Az ENSZ 2003-tól – a 2002-es Hegyek Nemzetközi Éve után – december 11-ét a Hegyek Nemzetközi Napjának nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja tagországainak figyelmét a hegyvidékek, magasföldek jelentőségére, és hangsúlyozza a megkerülhetetlenségét annak a feladatnak, hogy felmérjük országainkban a hegyvidékek adta lehetősé geket és korlátokat, és hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség ez évben csatlakozik a Hegyek Napja programhoz.

2016. december 11-én, vasárnap 11 és 13 óra között a Jakab-hegyen, a kolostorromok melletti esőháznál várjuk azokat a természetjárókat, akik ez alkalomból megtisztelik a Mecsek egyik legszebb hegycsúcsát (a Jakab-hegyre tetszőlegesen, ki-ki a maga választotta útvonalon jöhet fel). A résztvevők a helyszínen egy TOTÓ-t is kitölthetnek szeretett hegységünkről, a Mecsekről. A legjobb megfejtőket szövetségünk februári közgyűlésén jutalmazzuk. Valamennyi túrázó, aki a Hegyek Napja alkalmából felkeresi a Jakab-hegyet, egy – erre az alkalomra készíttetett – kitűzőt kap ajándékba. Szeretettel várunk minden természetbarátot a Jakab-hegyen december 11-én!

BMTSZ elnöksége

A fél nyolcas busszal utaztunk Orfűre, a községházától indult a túra. Mivel hosszú út állt előttünk, a buszmegállóban rögtön elvégeztük a bemelegítő gyakorlatokat. Először a Mecsekrákosi Szent Márton kápolnát néztük meg, aztán Bános felé indultunk a sárga sáv jelzésen. Hangulatos házacskák között értünk a falu szélére. A domboldalon álló, félig földbe épített ház elől csodálatos kilátás nyílik a völgyre.

A Lóri völgyben folytattuk az utat. A patakmederben most alig volt víz, de a fára, kőre rátelepülő zöld moha hangulatossá tette az őszi színeket. A lepketapló is nagy érték, annak, aki szereti a szépet. Van belőle fehér, egészen sötét, de a bársonyos barna a legszebb. És a természet- alkotta szobrok mellett sem lehet csak úgy elmenni. A völgyből kiérve ragyogó napsütés fogadott bennünket. A patakmedren átkelve megnéztük a nemrég felújított Lóri forrást.

A vadászháztól átmentünk a kulcsosház udvarára, itt tartottunk egy kis pihenőt. A zsákokból előkerültek a Mikulásra kapott finomságok is (úgy tűnt, hogy legtöbben pálinkát kaptunk a Télapótól).

Vágotpuszta valamikor a megye legmagasabban fekvő települése volt, ezt mi is érzékeltük a kaptatón fölfelé. De a fák között átszűrődő napsugarak, a pirosló csodabogyó és a petrezselyemgomba hamar másra terelte a figyelmünket. Nemsokára felértünk a faluba. Kiss Lajos bácsi jóvoltából valamikor gyakran jártunk a kúttal szemben lévő turistaházba. Mostanra kihalt a település, csak a „Mecseki Láthatatlanok Nyomában” teljesítménytúra idején népesedik be a környék. A Kecskehát felé folytattuk az utat, gyönyörű napsütéses időben. Felmásztunk a vadlesre, megnéztük a vadetetőt, és kiderült, hogy lepketaplóból sosem lehet eleget gyűjteni. Egy merész rövidítéssel lementünk a gerincről a Kőfejtő kúthoz. Itt csatlakozott hozzánk Pintér Zoli – délre beszéltük meg a randevút, percre pontosan érkezett. Kicsit elidőztünk a meseszép környezetben, lefotóztuk a jégcsapokat, a gímpáfránnyal és aranyos fodorkával borított sziklákat, aztán továbbindultunk a Bikfa forrás felé.

