Szövetségünk egyik nagy rendezvénye volt az elmúlt héten. Augusztus 16.-20 között szervezésünkben közel 30 fő gyalogolta végig a Mecseki Zöld útvonalát 5 napon keresztül. Fehér-kút, Orfű, Magyarszék, Várvölgy szálláshelyekkel tettük meg a több mint száz kilométeres utat. Volt aki ilyen távolságot még soha nem gyalogolt le.
Az ország sok helyéről összegyűlt túratársakkal nagyon jól éreztük magunkat. Az időjárás is kegyes volt , mindössze az utolsó napon kaptunk egy kis esőt.

Reméljük jővőre is találkozunk!

 Képek:

Kellemes nyári reggelen indultunk az Orfű-Abaligeti elágazástól az V. Múltidéző túrára.

A vásáros úton haladtunk, majd letértünk a jelzett útról és töbrök közt haladtunk párhuzamosan a Körtvélyesi - vőlgyel. Lassan ereszkedtünk le a patak medréhez, majd azzal párhuzamosan haladtunk felfelé a szép bükkös erdőben a Bögrés-kútig. A forrásnál lehetőség volt hűs tiszta ivóvizet vételeznünk. Tovább haladva felfelé többször kereszteztük a kis patakot, majd egy szép fiatal erdős szakaszon haladva elértük a Pipás-forrást.

A forrás történetének ismertetése után egy kis emelkedőn feljutva elértük a piros sávjelzést melyet követve hamar elértük a Magyarok kunyhóját. Itt mindenki kényelembe helyezte magát a kiépített pihenőnél és elfogyasztotta ebédjét. A pihenés után a Magyarok kunyhója történetének és az emlékoszlop jelképeinek ismertetése következett, mely már az elhelyezett információs táblán is olvasható volt, melyet a Mecsek Egyesület Munka Osztálya készített.

Megemlékeztünk a múlt eseményeiről és egy nemzeti színű szalagot kötöttünk az oszlopra tiszteletünk jeléül. Innen a friss szépen festett piros és zöld sávjelzésen haladtunk tovább, majd később már csak a piros sávjelzést követve értünk a Jancsi-forráshoz, a Fenyves-forráshoz, majd a közeli Négybarát-forrásnál álltunk meg egy kis megemlékezésre. Innen már szépen lefele haladva elértük a Farkas-forrást majd az Éger-völgyben egy csoportkép elkészítéséhez a nagy tűzrakó mellett felsorakoztunk.

A túrán 22 fő vett részt.

Baumann József túravezető

Július 29-én a reggel még hűvös volt, friss levegő fogadta rendezőgárdánkat a Kardos úti kulcsosháznál. A túrázók közül többen a rajtidő előtt érkeztek, bízva abban, hogy a távot még a kicsit hűvösebb, délelőtti órákban teljesítik. Nem vártuk meg a 7 órai harangszót. Aki ott volt, elindulhatott. Leírás, térkép a kézbe, s irány az erdő! Még 10.15-kor is elindítottunk két túrázót, akik igen messziről jöttek, nem tudták pontosan kiszámítani az érkezést.

A 115 induló az ország különböző tájairól érkezett: Szekszárd, Kiskunhalas, Baja, Komló, Makó, Dombóvár, Kaposvár, Nagyharsány, Bonyhád, Nagyberki, Kaposszerdahely, Bóly, Kozármisleny, Pomáz, Dunaszentbenedek, Kalocsa, Vértessomló, s természetesen baranyai helységek is szerepelnek a nevezési lapokon. A 30km-en 51-en, a 15 km-en 64-en indultak, s mindannyian be is érkeztek bőven a szintidőn belül. Mindössze ketten „tévedtek el”, s hagytak ki egy szakaszt, és 3 ellenőrző pontot a 30km-es útvonalból, de ők is szép helyeken jártak!

„A Dunától a Dráváig” IV.szakasz

Útvonal: Máriakéménd – Szederkény – Kiskassa

Táv: 18,5km – Szintemelkedés:150m

Találkozás: 6.00-kor a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron. ( Máriakéméndre érkezés 7.01-kor) A gyalogtúra 7.15-kor indul a kegytemplomtól.

Útközben vízvételi lehetőség nincs!!

Hazaindulás Kiskassáról 14.29-kor, Érkezés Pécsre 15.27-kor.

Az autóbusz viteldíja odaútban 560 Ft, vissza 465 Ft teljes áron.

Túravezető: Balázsy Péter  (telefon:+36/20/324-9029)

A természet és a Mecsek szeretők csak egyszerűen Pista bácsinak (Molnár István) szólították, aki jellegzetesen egyszerű öltözékében, kalapjában évtizedekig járta a Mecsek turistaútjait, és azon fáradozott, hogy minél több emberrel szerettesse meg a Mecseket.

1918. november 20-án született a felvidéki Nyitrán, ahonnan rövidesen szeretett városába Pécsre került. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumba végezte amelynek szellemisége élete végéig végigkísérte.
Erdőmérnöki oklevelét 1942-ben Sopronba szerezte meg. Az egyetemmel és annak oktatóival, professzoraival szoros kapcsolatot tartott. Több alkalommal mecseki tanulmány utat vezetett a hallgatóknak.

Erdőmérnöki munkáját 1942-ben Nagybányán és Zilachon kezdte. Majd 1942-ben katonai szolgálatra vonult be. A háború után 1947-ig orosz hadifogságban volt mely lelkét megtörte, de a munkakedvét nem vette el. Hazatérése után a pécsváradi, majd a zobákpusztai erdészetnél, 1950-től az árpádtetői erdészetnél dolgozott.
Nyugállományba vonulásáig a Mecseki Erdészet munkatársa volt, különböző területeket ellátva. Nyugdíjazásakor „Kiváló Munkájáért” miniszteri dicséretben részesült.

Széleskörű társadalmi tevékenységet végzett.
1954-től 20 éven át OEE Baranyai Csoportjának volt a titkára. 1958-ban sikeresen szervezte meg a hagyományos Erdészeti Vándorgyűlést.
Már az 1970-es évektől foglalkozott az erdők közjóléti szerepével, az erdők sokrétű hasznosíthatóságával a kulturált pihenés érdekében. Szorgalmazta a pihenőhelyek kialakítását, a turistautak fejlesztését.
A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Mecsek Egyesület tagjaként a mecseki turistautak egyik kijelölője és építője volt. Ismerte a Mecseket, mint a tenyerét. 12 éven át lektorálta a Mecsek térképet a Cartografia vállalat felkérésére.
Többedmagával 1987-re összeállította a Mecsek forrásainak kataszterét, mely több mint 400 forrás, kút, csorgó helyét rögzíti.

1974-ben a megalakult MME alapító tagjaként összeállította Baranya madárvilágának bibliográfiáját, melyhez személyes feljegyzésein kívül összegyűjtötte a nyomtatásban megjelent valamennyi baranyai madáradatot. Részvett az Európai rendszeres madármegfigyelő monitoring programba.

Természetszeretete motiválta az emberekhez való viszonyát is, sok barátja volt.
Munkáját becsületesen, önzetlenül végezte. Családját, szüleit , testvéreit mély szeretettel óvta , védte.

Hitét is a természetszeretete vezérelte, a Mecsek erdőit tartotta Isten legszebb templomának.

Halálának 10. évfordulóján emlékét megőrizve álljon itt ez a pihenő.

Fogadjátok szeretettel.