lakóinak száma: 205 fő (2025). Közúton és vasúton is megközelíthető (Pécs–Villány–Mohács vasútvonal). Régészeti leletek szerint a környék az újkőkor óta biztosan lakott. A települést először 1290-ben említik írásos források Kuestd, majd később egy 1436-ból származó okmányban már Kwesd néven. A török hódoltság alatt elnéptelenedő faluba a korszak vége felé szerbek telepedtek be, akik a Rákóczi-szabadságharc idejét leszámítva állandóan a településen éltek. Az 1750-es években németek érkeztek a községbe, mely fokozatosan elnémetesedett. A betelepült németek alapos szakismeret birtokában erőteljesen a szőlőtermelés felé fordultak. E korszaknak köszönhető az országos műemlékvédelem alatt álló villánykövesdi pincesor. II. József engedélyezte, hogy a jobbágyok egész évben értékesíthessék boraikat, a kövesdi nedűk keresettek voltak egész Horvátország területén. A község a bólyi uradalom egyik legjelentősebb szőlőterületévé vált. A 19. században jelentős volt az oltványtermesztés, forgalmazás is. Az oltványok eljutottak Burgenlandba is. A II. világháborút követően a német etnikumú lakosság kitelepítésével egy szorgalmas, a szőlőtermeléshez hozzáértő népcsoport távozott Magyarországról. A szőlőtermelésben alkalmazott munkaerőt és szakértelmet pótolni itt sem tudták. Azonban a környék szőlőkultúrájának előnyére szolgált, hogy a településre számos szőlőhöz értő felvidéki család is települt. Az 1947–48-as években a borvidék szőlőkultúrája mélypontra jutott és Villánykövesd szőlőterületei is jelentős mértékben csökkentek, majd – a citrom- és narancsligetek eszméjének feladása után – megkezdődött a szőlőültetvények rekonstrukciója a térségben. Villánykövesd híressége a német falvakra jellemző pincefalu. A háromszintes pincefalu közvetlenül a település mellett található, a déli hegyoldalba sűrűn egymás mellé vájt pincék előtt sorakoznak a hasonló tömegű és homlokzatú kis présházak, két sorban egymás fölött. A szőlő feldolgozását, a bor kezelését és értékesítését is ezekben a kis épületekben végezték. A pincesor épületei közül csaknem minden – összesen 58 – présház országosan védett műemlék. A leghíresebb a Batthyány-pince, melyet a Batthyány család építtetett olasz templomépítő mesterekkel 1754-ben. Ebben a föld alatti „borkatedrálisban” kerül évente megrendezésre az Európai Bordalfesztivál nyitóünnepsége. A falu római katolikus temploma késő barokk stílusban épült 1780-ban Nagyboldogasszony tiszteletére. Villánykövesden jelzett turistaút nem vezet.

 

Villány–Siklósi Borút. Kiemelten a borturizmus fejlesztése érdekében létrehozott egyesület, ami a dél-baranyai térség borászatait kapcsolja össze. Az ország borútjai közül elsőként – nyolc település, szőlő- és bortermelő magánszemélyek, vállalkozók, civil szervezetek összefogásával – 1994 őszén alakították meg. A borútban résztvevő települések száma azóta bővült. A borút turisztikai kínálatának színvonalát minősített, védjeggyel ellátott szolgáltatások biztosítják, amelyek hozzáférhetőségét, elérhetőségét az utak mentén felállított információs rendszer táblái mutatják.

 

Vokány. A Villányi-hegység északi peremén elhelyezkedő település. Lakóinak száma: 763 fő (2025). Közúton és vasúton is megközelíthető (Pécs–Villány–Mohács vasútvonal). Vokány helyén már az Árpád-korban a Trinitás bencés apátság állt, melyet az oklevelek már 1183-ban említettek, s az apátsághoz a 14. században már Szenttrinitás falu is kapcsolódott. A török időkben az apátság szerzetesei a török elől a közeli Siklósra menekültek, s onnan többé az apátságba nem tértek vissza. Az apátság helyén később új falu létesült, a 18. században. Lakosai először szerbek voltak, akiknek helyére később német nemzetiségű telepesek érkeztek. A lakosság jellemző foglalkozása a szőlőművelés volt. A falu műemlék jellegű római katolikus temploma a 18. század végén épült, késő barokk (copf) stílusban. A vasútállomásnál halad át a K sáv jelzés (Dél-baranyai Kéktúra), valamint innen indul a P sáv jelzésű turistaút Máriagyűd – Harkány felé.

 

Lap tetejére