Izgalmas patakátkelésekkel érkeztünk a Kőlyuknál eredő Cserkész forráshoz. A vízmű gátjánál már igazi jéglerakódással is találkoztunk. A Nagy-mélyvölgyben is egyre több helyen csipkézte a vizet jég. A Cirkó forrásnál értük el a Petnyák-völgyet. Itt az Ágnes vízesésnél már alakulnak a jégcsodák. A Melegmányi forrás felé haladva kicsit tempósabb lépésekre váltottunk. Csak a patakátkelések (és a lepketaplók) lassították az iramot. A mésztufa-vízeséshez érve aztán csak álltunk, és bámultuk a jégcsodákat. A vízesés szélén mentünk fel a Janus-arcú sziklához. Az Anyák kútja után elhagytuk a Melegmányi völgyet, elkanyarodtunk a Tripammerfa felé. A Kozári vadászház előtt még megnéztük a Mecsek Egyesület madárodú-oszlopát (1930-ban készült), majd az Andor-forrás mellett elhaladva a zöld kör jelzésen lementünk a Gesztenyésbe. Várnunk sem kellett, máris jött a 40-es busz.

Jónás István (POEÜ)

2016. december 3-án szombaton a Mediterrán Gyaloglóklub 10 km-es túráján 8 db forrás tisztítását végeztük el, 29 fős csapatunkkal.

Védnökölt forrásaink mellett még 4 másikhoz is elmentünk. Mindegyik rendben volt viszonylag, csak a rengeteg avart kellett kipucolni a kifolyások útjából.
A Rigó-kútnál szemetet is szedtünk, mert ott mindig van elszórva hulladék. Ennél a kútnál a medencéből nem folyt át a víz, ezért az eltömődött lyukat is ki kellett tisztítani.
A Bokor-forrásnál az átkeléshez használt fatuskó alá két követ raktunk: így a víz is elfolyik alatta, és eredeti funkcióját is betölti a tuskó.
A Zsolnay-kútnál a kishíd utáni részt kellett jobban kitakarítani a jobb elfolyás végett.
Az Andor-forrás medencéjében megül a koszos víz, hiába pucoltuk ki és tettük lehetővé neki, de visszafolyik és megáll.
Az Anyák-kútja szép, bővízű, ennek ellenére a Melegmányi-vízesés mésztufagátjai teljesen szárazak, kopaszon áll.
A Melegmányi forrás vékonyan, de hoz vizet.
A Jószerencsét-forrás és a Kálmán forrás környezete tiszta, vízhozamuk kevés.

A munkában oroszlánrészt vállaltak: Keresztesné Évike, Krassói József, Sasné Nelly, Madácsi Veronika, Szentmiklósi Zsuzsa, Antalovics István, Bodnár Katalin, Hornyik M. Frida, Bakos Ibolya.

Néhány fotó a lelkes forrástisztító csapatról, s egyben köszönjük szépen minden résztvevő munkáját, segítségét!

Pál Krisztina túravezető

Megjelent a Mecsek Híradó 2016. decemberi száma.

Olvasható, letölthető innen!

Négyen indultunk el a Borbála napi délutáni sétára a Cserkúti templomtól. Előtte lefotóztuk az ádventi látványosságokat, Rudi a rénszarvas aratta a legnagyobb sikert. Először a rekultivált meddőhányó tetejére mentünk fel, onnan élveztük a csodálatos körpanorámát. Az I-es bányaüzem kerítése mellett átmentünk a Kővágószőlős határában található Római villa maradványaihoz. Csemegéztünk egy kicsit a zsebekből és a hátizsákokból előkerült finomságokból.

A Golgota épületei felé haladva megcsodáltuk, ahogy a lemenő nap sugarai bearanyozzák a tájat. Nemsokára a Hadnagy-tavakhoz értünk. Már sötétedni kezdett, el kellett dönteni, merre megyünk tovább. Rövid tanakodás után a hegy felé fordulva követtük az utat, amíg el nem fogyott. Egy szerencsés kimenetelű bozótharc után elértük a piros négyzet turistajelzést. Innen már egyszerű dolgunk volt, Bia ismert egy rövidítést, ami a Jubileumi kereszt alá vezet. A szikla tetejéről visszanéztünk az esti fényekben tündöklő falura.

A Babás szerkövek után lefele indultunk a Bia sziklája felé. Túravezetőnk rögtön be is mutatta, hogy miről kapta nevét a szikla. Macskaügyességgel mászott fel rá. Innen már a gravitációra és Bia helyismeretére bíztuk magunkat. Nem is csalódtunk, az ádventi gyertya gyújtására értünk le a faluba. Rudi kivilágítva várt bennünket.

Jónás István