A forrás a Virágos-völgyben található a K∆ jelzésről letérve kb. 40 m-re. A kutat 1998-ban Baumann József és segítői építették, Csokonay Sándor (1898-1983) nagy forrásépítő tiszteletére, aki a Pius Gimnázium testnevelő tanára volt, akinek életét elsősorban a természetjárás jelentette. Triász mészkőből épült, három oldalról falazott kútfővel ellátott kút kis ajtóval. A kút kifolyója a Csepegő-forrás. A kútnál csak időszakosan van vízkifolyás, abban az esetben, ha a Csepegő nem bírja el a nagy vízhozamot a Csokonay-kútnál lévő túlfolyó is üzemel.

Az abaligeti Cseppkő-baralng közelében, attól 40 m-re jelentkező forrás.Hasonlóan a Nagypaplika-forráshoz, ez a vízkilépés is egy beton tálcán kifolyva közvetlenül a tóba jut. Vízhozama 12-30 liter/perces értékeket mutat.

Kisbattyántól északra a Z jelzésről leágazó rövid ZO  jelzésen, a Cseresznyési-völgy után a réten egy facsoport árnyékában található meg. A zöld sáv jelzésű útnál fatábla jelzi a forrást. 2006-ban épült a forrás, melynek foglalást a Mecsek Egyesület készítette. A forrás kiépítésében közreműködött Baumann József, Biki Endre Gábor, Kardos Lajos, Kriston Barnabás és Kriston István. Félkörívben forduló támfalában a kifolyócső felett megtalálható az ovális fekete gránitból készült névtábla. A névtáblán a felirat: Csonka Ferenc alatta a cserkészliliom alatta forrás, alul pedig a 2006-os évszám. A réten rendszeresen cserkészek táboroznak, ezért került a forrás névtáblájára a cserkészek jelképe, a liliom. A forrás időszakos, de csak hosszabb száraz időszakokat követően apad el. Vízhozama  0-12 liter/perc. A forrás mellett két pad lett elhelyezve.

Csonka Ferenc (1924-1986) Pécs egyik legnépesebb cserkészcsapatánál kezdte el példaértékű munkásságát. Fölszentelése után a katakomba cserkészet egyik legeredményesebben munkálkodó apostola lett. Rendszeresen cserkésztáborokat szervezett. Sajnos az akkori rendszerben rendszeresen zaklatták, munkájáért elítélték. Püspöke 1973-ban kővágószőlősi plébánossá nevezte ki. 1986-ban bekövetkezett tragikus halálának oka vitatott. A forrás felszentelése 2006 október 14.-én volt Ivasivka Mátyás cserkésztiszt és a cserkészek jelenlétében.

Vékény településtől délnyugatra tartó Csepegő-árok keleti oldalában jelentkező forrás. Megközelíthető a Z+ jelzésen, ahol a fára a ZO jel fel van festve. A forrás a völgy talpa felett egy jól felismerhető sziklás tömbökkel jellemezhető hely közelében jelentkezik. A természetes állapotában feltörő víz egy vékony cső segítségével távozik a sziklafalból. A kis csövön keresztül a mohás sziklafalra, s arról 2 m-re a patakba csöpög le a víz. Innen az elnevezés is. A sziklán a felirat fekete gránit táblán látható. a forrástáblát 2009-ben Biki Endre Gábor és Borbély András építette be. Szép mésztufakiválás figyelhető meg a kifolyás helyszíne alatt. A forrás stabil vízhozamú 2-4 liter/perc érték jellemzi. A forrástól felfelé 500 m-re a völgyben az egyik nagy sziklafalban szép Szűz Mária szobor látható.

