Bükkösd először az 1333-34-beli pápai tizedjegyzékben sze­re­pel, mint plébániával rendelkező település. A fe­hér­vári káp­­talanhoz, majd az esztergomi érsekséghez tartozott. A falu a tö­rök időkben elnéptelenedett. 1746 körül kezdett újra be­­né­­pe­sülni németekkel és a környékről ide­köl­töző ma­gya­rok­kal. A XVIII. sz.-tól Horváth Dániel, a Petrovszky, majd a Je­szenszky család volt a földesura. 1835-ben mezővárosi ran­got kapott. A fa­lu­ban még láthatók helyenként a régi német és ma­­gyar pa­raszti építkezés jegyeit magukon viselő házak. A község római katolikus temploma 1792-ben épült. A temp­lom kö­zelében áll az 1786-ban épült egyemeletes, elegáns hom­lok­zatú, késő barokk stílusú kastély, melyet szép védett park vesz kö­rül. A kastély előtt a Bükkösdi-víz hídján két, 1800-ban ké­szült barokk szobor áll. A település lakóinak száma: 1300 fő.

A sárga sáv jelzés az 1950-ben Bükkösdhöz csatolt Megye­fán halad el.

Megyefa a megyefalva szó rövidítése, az első tagja határ, szél, vég jelentésű. Középkori magyar falu. A török idők­ben elnéptelenedett, és lakatlan maradt a XVIII. sz. első harmadáig. 1740 után a környékbeli magyar fal­vak­ból jobbágyok költöztek be. Ekkor a Je­­szensz­­ky család tulajdona. A kastélyt Jeszenszky An­tal építtette 1788-ban; műemlék jellegű épület. A község mellett kőbánya működik.

Hullámvasúthoz hasonlító aszfaltos úőton érünk be Szentdomjánra. A néhány házból álló kis település bükkösdhöz tartozik. A kis tónál dél felé fordulunk, majd egy fahídon átkelve közepes emelkedőn érünk fel Szentdomjánpusztára. Ma már a puszta lakatlan, két épület és náhány ház romja látható itt. Enyhe emelkedőn indulunl lefelé, majd egy tölgyes erdőben kis vízfolyáshoz érünk.

A sárga kör jelzés a közeli Botos-kúthoz vezet. Közelében erdészház állt, melyet az 1960-as években bontottak le. Innen utunk egy nagyon romantikus vadregényes völgyön vezet tovább. Keskeny ösvényen haladunk felfelé a völgyben, alattunk a patak mély völgybevágódása látszik. a vörös homokkó hasadékaiból több helyen vízjelentkezések mutatkoznak. A völgyből kiérve egy köves úton jutunk fel a bodai Só-hegyre, ahol pincék között érünk be a faluba.

Boda gondosan tisztántartott, átlagon felül virágosított piciny zsáktelepülés, mely a megyeszékhelytől 18 km-re fekszik. A Pécset Szigetvárral összekötő 6-os számú főútvonaltól Északra 4 km-re épült. A falu északi területén erdővel csatlakozik a Nyugat-Mecsek lábához. A déli kapun belépéskor egymás mellett elhelyezkedő halnevelő tó és halastó fogadja a látogatókat. Mellette mintegy 3 hektáros Emlékparkot alakítottak ki. Itt került elültetésre a 7 vezér fája. A tavakat tápláló patakra hidat építettek, egy székely faházban rendezték be a halőrházat. A bekötőút másik oldalán, a halastóval szemben virágszobor park alapjait rakta le az önkormányzat. Az elmúlt évben, egy Európában is egyedül álló információs parkkal gazdagodott a falu. A közterületen elhelyezett tájékoztató táblák bemutatják a radioaktív hulladék elhelyezés módszereit, lehetőségeit, a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulás tagjait, valamint a híres bodai aleurolit kőzetet. A település neve a Boda, Buda, Budimér szláv eredetű személynévből származik. A falucímere Bodának a  18. században adományozott pecsét alapján készült.

Bodát elhagyva még rövid szakaszon a műúton a halstavak mellett megyünk el, majd egy földesúton szántóföldek mellett érjük el Nagy-völgy szélét. Tovább szántók és erdősávok szegélye mellett megyünk. Túránk mecseki szakasza a Markó-csárdánál ér véget. (Az útjelzés az Ormánságban Mailáthpusztáig tovább folytatódik.)