Güdücre érkezésünk másnapján, sofőrünk pihenőnapján egy rövid túrát terveztem a szomszéd településre, Szárhegyre. Kényelmes sétával mentünk, közben az üdülőtelep szép faházaiban és a fotózásra ingerlő gombák sokaságában gyönyörködtünk. Útközben egy medve veszélyt jelző tábla „tömörítette” a társaságot! A két települést elválasztó dombon átjutva a Ferences rendi templomot néztük meg először. A Lázár kastélyt viszont zárva találtuk, mint kiderült privatizáció utáni örökösödési vita miatt... Mielőtt visszamásztunk volna a tetőre, egy kávéra, sörre, jégkrémre (kinek mi) elmentünk az egykori „Fenyő büfébe”. Itt szerencsére a tulajváltás csak névváltozást eredményezett, „Pálinkaház” lett a neve. Egy kis pihenő után elindultunk vissza a szállásra ahol már készült az aznapi vacsoránk, báránypörkölt képében! Ezt a napot már csak egy vacsora utáni zápor próbálta megzavarni, de nem sikerült, mert a házban folytattuk a beszélgetést.

Koszonyatető környékén megváltozott a zöld sáv jelzés útvonala. A transzformátor állomás kerítése melletti út már annyira benőtt, hogy nem lehet használni, így a jelzett út át lett festve a műútra!

Vár-völgytól Zengővárkonyig a úton!

Igazi nyári nap volt az, amelyen a Baranyai Szent Márton Zarándoklat IV.szakaszát teljesítettük. Abból a szempontból is, hogy a rekkenő délelőtti hőséget nyári zivatar követte. Igazi turistának persze mindenre fel kell készülni, ha túrázni indul, de bevalljuk, hogy a legtöbbünkben lelkifurdalás mentén rémlett fel a régi öregek mondása, miszerint „Télen a tarisznyát, nyáron a kabátot soha ne hagyd otthon!”

Áprily Lajos után szabadon:

Jelentem a Keleti-Mecsekből emberek:
az erdő szép és a fák alatt nem is olyan meleg.
Madarak csicseregnek, lepkék, szarvasbogarak repdesnek,
s az őzek is –bár kissé lelassulva-menetelnek.

Egyszóval érdemes ilyen kánikulában is elindulni, most éppen a Szent Márton Gyalogos Zarándokút IV.szakaszát bejárni. Várvölgytől Zengővárkonyig háromgyönyörű völgyét érintjük, járjuk be a Keleti-Mecseknek. Csörgedező patakok mentén, bővizű forrásoknál megpihenve ,többnyire árnyas erdőben bandukolva járjuk be (470 m-es szintkülönbséget leküzdve) a 16,3 km-nyi utat. A szintkülönbség arányosan eloszlik,nem jelent nagy megterhelést.
Kisújbánya e baranyai gyalogos zarándokút kiindulópontja, szülőhelye, az ottani Szent Márton templom megtekintése a túrasorozat jeles pillanatai közé tartozik.
A reggeli találkozás a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron a 11-es kocsi állásnál 8.45-kor lesz.

A túra egész naposnak számít, a késő délutáni órákban indulunk vissza Pécsre. Fontos a megfelelő öltözék,a fejfedő, (érzékenyebbeknek bogárriasztó krém),a jókedv és a kíváncsiság!

Mindenkit szeretettel várok!

Tóth Klára túravezető

Erdély természeti szépségeinek megismerésére indultunk el július elején. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Ehhez szerintem az egyik népszerű régi dalban megénekelt (Ha volna két életem, ...) is kevés lenne. Csoportunk tagjainak jelentős része a Dráva TSE és a Tenkes TE túrázói közül került ki. Buszunk vezetője most is Löbl Zoli volt. Éjszakai utazással sikerült elkerülni az út felújítások munkálatait és a nappali forgalom javát. Valamint még egy túrát is csinálhattunk az utazás napján. Ez a túra a Székelykőre indult, ezúttal Torockószentgyörgyről. Az utazás fáradalmai és a rövidtávon megtett másfél Zengőnyi szintemelkedést mindenki megérezte ezen a „bemelegítő” túrán. Az elénk táruló kép azonban segített feledtetni a nehézségeket! Talpunk alatt elterülő Torockó látványa megnyugtatással szolgált a fáradt izmok regenerálódásához. A hegyről most is két helyen jöttünk le, voltak Nagy-árok pártiak és az Északi lombos erdő hűsére vágyók is. A ketté „szakadás” későbbiekben sem jelentett gondot, mivel a hegyet ismerő képzett túravezetőből jól álltunk. Az Északi oldalt választók turbánliliomokban és zergeboglárokban is gyönyörködhettek a színes virágszőnyegben. Torockóra érve jól esett egy kis sör mindenkinek, volt belőle sima szőke, barna változat, de citromos is... Szállásunk a Torockón már megszokott Ági-panzió, ahol 2-3 ágyas szobákban voltunk elszállásolva. A túra utáni tisztálkodás és a vacsora közötti időben a településre jellemző házak fotózását és a csúcsmászás okleveleinek megrendelését is elintézhettük. Az esti bőséges étkezést az előttünk álló nap programjának „átbeszélése” követte. Ezután a kevésbé fáradtak tovább ápolhatták kapcsolataikat a nem kevés vendéglátóhely valamelyikében.