Bátaapátitól dél-nyugatra a K jelzésről leágazó KO jelzésen két irányból is megközelíthető. Az egykori Üveghutai erdészháztól jó egy km-re található a völgytalp kezdetén. A kútgyűrűből foglalt, gránittal fedett építmény kifolyócsövén nem mindig van vízjelentkezés, helyette inkább a patak mederből történik a vízleadás. Az építményen a márványtáblán a felirat: A márványtáblán a felirat: TURISTA alatta FORRÁS alatta 19 tölgyfalevél szimbólum 79.

A Nyáras-völgyben, ahol a K∆ jelzés vezet, a Szúnyog-forrástól kb. 500 m-re a Virágos-völgy irányába, a kövesúttól - ahol a réten a magasles látható - kb. 200 m felfelé, egy bekerített terület mellett található a forrás a rét felső harmadában. Az útról egy KO jelzés hívja fel a forrásra a figyelmet. Mészkőből falazott foglalással építették ki, a kifolyócső felett megtalálható a márvány névtáblája is. Vízhozama 2-6 liter/perc értékű. Nevét a terület gazdájának kutyájáról kapta, melyet Vacaknak hívtak.

Kisbattyántól délnyugatra a 316-os magassági ponttól nyugatra található forrás. A vadászház közelében fakadó forrás megközelítése a Kisbattyáni bekötőúttól a lovarda irányában kb. 1,5 km-re lehetséges. Az 1960-as évek elején építették ki téglából a forrást, melyet vadászok használnak. Kifolyócsöves tábla nélküli forrás. Állandó kifolyású forrás, a vízhozam 5-20 liter/perc érték között változik.

A forrás Ág településtől dél-keletre, kb. 1,5 km-re található a P+ jelzés közelében. A forrás a vadász-lak alatt kb. 25 m-re található a völgytalpon. A forrás két kútgyűrűből felépített építménnyel rendelkezik, az alsó kútgyűrű ki van vágva, így a víz szabad kifolyása itt történik. Valamikor a kútnak vasfedőlapja is volt, ez sajnos már hiányzik. A forrás hozamai 1-7 liter/perces érték között változik, vize merítéssel vételezhető. A forrástól lejjebb egy kis vízesés is található, környezetében több apróbb, esetenként vasas megjelenésű forrásmező is ismerertes. A forrást egykor a vadászlak vízellátására foglalták.

A Farkas-árokba északról becsatlakozó völgy aljában, annak nyugati oldalán, közvetlenül a völgytalpon, a Lapátvár nevezetű területrész alatt található. A K+ turistaúttól 50 m-re található, ide a KO jelzés vezet be. A forrás egy foltszerűen található forrásmészkő előfordulás peremén jelentkezik. A forrástól délre mintegy 3-6 m-re szintén mésztufán át kiszivárgó, alacsony hozamú forrást lehet felismerni, mely korábban sokkal bővizűbb lehetett, ha ilyen nagy mésztufadombot hagyott maga után. Jelenleg már csak az aljában történik vízmegjelenés. A forrást 2002-ben Tasnádi János újította fel. A forrást bányászjelképpel ellátott feliratos kőtömb jelöli. Két kifolyócsövén folyik a víz. A forrás hozama 5-25 liter/perc értékek között változik.

Hosszúhetény keleti határában fakadó, a helybeliek által régóta használt, foglalás nélküli természetes módon kilépő merítős, kifolyós forrás. A víz egy nagy bükkfa gyökerei közül folyik ki, és egy mesterségesen kialakult medencében gyűlik össze. Szépen látható a márgás rétegeknél a gyökerek közül befolyó forrásvíz. A forrás vízhozama 1-6 liter/perces értékek között változhat. A forrást 1996-ban a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. sz. Általános Iskola Vagabund természetjáró csoportja kitisztította és fatáblával jelölte. A faragott névtábla tábla Niebling Károly fafaragó művész munkája. Környezetében több forrásmező is ismeretes. A forrás kifolyását 2009-ben megújították és medencéjét az alapkőzetig telejsen kitisztították.

A Szalacskai-erőben a szőlőhegy keleti oldalának egyik metsződésében a Pap-gödör elnevezésű völgyben ered. A földsáncon vezető korláttal ellátott lépcsősoron juthatunk le a forráshoz. Téglából kiépített bővizű, merítős forráskút. Vízhozama 6-18 liter/perces értékekkel jelentkezik. Névtáblája nincs a forrásnak. Az erődített városnak helyet adó fennsíkot egy nagyobb völgy vágja ketté. A földvár határa itt nem esik egybe a fennsík peremével; a vár területét itt megnövelték a völggyel. A völgy száját magas sánc zárta el, amely nagyrészt ma is követhető. Valamikor a forrást az erőd lakói használták. Pap-forrásnak is nevezik.