Minden bizonnyal a Keleti-Mecsek legismertebb vízesését jelenti sokak számára ez a forrás. A Hidasi-völgy északi oldalában található "Y" alakú bevágódást kialakító mellékvölgyek végződésében található a K és S+ jelzésen. A forrás, mely valójában nem itt ered hanem a sziklától északabbra nem foglalt. Nagyobb hozamok jelentkezésekor több helyről is tapasztalható a víz megjelenése. A patakhoz közeledően megkezdődik a mészanyag kiválása.. Ennek során a jelentkezéstől kb. 30 m-re már olyan mennyiségű mésztufa halmozódott fel, amely nagyrészt kitöltötte a völgy talpát. A mészanyag peremére jutva több ágra oszlik szét a víz, esőfüggönyt alkotva bukik le a 6 m magasságú mészkőfalról. A forrás patakjának hozama szélsőséges, 25-500 liter/perces hozamokkal változik. A mészkőfal egyik zugában helyezték el a névtáblát, melyre folyamatosan rakódik a kiváló mész. A patakvíz állandó rombolása és a fagyhatások eredményeként néhány nagyobb mészkőtömb már kivált a falból, így lehetőség adódik arra, hogy üregek alakuljanak ki a további fejlődése során.

Kakasd belterületén a KO jelzés mentén található bővizű, aknás foglalású forrás. Építménye zsaluzott betonból készült, melyből egy vastag alumíniumcső vezeti ki a forrás vizét. Névtáblája nincsen.

Kakasd északi részén a templomtól északra kb. 300 m-re a patak jobb oldalának eredése ez a vízfakadás. Két oldalról lépcsőn juthatunk a víz jelentkezési helyéhez. Téglából és betonból épült kifolyócsöves forrás. A kifolyócső vége érdekesen van kivágva, mely egy hal szájához hasonlít. A forrás hozama gyakran nagyobb, mint amennyit a cső keresztmetszete elbír, ezért a támfal illesztéseinél is megjelenik a víz. Névtáblája nincs.

A forrás Óbánya végénél a volt strand előtti zsákutcában található. A gyaloghídon átkelve a hegy felé vezető útnak a jobb oldalán található harminc méterre. A meredek oldalba falazott mészkőből van a forrás homlokfala kiépítve rajta két bronz kifolyóval. A kifolyók nem egy szintben vannak beépítve. A vizet régen a patakon átívelve egy bádogcsatornában elvezették. Napjainkban a forrásvíz a meredek oldalon lecsorogva jut a patakba. Vizét a környékbeliek régóta fogyasztják. Átlagos vízhozama 15 liter/perc, hőmérséklete 9,2 fokos.

A Tripammer-fától északnyugatra tartó völgyben, az abba elsőként nyu­­­gatról becsatlakozó mellékvölgy alján jelentkező foglalatlan víz­­­ki­­­lé­­­­pés. A zöld sáv jelzésű turistaútról leágazó zöld kör jelöli. Szárazabb időszakokban csak szivárgó vízfolyások láthatóak, a forrás medencéjében vízhez lehet jutni. A közelben több kisebb dagonya található. Vize a karsztosodott közép­ső triász mész­­­kő­fel­színt borító miocén takarórétegből lép ki idősza­­ko­­san. A baloldali kis vízfolyásba 2006-ban Biki Endre egy csővel ellátott kis forrást alakított ki. Az eredeti Dagonyázó merítős forrásra 2018-ban egy vadkant ábrázoló gránittáblát épített be Baumann József és a forrás falazatát is felújította.

Pusztabánya és Püspökszentlászló között a K∆ jelzésen érhető el a forrás. A forrást 1967-ben foglalta Csokonay Sándor és Kiss Lajos. Jelenleg vizét a vízmű hasznosítja a közeli Bába-kúttal együtt. Vizét Hosszúheténybe vezették. A forrás területe ezért kerítéssel le van zárva. A régi foglalt forrásról: a kerítéssel körbezárt terület északi részében lehet felfedezni. A kőből készült támfalas építményben még látszik a forrás névtáblája is. Természetes állapotában karsztforrás volt, melynek hozamai időnként elérték a több száz liter/perc értéket is. A rácsos hordalékfogó alatt túlfolyóval is el van látva a forrás, de azon soha nem folyik a víz. 

A vízmű lezárt forrása.

