Az Orfűi Balázs-hegy északi oldalában lévő, jelentős hírnévvel rendelkező, időszakos karsztforrás. Megközelíthető a SO jelzésen. A forrást éveken át folyamatosan figyelték, hogy a szűk barlangos forrásszájon át milyen rendszerességgel történik kifolyása. Vizsgálták, hogy működése összefüggésbe hozható-e a korábbi időszakokban történt csapadékhullással. Az itt elhelyezett regisztrációs műszer szerint a forrásszájon olyan vízkitörések történtek, melyek a forrás teljesen önálló, sajátos működésére utalnak. A triász mészkőben kialakult, nem feltárt szifonrendszerben a karsztvíz olyan szinteket érhet el, melynek következményeként időszakosan megindulnak a vízkitörések. A kifolyások igen intenzíven indulnak meg, majd fokozatosan csökkenő tendenciára váltanak. Működésének huzamossága is egyedi, pár perctől akár napokig tartó is lehet, így hidrogeológiai szempontból igen ritka természetes jelenség. A forrás mellett régen Melocco Miklós sárkány szobra állt, de sajnos vandálok összetörték.

A népmonda is magyarázatát adja a különleges természeti jelenségnek: Régi időktől kezdve élt a sárkány ezen a vidéken. Ha előbújt földalatti barlangjából, rémülten futott minden ember haza. Egyszer, mikor a sárkány aludt a barlangban, óriási vihar kerekedett. A hatalmas erejű szél egy sziklát görgetett a barlang bejárata elé. A sárkány hiába feszítette neki hátát a nagy kőnek, hogy elgörgesse, nem járt sikerrel, azonban a feszegetéstől a föld megrepedezett és az esővíz befolyt a réseken, majd újra és újra felfreccsent, ahogyan emelgette a sziklákat a sárkány. Azóta sem tud kijönni a napvilágra a szörnyeteg, de amikor ébren van, megfürdik a föld mélyén lévő tavacskában. Ekkor kinyomja a vizet, hogy megindul a forrás.

Sásdtól délre Hörnyék nevű lakótelep közelében a Felső-Sogó nevű erdő szőlőhegy felőli végén található. Megközelíthető a szántóföldek között haladó vasútvonal felől induló erdei földesúton is a vízfolyást követve. A forrás kis patakot táplál, mely folyását követően az erdő kezdeténél már elnyelődik, így az a szántóföldeket már nem éri el. A forrás kútgyűrűből van kiképezve, és palatetővel van lefedve. Kifolyócsövén állandó hozamok jelentkeznek 2-5 liter/perces értékekkel.

A Somos-hegy északkeleti lejtőjén kilépő foglalt, merítős forrás, amelynek foglalása nyitott negyed gömbre emlékeztető. Megközelíthető a P+ és S+ jelzésű útvonalakon. A forrás névtábláján a következő felirat olvasható: SOMOSI-KÚT 1934 IN MEMORIAM PINTÉR JÁNOS. A forrás szélsőséges hozamokat is produkálhat, mivel néha nemcsak a foglalásból, hanem mellette és felette is megjelenik a víz. A jura időszaki malm mészkőből kilépő 2-80 liter/perc értékkel kilépő vízből jelentős mennyiségű mészanyag válik ki, melynek vastagsága az 5 m-t is meghaladja. A foglalásnál megjelent vízből a lejtőn a völgytalp felé haladóan folyamatosan válik ki a mésztufa (gyenge bekéregződés formájában), majd a patakocska fokozatosan elnyelődik a korábban kivált igen laza, szinte teljesen szétesett állapotú mésztufában. A vízmosásos völgytalp peremén viszont ismételten megjelenik az elnyelődött víz három egymással azonos szintben lévő, közel egyforma hozamokat mutató forrás alakjában. A források alatti eróziós völgy déli falán ismerhető fel leginkább a korábban képződött mésztufadomb megmaradt részlete, miután a jelenlegi kiválás intenzitása alatta marad a korábbinak. A forrást 1934-ben Pintér Lajos erdőmérnök foglalta Pintér János emlékére, aki a Zobáki erdőgondnokság vezetője volt.

