Ritkán jutunk el Belső-Somogyba, egy ebéd utáni sétához messze van, nyáron meg sietünk a Balatonra, nincs időnk itt megállni. Csak az erdők hűvös illatát érezzük az autóból, ha elhaladunk a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet határán. Most a 20 éves Duna-Dráva Nemzeti Park „20 év, 20 túra” programsorozatának nyitányára látogattunk Hosszúvízre.

Nyolcan indultunk, a két autóval gyorsan letudtuk a száz kilométeres utat, negyed 10-re Mesztegnyőre értünk. Megálltunk a volt ferences kolostornál, de zárva volt a templomkapu. Körbejártuk a faluházat, aztán továbbhajtottunk a gyülekezési pontra. Indulás előtt Nemcsok Tamás túravezető bemutatta a jubiláló Nemzeti Park logóját – a zöld kör jelképezi a bennünket körbevevő növényvilágot, a megtört kék vonalak utalnak az égboltra, a Dunára és a Drávára, alakjukkal szimbolizálják a repülő madarakat is. Közülük a réti sas és fekete gólya a legfontosabb védett faj ezen a környéken.

Homokos talajon indultunk a Boronkai patak kiegyenesített csatornája felé, aztán a vízfolyásokkal szabdalt Nagy-gyótai erdő nyiladékaiban haladtunk tovább. Nyílik a mocsári gólyahír, előbújt a medvehagyma, néhány tő virágzó farkasboroszlánt is találtunk. Az egyik elláposodott patakvölgyben ezerszámra nyíltak a tavaszi tőzikék. Bakancsban is járható volt az út, de csizmában lehetett közelebb menni a virágokhoz. A vízfolyás a Balaton felé igyekszik, de a közeli Gyótai halastavak, és a Marcali tározó visszatartja a vizet, védi a területet a kiszáradástól. Felriasztottunk egy rétisas-párt, megálltunk a fekete gólya elhagyott fészeknél. A jelzett utaktól messze, háborítatlan területen vezető túra végén visszaértünk a kiindulópontra, a világ zajától elzárt zsákfaluba, Hosszúvízre.

Hazafelé megálltunk Zselicben, meglesni a virágzó kakasmandikót. A növényzeten látszik, hogy jóval délebbre vagyunk.

Február 20-án Köves-tetőn találkozott a pécsiek és komlóiak csapata.

Az új kilátót sokan nem látták, így szívesen nézték meg, és tartottak egy kis pihenőt. Kicsit sáros volt az út, de nem vészesen. Jól jött az is, hogy a Magyar Zarándokút ezen szakasza hosszan az országúton haladt. A Hársas-forrásnál örültünk az új esőbeállónak. Koszonya-tetőn a Múzeumi-túra résztvevőivel találkoztunk. Árpád-tető volt a végállomás.
Az idő kellemes volt, virágokat is láttunk. Jó kikapcsolódás volt a túra, 31 fő vett részt rajta.

Feketéné Móró Erzsébet túravezető

Az előre jelzett és sokak által már várt Vándorlást az alábbiak szerint szeretnénk megrendezni.

A szakaszbeosztások még változhatnak, de egyelőre ez a terv.

Szállások foglalása folyamatban, étkezést is igyekszünk mindenhol biztosítani.
A csomagok szállításáról és a túravezetésről is gondoskodunk.

Hamarosan jelentkezni is lehet akár az egész Vándorlásra, akár csak egyes napjaira.