máj.
2
máj.
3
máj.
3
máj.
4
máj.
10
máj.
11
Cikkek
Balázs-napi tekergés!
Egész éjjel hallgattam ,hogy esik az eső, így nem is lepett meg, hogy a buszindulás elött 10 percel még csak hárman álltunk a megállóban!
De kitaláltuk, hogy fent a hegyen biztos nem az esőé, hanem a hóé lesz a főszerep! Havas túrára meg egyre kisebb az esély az utóbbi években. Az utolsó pillanatban még volt két befutó + egy felszálló Fehérhegyen , így lett 6 fős a kis csapatunk!
Komlón már a városban is rendesen esett a hó, így ahogy haladtunk felfelé egyre vastagabb és szebb lett. A tájról már nem is beszélve, mert ilyen szép havas napot ritán lehet látni. Nem is tértünk el az eredetileg tervezett útvonaltól. A hó miatt még a sárosabb részek is könnyebben járhatók lettek. Így vidáman , jókedvel értünk át a pincémhez. Ahogy Karcsi mondta, ott kinyitottam a menyországot és egy-egy pohár borral "tetéztük" a mai napunkat!
Nem lett volna szabad otthon maradni !
Nagy Balázs
Képek: Nagy Balázs, Szarka Éva
Balázs-napi "tekergések"
Gyere, várlak !
Útvonal: Komló – Pécs-Somogy
Táv: 12 km – szintemelkedés: 250 m
Találkozás: 7.50-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomáson, a komlói busznál.
Túravezető: Nagy Balázs
Telefon: +36/20/976-5582
Tervezett útvonal (amitől el lehet térni!)
12.9 km, n/a
Kuliszkockák a Keleti-Mecsekben
Reggel korán keltünk, a 6:25-ös busszal indultunk Óbányára, a Balázs által indítványozott geoláda-túrára. A busz gyorsan repített bennünket Óbányáig, közben kivilágosodott, és elindultunk a zöld+ jelzésen. Két forrás is van a Döngölt-árok mellett, ezekhez le kell térni a jelzett útról. Jó helyen tértünk le, de nem emlékeztem, hogy rögtön át kell menni a völgy túloldalára, így feleslegesen csúszkáltunk a partoldalon. Végül aztán átmentünk a 3-kúthoz, arra rádőlt egy fa, de a kifolyócsövet megtalálta a Balázs. A szebbik Hidegkúti-forráshoz nem mentünk vissza, pedig a térkép szerint közel lett volna. Jó 10 éve jártunk erre, legközelebb (ha lesz ilyen) nem vétem el az irányt (vagy felülről indulunk, onnan jelezve van az út a forrásokig).
A gerincre érve gyorsan becserkésztünk a csúcsokat érintő geoláda-sor első állomását a Somos-hegyen. A ládában volt a következő pont koordinátája, ott tudod meg, merre kell menni. Az sejthető volt, hogy környező csúcsokat (összesen nyolcat) járjuk végig, csak nem lehetett előre tudni, hogy milyen sorrendben. Illatos hunyor nyílt mindenfelé, szépek is voltak, de inkább az útvonalra koncentráltunk. Jó hogy öten voltunk, a legtöbb ládát keresni kellett, sokszor nem egyértelmű az útbaigazítás, vagy a koordináta volt pontatlan.
Útba ejtettük a Cigány-hegyet, ott éppen forgattak, tavasszal indul valami sorozat (a kilátókról? hegyekről?). Egy drón bennünket is fotózott a kilátóban.
Az utolsó pontnál láttuk, hogy Mecseknádasd van a legközelebb (az elején azt hittük, hogy Máré-vár felé lesz vége). A piros sávon indultunk visszafelé, előtte megfogtunk egy geoládát a Török mészégetőnél Ibolya kedvéért (de a többiek se látták még a boksát). Elég sáros volt az út, gondoltuk jobb lesz, ha lemegyünk Óbányára. Ott meg tudunk mosakodni a patakban, aztán a műúton már nem leszünk sárosak.
Így is volt, megnéztük, hogy 1 óra múlva jön csak busz, addig bőven kiérünk Mecseknádasdra. Elindulunk gyalog, de hamarosan jött szembe egy busz (Bonyhád-Óbánya). Gondoltuk, hazaviszi a népet, vár egy órát, aztán jön vissza. De nem így volt, megfordult, és jött. Mi stoppoltunk, és mit ad Isten, megállt. Beutaztunk Nádasdra, ott csak 10 percet kellett várni a pécsi buszra. Tökéletes volt a befejezés, ennél jobban nem is sikerülhetett volna!