Kaposvártól délre, a Töröcskei-tó felől érkező P jelzésen érhető el. Az úttól mintegy 40 m-re található, innen a PO jelzés vezet hozzá. Egy zöldre festett betontömbből foglalt forrás, melynek aljában egy félköríves lyukból történik a kifolyás. 1983-ban építették ki a Somogy megyei természetbarátok. Felirata nincsen. Gyér vizű forrás, mely estenként el is apadhat. Sajnos jelenleg el van iszaposodva.

Patacs északi részén a Süle-völgyi-patak partján hétvégi házak között található. A P∆ jelzésről lépcsősoron juthatunk le a forráshoz. A jelzett úttól 35 m-re van. A fedőlappal lezárt kútaknán nagyméretű kékre festett Norton szivattyús kút működik. A forráskútnak időszakos jeleggel kifolyása is van, ami egy műanyagcsövön keresztül juthat a patakba. Szárazabb időszakokban a kútból nyerhető víz. Régen Kis-kútnak is nevezték.

A FORRÁS VIZÉNEK FOGYASZTÁSA CSECSEMŐK ÉS TERHESEK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

Pécsett Erzsébet-telepet elhagyva Mészégető után a Marx úton találjuk meg a forrást. Nemcsak saját vízgyűjtő területéről, hanem a közeli karsztos területről is kap részbeni utánpótlást. Felszínre lépésének nem azonos a jelenlegi foglalást jelentő helyszínnel, mivel a kifolyás helyétől nyugatra, annál több m-rel magasabb helyzetben, magánterületen van a forrás eredeti foglalása. Archív információk szerint több állandó vízjelentkezési helyet foglaltak, melyeket egy vezetékbe kényszerítetten vezettek el a jelenlegi helyére. A vízhozam 15-20 liter/perces értékek között változnak. A távolabbi foglalást és a karsztvízből történő utánpótlást támasztja alá az a tény, hogy a közeli kőbányában több méteres kemény forrásmészkő roncsok ismeretesek.

A kútnak nagyon régi története van. Ehhez a török korba kell visszamennünk, hogy megismerjük a népmondát. A környék ura Ali basa volt. Egyszer a főbasa hazarendelte Ali basát Törökországba, mert harácsolásának híre eljutott hozzá. Ali tudta, hogy a főbasa nagyon szereti az aranypénzt. Elhatározta, hogy aranyait nem viszi haza, hanem valahol elrejti itt a környéken, hátha még visszajöhet értük valaha. Kieszelte, hogy az a hely lesz a legkevésbé gyanús, ahol a legtöbben járnak. Ali ekkor kitömette az elpusztult szamár bőrét. Felvágta a szamár hasát és gyorsan belevarrta az összes kincsét. Ezután odavitette a forrás fölé egy széles kőtalapzatra. Másnap a basa elindult Törökországba, de útközben megtámadta egy rabló. Kifosztotta és elszedte írásait is. Ezek között volt egy, amelyik a kitömött szamárról szólt. Évek múlva járt itt Pécsbányán egy török, aki kitömött szamarat keresett egy forrásnál. Az itteniek megmutatták neki a forrásnál a szamarat. Sírva kérte a bírót, hogy adja el neki a szamarat, mert az szerencsétlenül járt nagybátyjáról az utolsó emlék. Mivel nem szerették a basát, ezért elfogadták az ajánlatot és egy szamárbőr áráért odaadták neki. Hamarosan érkezett egy levél, melyben ez állt: Ti magyarok, nagyobb szamarak vagytok, mint a kitömött szamár volt, mert annak hasa tele volt színarannyal! Az itteniek mérgükben ledöntötték a kőtalapzatot és az út másik oldalára vezették át a forrást. A kovács, aki a legjobban ellenezte, hogy eladják a kitömött szamarat, szamárfej formára csinálta az új forráshoz a kifolyót. Mindez régen feledésbe merült volna, ha a Szamárkút neve nem maradt volna meg hírmondónak.

