A Hidasi-völgyben található, a K jelzésről a KO jelzés vezet a forráshoz. A forrás a patak déli oldalán van. A forrást 1993-ban építették ki Wein György geológus emlékére munkatársai. A forrásról elsőként Wein György közölt adatokat az 1950-es években. Akkoriban jelentéktelen hozamú vízkilépés volt. Megfigyelései szerint olyan alacsony hozamokkal jelentkezett a forrás, hogy csak megemlítésre volt méltó. Jóval nagyobb jelentőséget tulajdonított a közeli Pius-forrásnak, mivel annak akkori kifolyása sokszorosa volt a jelenleginél. Mára a Wein György-forrás a völgy egyik legnagyobb forrásává vált. A fehér színű mészkövekből épített forrás kifolyócsöve felett látható a szürke gránit névtábla. Csapadékosabb időszakokban a víz a foglalás oldalán is jelentkezik. Hosszú száraz időszakokat követően a kifolyócsövön már nincs vízjelentkezés, hanem attól lejjebb 6 m-re tör elő a talajból. Az alsó forrás minium hozama 3 liter/perc. Foglalása előtt természetes módon egy barlangocskából lépett ki a víz. A barlangi patakocska medrében korábban sarkos és koptatott kőzettörmelékek mellett vulkáni kőzetek kavicsait is meg lehetett találni. Szélsőséges vízhozamokat produkál, vízhozama 0-400 liter/perc között változhat. A forrást 2009-ben Biki Endre Gábor újította fel.

GPS 46° 12,202' 18° 20,283'

Wein György (Bp., 1912. aug. 26. - Bp., 1976. dec. 12.): geológus. Egy.-i tanulmányait 1930-34-ben Bp.-en, Bécsben és Debrecenben végezte, 1934-ben Debrecenben tett doktori szigorlatot. Előbb az Eurogasco szénhidrogénkutató vállalat alkalmazta, majd Debrecenben tanársegéd (1935) s a Földtani Intézet megbízásából több mo.-i hegységben térképezett. 1939-1943 között a Földtani Intézet geológusaként Kárpátalján és Erdélyben dolgozott, utóbb a Budapesti Ásványi Nyersanyag-értékesítő Korlátolt Felelősségű Társ. (Kft) alkalmazottjaként ugyanott nyersanyagkutatásokat végzett. Közben rövid ideig tanársegéd volt Bp.-en. A Tőzegkutató Intézetben a hazai tőzegelőfordulásokat térképezte, 1949-ben Komlóra került, ahol a Szénbányászati Trösztnél, majd a Mélyfúró Vállalatnál dolgozott 1956 végéig. Ekkor a pécsi Uránércbánya Vállalat főgeológusává nevezték ki. Bizonyíthatatlan vádak alapján eljárás indult ellene, fél év után szabadult, ismét a Földtani Intézetben dolgozott: ismét a Mecsek kutatásával foglalkozott. Rétegtani, területismertető, nyersanyagkutatási, hidrogeológiai, az utolsó 15 évben főleg szerkezetföldtani kutatásokat folytatott, földtani térképeket, térképmagyarázó kéziratos jelentéseket készített. Nyomtatásban 53 szakcikke jelent meg. - F. m. A Mecsek hegység hidrogeológiája (Földr. Ért., 1952); Délkelet-Dunántúl hegységszerkezete (Földtani Közl., 1967); A Budai hegység szerkezetalakulása (Földtani Kutatás, 1974). - Irod. Szalai Tibor: Wein György emlékezete (Földtani Közl., 1977).