Jónás István
Fényképek: Jónás István, Nagy Balázs
Téli túra „tavaszias időben”
Téli túra „tavaszias időben” Sikonda környékén
Az eredetileg tervezett túra útvonalát az óriási sár és a „szétbarmolt” földutak miatt, no és a kaland kedvéréért módosítanom kellett. Így Sikondáról indulva a piros sáv jelzésen a Cifra malmot érintve a Kőlyuk barlangig, majd a zöld sávon a Zsidó-völgyben vezetett az útvonal. Innen jelzetlen földúton a sárga sáv jelzésre térve, északnak Vágotpusztára értünk, s ezt követően a Kecske-háton (zöld kör) vissza a kőlyuki betérőig gyalogoltunk. Szekszárdi túratársaink újra megmászták a Palántáki-tetőt és így értek vissza Sikondára.
Fényképek: Nagy Balázs
A túra hossza így 13 és fél kilométer (17,5 km, aki visszatért Sikondán parkoló gépkocsijához) lett, 330 m szintemelkedéssel. 58 túratársammal gyalogoltunk a ragyogó napsütésben, szinte kora tavaszias időben.
Sikondát elhagyva tarvágásos, sáros területen küzdöttük át magunkat, majd a Palántáki-tető felé vettük az utunkat az avarral fedett túraösvényen. A 66. sz úton átkelve a Cifra-malom épülete mellett haladtunk el, hogy mintegy 2 kilométer gyaloglást követően az úton átfolyó, megduzzadt patakocskát leküzdve elérjük a Kőlyuk barlangot. A barlang felfedezésének történetét és a helyhez kapcsolódó mondát is megismerhették az érdeklődők.
Egy kis felfrissülés, tízórai után nekivágtunk a vadregényes Zsidó-völgynek. A kezdetben szűk és csúszós kövekkel borított völgytalp kiszélesedett és eltűntek a hordalékkövek. Kidőlt, hatalmas fák alatt bújtunk és másztunk, de csodálatos látványban volt részünk. A völgy felső részében a hegység e részére jellemző karsztjelenségekkel találkoztunk: egyre több töbör (dolina) került az utunkba. A völgyből kijutva az északi, majd nyugati irányt követve kapaszkodtunk ki a széles útra, amely Vágotpusztára vezetett.
Ebédelést követően a Kecske-háton haladva jutottunk vissza a Bikfa-forrásig, majd a tavak (az egyik leeresztve) mentén vissza a Kőlyuki betérőhöz. Az út során a „koratavasz” növény hírnökeit is megcsodálhattuk: teljes virágzásban pompázó illatos hunyor, szártalan kankalin, hóvirág, sőt sarjadó medvehagyma is lencsevégre (és szendvicsbe) került. A túratársakkal történő beszélgetésből kiderült: pár társunk most túrázott először. Remélem, a szombati túra élményei hatására kedvet kaptak túrázáshoz, találkozunk még velük túráink során.
Schóber József túravezető
Már a Dunánál!
Kék túráztunk!
Terveim szerint már tavaly szerettünk volna eljutni a Dunáig, de ezt csak egy hónapos késéssel sikerült elérni. Az elmúlt hetek a tervezéssel, főleg az időjárás figyelésével teltek el. Még szerencse, hogy a meteorológusok szinte soha nem találják el milyen lesz az idő! Szerintem elég lenne, ha időnként kinéznének az ablakon! Így az utolsó pillanatig vártam a szállás lefoglalására. Pénteken Pécsett leesett egy havi mennyiségnek megfelelő eső így gondoltam minden tiszta sár lesz! Szombatra ugyan némi napsütést is ígértek már.
És mi lett a valóság. Pomázig autóztunk, onnan busszal Csobánkára. A busz várása közben még egy kis havas esős záport is átéltünk, de a túra kezdetére már ragyogott a nap! Csobánka körül még havat is csak itt-ott láttunk, de Dobogókőre 10 cm írt a hójelentés! Így az eleinte kicsit sáros út átváltott havasra és ez igen megkönnyítette a dolgunk! Első látványos rész Pilisszentkereszt előtt a Dera szurdok, Itt már népesebb csapatokkal is találkoztunk. Én ezt a szurdokot már megjártam egyszer ( nyáron) , de most a hideg és a víz együtt sokkal szebbé tette. Pilisszentkereszt ( bélyegzőhely, kocsma ) után megindultunk Dobogókőre . Ez egy húzós emelkedő de szépen , lassan veszi fel a szintet igy nem olyan nehéz megcsinálni !