Kikönnyezte magát az ég a hét elején, szombatra már igazi kirándulóidő ígérkezett. Régi „adósság" törlesztésére érkeztem a Papi Pipa teljesítménytúrára, eleget bóklásztam már a környéken, de így egyben most először jártam végig az utat. Nagyjából tudtam, hogy hol mi vár rám, de új élményekkel is gazdagodtam. Ezért érdemes a Zselicbe jönni, többnyire a sáros vagy poros arcát mutatja, aztán előrukkol valami csodálatos szépséggel.

Igazi túrázásra való időben gyűltek össze a Magyar Természetjáró Szövetség tagszervezeteinek képviselői, hogy közösen megünnepelhessék a 25. Természetjárók Napját.

A hagyományok szerint a negyedik harangkongatás után déli 12 órakor kezdődött az ünnepség. Papp János vándor-színész felkonferáló beszéde után Thuróczy Lajos, az MTSZ tiszteletbeli elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és bemutatta a Semmelweis Ignác Humán Szakképző iskola diákjait, akik korabeli ruhákba öltözve színesítették a turista közönséget.

Üdvözlet Vancouverből

Mindenkinek  üdvözletemet küldöm Vancouverből.

Egy keveset a városról:

Vancouver város valamivel több, mint félmillió lakosával a Fraser folyó és a Burrard-öböl közti félszigeten található, a belváros pedig az öbölbe nyúló kis félszigeten helyezkedik el. Don José Narváez volt az első, aki feljegyzést készített a mai város tengerpartjáról, majd George Vancouver kapitány érkezett, aki az északnyugati átjárót keresve 1792-ben behajózott a Burrard-öbölbe. Felmérte és feltérképezte azt a területet, ahol ma a belváros fekszik, és a különböző területeknek angol neveket adott. A 19. század elején megérkezett a Hudson's Bay Company, majd jöttek a szőrmekereskedők és az aranyásók is megérkeztek 1858-ban.