A FORRÁS VIZÉNEK FOGYASZTÁSA CSECSEMŐK ÉS TERHESEK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

Szálka településtől délre található forrás, mely a rétről a vízmű-háztól induló földúton érhető el. Gránitból foglalt kifolyócsővel és névtáblával ellátott forrás. A márványtáblán a felirat: SZARVAS alatta KÚT alatta 19 tölgyfalevél szimbólum 79. A forrás kedvenc pihenőhelye volt már herceg Batthyány Fülöpnek is, aki a szálkaikak földesura volt az 1800-as évek első felében. A mai napig közkedvelt kirándulóhely. Gyér vizű forrás, hozamai 0-5 liter/perces érték körül jelentkeznek.Vize kis patakként indul el, de az fokozatosan elszivárog a talajban.

Pécsvárad határában, a Dombay-tó közelében található a forrás a Szász-völgyben. A forrás a vasút közelében, a magas jegenyefák alatt egy kis völgyben ered. A vasút építői foglalták 1933-ban. A forrástáblán a MÁV elenevzés és az 1933-as dátum szerepel. A forrás homlokfala téglából és betonlapokból lett kiképezve. Három beton lépcsőfok vezet a kifolyóhoz. A kifolyó 5 cm átmérőjű vascső. Vízhozama 20-50 liter között változik. A víz egy szögletesen kiképzett beton medencébe folyik, melynek a meder felőli oldala nyitott. Szép gondozott a környezete, így sokan felkeresik finom vizéért.

Az Abaligeti úttól északra kiágazó (P+ jelzés) Kis-mély-völgy legfelsőbb helyzetű foglalt forrása. Kifolyása állandó, csapadékos időszakokban, már nem elég a kifolyatásra szánt cső, ilyenkor a támfal két oldaláról is csorog le a víz. Vasajtóval is ellátták, hogy a foglalás belsejébe betekinthessenek. A kőfalban látható a forrás márványból készült névtáblája, melyen tölgyfaág szimbólum található. Ez a tábla 2007-ben készült, mivel az eredeti réztábla már korábban eltűnt. A forrás egyik oldaláról a másikra egy kis kőhídon juthatunk át. Vízhozama 0,2-50 liter/perc értékek között változhat. Csak nagyon hosszantartó szárazság után apadhat ki.

A Sín-gödör nevezetű völgy felső részén, a PO és Z+ jelzésű turistautak találkozásában, a völgytalpon található. A kifolyócsöves forrás vize egy kör alakú kis betonmedencébe, folyik, majd onnan a patakba távozik. A cső fölött egy hatalmas mészkőtömbben látható a vésett márványtábla. Bővizű és stabil kifolyású forrás, melynek vízhozama 10-25 liter/perc érték között változik. A forrás névtábláját Csokonay Sándor véste, de már az ez előtti időkben is ismert és hasznosított forrás volt, ugyanis már az 1918-as Mecseki útmutató is említi.

Pécsett a Bagoly-dűlőben található. Az ajtó feletti fülkében Nepomuki Szent János 19. századi homokkő szobra áll. A szoborfülkét korábban Egyedi Antal és Mezővári Antal kőművesmesterek újították fel.

A dombóvári szőlőhegyen (Szekcsői-szőlőhegyen) a Szent Anna kápolna mellett található forráskút. A kápolna előtti úton vezet a P sáv jelzésű turistaútvonal. A téglából épített boltíves forrás medencéje nyitott, abból a víz a kifolyócsövön át távozik. Az építmény tetején egy kereszt látható.

A homlokzaton az alábbi felirat áll: "Szent Anna könyörögj érettünk." A kút belső falán márványtábla áll a következő felirattal: "Isten dicsőségére javította Vörös József, Dombóvár 1938-ban."