 

Évtizedek óta közismert és foglalt forrás a Zsidó-völgybe délkeletről becsatlakozó mellékvölgy kezdetében. A Z jelzésről a ZO vezet hozzá. A kötéssel összerakott faragott kövekből emelt szép építményéből vékony cső vezeti le a vizet. A forrás az utóbbi időben gyér kifolyású, hozamai nem jelentősek. A forrás a karsztos területben pikkelyként megtalálható felső triász homokkőben összegyűlt rés és hasadékvíz megjelenési helye. A vízhozam 1-3 liter/perc értékű. A kifolyócső feletti 1941-es évszámot említő tábla a foglalás időpontját jelenti. A Kiss József Asztal a Mecsek Egyesület asztaltársasága építette Kiss József emlékére. A forrást 2003-ban Baumann József és segítői felújították. 

A forrás közismert verse: Ez a Darázs soh se csíp, Senki tőle be nem csíp.

Az Égervölgyi-tó nyugati oldalában a turistaút mentén jelentkező kötéssel összerakott vörös homokkövekből foglalt forrás (Z, K+ jelzés). A forrást 1961-ben foglalták a Pécs Városi Idegenforgalmi Hivatal megbízásából Németh Gyula, Keresztes Attila és Ocsenás Béla. Az Éger-völgy környéki források építésének munkálatait ebben az időben Balázs József és Örkény Miklós koordinálták, akik a parkerdei létesítményekért voltak felelősek. Az eredeti 1961-ben készült márványtáblát Csokonay Sándor véste. 2001-ben a PVV Rt. újította fel, a törött márványtáblát is újra cserélték. A forrás tartósan igen alacsony hozamokat produkál. Vizét az alsó triász homokkő réseiből és hasadékaiból nyeri. A gyéren kifolyó vizet egy kis patakmederrel a tó irányába vezették el. Vízhozama 0,5-6 liter/perc értékek között ingadozik. A forrás a nevét onnan kapta, hogy itt, a tó helyén volt régen Magyarürög falu legelője, és délidőben itt itatták a jószágokat. A forrást 1961 előtt is használták már, akkoriban Jóbarátság-forrásnak is nevezték. Ez a felirat egy darabig a forrás melletti fán lemezre volt festve. 

 Erdősmecskétől északkeletre a Dér-völgyben található.

Kárásztól keletre, a S sáv jelzésű turistaútvonalról a volt strandnál leágazó 200 m hosszan vezető SO jelzésen közelíthető meg a forrás. A völgytalpon jelentkező forrás aknás kiépítésű betonból készült építménnyel rendelkezik. Kifolyócsöves forrás, gránit névtáblával ellátva. Korábban a forrás vizét csővezetéken át a strandig vezették, mert ezzel a vízkifolyással töltötték fel a medencét. Állandó kifolyású forrás, hozamait 1-30 liter/perces értékek jellemzik. A forrást Völgyi-csörgének is nevezik, a közeli patakról. Régen a sárga jelzésű turistaútvonal közvetlenül a forrás mellett haladt el. A forrást 2010-ben Biki Endre Gábor felújította. 

Püspökszentlászlótól északra a Hárs-tető alatt a S jelzésű turistaút mentén elhelyezkedő kiépített forrás. A forrást 1907-ben építették ki, és 1963-ban újította fel Csokonay Sándor közreműködésével a Vasas Elektromos Természetjáró Szakosztály. Támfalas foglalása, kifolyócsővel név- és emléktáblával ellátott. A forrás tetején 2007-ben az első Diós-kút fesztivál emlékére táblát helyezett el a bólyi Kolping Egyesület. A foglalás felépítménye oldalirányban elnyújtott, így ülőhelyként is használható. A kifolyás után jelentős édesvízi mészkőkiválást lehet megfigyelni. A forrás gyér hozamokat produkál, a vízhozam 0,2-3 liter/perc érték körüliek. Minimális kifolyása a  legnagyobb aszályban is van. Az a terület, ahol a forrás található, valamikor a püspökség vadaskertje volt. A püspökség Diós nevű számtartója a forrás névadója. A forrás környezetében asztalok és padok találhatók, lejjebb pedig egy esőbeálló is elhelyezésre került.