A forrást a P jelzésen a Máré-vártól keletre találjuk a Vár-völgyi geológiai tanösvénynél. A völgytalpnál keskenyebb medret kialakító patak közvetlen közelében, annak jobb oldalában jelentkezik.  Mellette kiépített pihenőhelyet találunk. Lépcsőn lehet a forráshoz lejutni. Vízhozama 12-50 liter/perc értékű, de a vízhozamok döntő többsége a kifolyócsőtől független helyszíneken jelentkezik. A kifolyócső felett megtalálható a gránitból 2007-ben készült névtábla. Régi neve Iharfás-kút. Régen a forrást Csokonay Sándor foglalta. Akkoriban a merítős forrás mellett egy nagy kőben elhelyezett márványtábla állt. Az átépítés után ez a feliratos kőtömb átkerült a jelenlegi építmény tetejére, de az 1990-es évek elején a márványtábla összetört és a kőtömb is eltűnt. 

A forrást Pécsváradon a Mósó-kút-forrástól (Dózsa György út felső vége, illetve Mosó-kút környékén a házak között egy keskeny rövid gyalogúton közelíthető meg. A forrás elnevezése a helyiek szerint arra utal, hogy valamikor Iláék laktak a forrás melletti házban és innen hordták a környékbeliek a vizet, mivel akkoriban a forrás vízhozama a mai többszöröse volt. A forrás kiépítését egy valamikori kútra építették rá. A támfalas terméskőből épített foglalás vasajtaján belül még felfedezhető a kútra utaló körkörös akna. A forrás kiépítése jelenleg elhanyagolt állapotban van. A foglaláson két cső (elzárható csap) is van, de ezek nem működnek, mivel a víz kifolyási pontja a csövek alatt van, így gyenge, de állandónak ismert vízszivárgás észlelhető a forrás falazata alól. A forrás kiépítése jelenleg gátolja a víz kifolyását. A forráson nincs névtábla. 

Pécsett a Nagy-Deindol-völgy végződésénél, azzal átellenben (ZO jelzés) a buszmegálló mellett található a szépen kiépített, régóta ismert forrás. 1912-ben épült. Ez volt a Mecsek első védett forrása (1940). Egy lépcsősoron juthatunk az aknás foglaláshoz, melyből egy nagyméretű műanyagcsövön át távozik ki a forrás vize. A forrás tetejét egy dombormű uralja, ahol a megnevezés is olvasható. Az eredeti foglalás egy tőle keletre a bekerített területen, egy aknában található, érdekes módon a régi forrásházon még a vasajtó hely is felismerhető. A forrás mindig nagyon bővizű, ezért korábban a vízellátásban is hasznosították. Vízhozama 30-100 liter/perces értékkel bír. Az alsó triász gipszes és anhidrites rétegekből származó repedésvíz megjelenési helye. A forrás vize csecsemők és terhesek számára már nem iható, mivel a közelben lévő lakó- és mezőgazdasági hasznosítás a vízminőség romlásához vezetett. (Ennek ellenére az ottlakók rendszeresen kannákban hordják. Idősebb emberek állítása szerint 50 éve ezt isszák.) 

A forrás keletkezéséről a következő monda szól: A tatárok közeledésére a magyarürögi férfiak hadba vonultak, az öregek, asszonyok és gyerekek elbújtak a Nagy-Deindoli-völgybe. Egy Antal nevű remete élt itt, aki pártfogásba vette a menekülteket. Két hete éltek már itt, de nem volt vizük, sokan megbetegedtek. Antal remete könyörgését Isten meghallgatta, és a völgy déli oldalát bezáró hegy tövében bővizű forrás fakadt, így megmenekültek.

A FORRÁS VIZÉNEK FOGYASZTÁSA CSECSEMŐK ÉS TERHESEK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!

Szépen kiépített, bővizű forrás Gyürüfű és Dinnyeberki határában. Gyűrűfűtől D-re, a patak Ny-i oldalán a patak szélén hatalmas bükkfa tövében fakad a forrás. Dinnyeberki felől a P jelzésű turistautat elterelték ebből az irányból, így jelenleg a forrást nem érinti turistaútvonal. Egészséges, tiszta vizét Gyűrűfű népe ma is fogyasztja. A foglalástól néhány méterre lett kialakítva a víz kifolyásának támfala. A forrás mellett lakott a kerületvezető erdész, Maros Márton a családjával, aki 1600 hold erdő kezeléséért felelt. Elnevezését Marci bácsi szerint onnan kapta, hogy 7 katona -köztük egy pap- bujkált a büntetés elől, akik a szabadságharcban vettek részt. Ott laktak a környéken és az uraságoknál vállaltak munkát. Mielőtt elmentek, egy emlékkövet állítottak

1832-ben, aminek felirata azóta is az Istenkúti forrás emléktábláját díszíti:

"Vándor, hogyha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene ingyen adja. 1862."

A forrást Eszterházy Pál építtette, ezért korábban Pál-kútnak is hívták. 1954-ben és 1999-ben a Mecseki Erdészeti Zrt Szigetvári Erdészete újította fel. Érdekes, hogy a forrástól 1 km-re felfelé a völgyben vörös homokkő kibúvás fedezhető fel, ahol csapadékos időszakban kis vízesés fedezhető fel.

A váraljai tavakhoz vezető beton műút mentén található a szépen kiépített forrás. Megközelíthető a K+jelzésen. A félkörívben végződő falazatban aljában van a kifolyócső. Általában közepes vízhozamú, de időszakosan kiapadó forrás. Neve a falazatba épített fekete márványtáblán látható. Vize egy betonárokban folyik tovább.