Zobákpuszta és Hosszúhetény közötti közlekedési út hajtűkanyarja alatt található a forrás. A Kövestetői autóbuszmegállótól a K jelzésen át közelíthető meg. A vízkilépés a völgy jobb oldalából jelentkezik. A mély eróziós völgytalpon jelentkező forrást foglalták, melynek során támfalas felépítményt alakítottak ki. Innen egy vascsövön át történik a víz kifolyása. A forrást Csokonay Sándor irányításával foglalták 1967-ben a Vasas Elektromos természetjárói, a köves-tetői turistaház vízellátását segítve ezzel. A forrás közepes vízhozamú 1-25 liter/perc között változik. Száraz időszakokban előfordulhat, hogy elapad. A forrást 2006-ban a Mecsek Egyesület felújította, a törött névtáblát új márványtáblára cserélték.

Husztóttól délre-nyugatra, a vasút mögött a régi viadukt tartópillére alatt található. Egy kiépített alagúton kell átmenni, és a végénél balra van a forrás tíz méterre. Betonozott erős támfalakkal, kifolyócsővel és alatta vastag vasráccsal van ellátva. A forráson nincs névtábla elhelyezve. Vízhozama 6-10 liter/perces értékeket mutat. Az alagúttal szemben szintén jelentős vízfakadás látható az oldalban. Az alagút alján végig mésztufa kiválás figyelhető meg.

Orfű külterületén fakadó forrás, mely a Vízfő-forrásbarlang száján át távozik. A Z jelzés mellett található. A Mecsek legnagyobb vízhozamot produkáló forrásaként ismert. A Vízfő karsztterületéről táplálkozik. Vízgyűjtőjén számos zsomboly, akna és barlangrendszer húzódik. Jelenleg a barlangban egy mesterségesen kimélyített és kibetonozott tó található, kb. 5-6 méter átmérővel. Vízfolyást csak nagyobb vízhozamok esetében figyeltünk meg, a bejárati szifonon kiáramló víz egyébként a járattalp alatt mozog. A barlang bejárata mesterségesen kialakított.

A Hidasi-völgyben található, a K jelzésről a KO jelzés vezet a forráshoz. A forrás a patak déli oldalán van. A forrást 1993-ban építették ki Wein György geológus emlékére munkatársai. A forrásról elsőként Wein György közölt adatokat az 1950-es években. Akkoriban jelentéktelen hozamú vízkilépés volt. Megfigyelései szerint olyan alacsony hozamokkal jelentkezett a forrás, hogy csak megemlítésre volt méltó. Jóval nagyobb jelentőséget tulajdonított a közeli Pius-forrásnak, mivel annak akkori kifolyása sokszorosa volt a jelenleginél. Mára a Wein György-forrás a völgy egyik legnagyobb forrásává vált. A fehér színű mészkövekből épített forrás kifolyócsöve felett látható a szürke gránit névtábla. Csapadékosabb időszakokban a víz a foglalás oldalán is jelentkezik. Hosszú száraz időszakokat követően a kifolyócsövön már nincs vízjelentkezés, hanem attól lejjebb 6 m-re tör elő a talajból. Az alsó forrás minium hozama 3 liter/perc. Foglalása előtt természetes módon egy barlangocskából lépett ki a víz. A barlangi patakocska medrében korábban sarkos és koptatott kőzettörmelékek mellett vulkáni kőzetek kavicsait is meg lehetett találni. Szélsőséges vízhozamokat produkál, vízhozama 0-400 liter/perc között változhat. A forrást 2009-ben Biki Endre Gábor újította fel.

Wein György(Bp., 1912. aug. 26. - Bp., 1976. dec. 12.): geológus. Egy.-i tanulmányait 1930-34-ben Bp.-en, Bécsben és Debrecenben végezte, 1934-ben Debrecenben tett doktori szigorlatot. Előbb az Eurogasco szénhidrogénkutató vállalat alkalmazta, majd Debrecenben tanársegéd (1935) s a Földtani Intézet megbízásából több mo.-i hegységben térképezett. 1939-1943 között a Földtani Intézet geológusaként Kárpátalján és Erdélyben dolgozott, utóbb a Budapesti Ásványi Nyersanyag-értékesítő Korlátolt Felelősségű Társ. (Kft) alkalmazottjaként ugyanott nyersanyagkutatásokat végzett. Közben rövid ideig tanársegéd volt Bp.-en. A Tőzegkutató Intézetben a hazai tőzegelőfordulásokat térképezte, 1949-ben Komlóra került, ahol a Szénbányászati Trösztnél, majd a Mélyfúró Vállalatnál dolgozott 1956 végéig. Ekkor a pécsi Uránércbánya Vállalat főgeológusává nevezték ki. Bizonyíthatatlan vádak alapján eljárás indult ellene, fél év után szabadult, ismét a Földtani Intézetben dolgozott: ismét a Mecsek kutatásával foglalkozott. Rétegtani, területismertető, nyersanyagkutatási, hidrogeológiai, az utolsó 15 évben főleg szerkezetföldtani kutatásokat folytatott, földtani térképeket, térképmagyarázó kéziratos jelentéseket készített. Nyomtatásban 53 szakcikke jelent meg. - F. m. A Mecsek hegység hidrogeológiája (Földr. Ért., 1952); Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete (Földtani Közl., 1967); A Budai hegység szerkezetalakulása (Földtani Kutatás, 1974). - Irod. Szalai Tibor: Wein György emlékezete (Földtani Közl., 1977).