A kápolnát 2004-ben, a forrást legutóbb 1993-ban újították fel.

Pécsett, a Középgyükés út 28. sz. ház közelében, attól nyugat-délnyugati irányba, a jelzett épülettől keletebbre szőlők és gyümölcsösök között található a forrás, melyhez a telkek közötti gyalogösvény vezet. Nevét a közeli Bertalan-kápolnáról kapta. Zárt, aknás kútszerű foglalása van, melyen egy vasajtó kinyitásával betekintést nyerhetünk a vízgyűjtőtérbe. A felépítmény előtt kéziszivattyús kút, míg a foglalás tetején a névadó szobra látható. A több aknát is magában foglaló foglalásból nincs állandó túlfolyás. A Misina tömbjének keleti oldalán felső-triász időszaki homokkő és aleurit előfordulása ismert, mely a forráskút felszíni vízgyűjtőjét is alkotja. A rétegsorozat az anizuszi emelet rétegeire települt, melyben változó mértékben karsztosodott részletek találhatók. A kifolyó víz a kéziszivattyús kút előtt folyik ki egy csőből, és a völgytalp felé gravitál. Az árokban elhelyezett kifolyócsőből érkező vízhozam 5-20 liter/perces értékek között mozoghat.

A forrás Mánfa, illetve Magyarszék felől is megközelíthető a Mecseki Zöldtúra útvonalán. A Z jelzésű turistaúttól kb. 150 métert vezet be az erdőbe a ZO jelzés a forrásig. A terület neve Szent Imre-rét vagy Csonka-rét, a mögötte lévő erdő neve: Szent Imre-erdő. A forrás kiépítése régebben egy betonból épült ciszterna volt. 2004-ben a forrást, mivel az rossz állapotban volt Baumann József és segítői felújították. Új falazatot és kifolyócsövet építettek a forrásnak.  A márványból készült vésett márványtábla alatt egy kereszt látható. A Szent Imre-forrás mellett a középkorban egy falu állt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. Templomának helyén egy kereszt látható, ahová egykor szemfájós betegek zarándokoltak, gyógyulást remélve. A forrás vízhozama alacsony (2-3 liter/perc), de kiegyenlített.

Szék (ma Magyarszék) és Mánfa között két elpusztult település létezett Szentimre (népiesen Szentimrő) és Monaj. Mindkettőnek jelentős szerepe volt az Árpádok korában. Szentimrő forrása a pásztortársadalom idején áldozó helye lehetett a környéknek. A keresztény korban templom is épült ide. Mágikus hiedelmek fűződtek ehhez a helyhez. A középkorban és még a 20. század elején is ide járt a nép esőért könyörögni. 1845-ben Haas Mihály említi, hogy ezen a helyen gyógyulást remélnek az ide zarándokló "hideglelősök". Mánfáról és Budafáról még az 1920-as években is ide hozták a nyomorultakat. A közeli keresztnél gyógyulásukért imádkoztak, és ruházatuk egy-egy darabját (pl. inget) a közeli tölgyfák ágaira aggatták a gyógyulás reményében, illetve a hála jeléül. 

(Forrás: 1971-ben megjelent Városunk Komló című könyv)

<

Palé központjában, a templommal szemben található forráskút, melyet a helyiek régóta ismernek. Mészkőből foglalt boltíves, kútszerű forrás, névtáblával ellátva. A boltív tetején kis kereszt látható. A forráskút hozamai 0-3 liter/perces vízhozamot mutatnak, így a nagy aszályban előfordulhat a kiapadása. A forrást 2008-ban foglalta a Mecseki Erdészeti Zrt. Sásdi Erdészete. A tervezést Horváth Péter Brúnó, a kivitelezést Nagy Imre kőművesmester készítette.

A települést 1327-ben említik először "Pauli" néven, ami a Pálból ered. A törökvész után tolnai németekkel telepítik be a falut. Védőszentje Szent Imre, innen kapta a forrás az elnevezését.