
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Mecsekerdő kezelési területén Árpádtetőn, a Pécs 132 A és a Komló 121 B erdőrészletekben fakitermelési munkálatok kezdődtek, ami kb. 250 m hosszan érinti a Kéktúra útvonalát is, az alábbi térkép szerint.
Az érintett szakaszon ezt figyelmeztető táblákon jeleztük, ami fokozott óvatosságra hívja fel az arra járó erdőlátogatók figyelmét.
Azokon a napokon, amikor a munkálatok közvetlenül érintik a turista útvonalat, további fakitermelési munkát jelző, átjárást tiltó táblák is kikerülnek – ilyenkor tilos és veszélyes áthaladni ezen a szakaszon (és elhelyezkedéséből adódóan kerülő útvonal is csak jelentős kitérővel érető el.)
A munkálatok előreláthatóan (az időjárási viszonyok függvényében) március végéig, április közepéig tartanak.
(információ: Mecsekerdő)
A tél utolsó napjának nyílt túráján a tavaszt idézte időjárásunk.
41-en indultunk Zobákpusztáról kalandos körtúránkra, hogy bebarangoljuk a Kelet-Mecsek néhány vadregényes völgyét. A mindig varázslatos Hidasi-völgykissé megáradt patakján már érzékelhettük, hogy nem lesz könnyű galopp...
A Csurgó mésztufavízesése az éjjel egy kicsit megfagyott,így annak meseszép látványában is gyönyörködhettünk.
A Hidasi-forrás melletti kis zúgókat elhagyva egy kemény emelkedőn felkapaszkodtunk a gerincre,majd a Szederindás-kúthoz vezetett utunk.
A völgy 2-300 méteres első szakasza "gyalázatos" állapotokat mutatott,nem gyenge idegzetű kirándulóknak való volt a hatalmas sár és a rengetekott hagyott "fahulladék".
Cserébe a Mecsek egyik legvadregényesebb szurdokvölgye, a Sín-gödör várt ránk.
Ez volt ám a nekünk való "játszótér", patakátugrás, hatalmas, kidőlt fák törzsein való átmászás, vagy átkúszás. A meanderező patak, és a számos kisebb zúgó tette emlékezetessé a túra ezen szakaszát. Ami bizonyos, bakancs nem maradt szárazon.
A Völgységi-patakon való átkelés még egyszer felrázta a társaságot,majd következett a túra legvadabb emelkedője - 700 méteren 100 méter szintet gyűrtünk le.
14 kilométerrel a lábunkban, néhány kiló sárral a cipőtalpakon érkeztünk vissza Zobákpusztára.
A buszt majdnem mindenki elérte..., megnyugtatásként jelzem,hogy akik nem, azok is időben hazaértek...
Túránknak volt még egy tanulsága: felkészületlenül, nem megfelelő fizikai állapotban, hiányos ruházatban, étlen-szomjan nem szabad ilyen nehéz túrákra elindulni. (Zárójelben jegyzem meg, könnyebb kirándulásokra sem).
Ez felelőtlenség önmagunkkal és a túratársakkal szemben is.
Szöveg, képek: Müller Nándor túravezető
Még több kép itt (Nagy Balázs)
„Tenkes-hegyi bolyongás” volt a neve Balog Árpi túrájának 2020. február 23.-n
A nevet most Gombás-hegyi lehetett volna módosítani, mivel ott volt a forduló pont. Negyven ketten indultunk el a siklósi autóbusz pályaudvarról kilenc óra után. Kellemes időben ment ez a „téli” túra is.
Az egykor szebb napokat megélt vasútállomás mellett jutottunk el a Göntéri dombhoz. Itt bevártuk a csapat lemaradó tagjait és egy kis pihenőt tartottunk. Szerelvény igazításra és folyadék pótlásra is jutott idő. De aki kíváncsi volt a néha már omladozó épületek múltjára az is megtudhatta Árpitól, akinek édesapja dolgozott ezen a területen is.
Közben volt, akiben felrémlett, hogy az ördög szántotta hegy legendájában is hallhatta a domb nevét. Amikor az ördög nagy mérgében elhajigálta a saruit, az abból kihullott földből keletkezett a Göntéri-domb és a Siklósi várhegy. A szőlők között, a domb északi oldalán található szerb emlékhelynél tartottunk még egy rövidebb pihenőt, ahol az érdeklődőbbek meg tudhatták a hely és a környéken élő szerb nemzetiség történetét.
